Amikor megérkezem a címlapfotózásukra, Eszter egyik szemével a divatszerkesztőre figyel, aki éppen átöltözni hívja őt és a következő fotó szettjeit mutatja, a másikkal pedig másfél éves kislányukra, Kálára fókuszál, aki nyers répával a kezében, mezítláb egyensúlyozik a bolygónkat ábrázoló strandlabda felé. Amint eléri, ölébe fogja, forgatja, simogatja, olyan finoman és figyelmesen bánik a földdel, akárcsak a szülei. Eszter megörül, hogy nem kell levennie a karkötőit fényképezéskor sem, mint mondja, a nővérétől és az Al Ghaoui Hesna külpolitikai újságírótól kapott ékszerek hozzánőttek. A másik teremben feltűnik András és Mózes, mindketten gyors tempóban, lobogó, hosszú hajjal közlekednek, egyikük két lábon, másikuk négykézláb veszi a kanyarokat. Az utóbbi Mózes, Eszter és András hétéves fia, aki egy gyűrűsfarkú makit, azaz lemúrt utánoz. A kakaós csigákkal teli asztalhoz veszi az irányt, leemel kettőt, és zsebre vágja a tálcák mellett heverő játékcápáját is, hogy átszelje vele a stúdió képzeletbeli hullámait. A kérdésemre, hogy melyek a kedvenc meséi, gyors és határozott választ ad: a természetfilmek. „Balin hüllőkkel, Nagymaroson pedig a Duna halaival barátkozom” – mondja. Amikor megjegyzem Eszternek, hogy olyan színűek a családjuk ruhái, mint a termőföld, hangosan felnevet, mert legalább tíz éve már, hogy letiltotta Andrást a khaki árnyalatú, oldalzsebes szafarinadrágjairól.
Az interjút nem a fotózáson, hanem egy későbbi időpontban készítem el, online, merthogy a család jelenleg Indonézia mesés szigetén, Balin él. A beszélgetést halasztani kell, mert Kála belázasodott, az On the Spot alkotópárosával kislányuk gyógyulása után találkozom virtuálisan.
Mosolyog a szemetek. Kála jobban van?
Eszter: Kicsit jobban, igen. Erős immunrendszerű csaj, de azért még pár nap kell, hogy visszakapjuk a régi, energikus babánkat. Nagyon izgultam érte éjjel, semmit nem aludtam, ezért van most ez az akupunktúrás, tüskés gyűrű az ujjamon, a legutóbbi Maldív-szigeteki forgatásunkon kaptuk. Állítólag élénkítő hatása van, ha föl-le mozgatjuk. Meglátjuk…
Nem lehet könnyű egy idegen országban idegen kezekbe adni a kisbabátokat. Bizalommal tudtok fordulni a balinéz orvosokhoz?
András: Ha beteg valaki a családban, akkor az ubudi Yayasan Bumi Sehatba járunk, amely magyarul egészséges földet jelent. Robin Lim világhírű bába a külföldiek adományaiból tartja fenn a klinikát, így tud ingyenes ellátást biztosítani a helyieknek. Nemcsak szakszerű orvosi ellátásban, hanem odaadásban és gondoskodásban van részünk náluk. Ha valami otthonossá és bizalmassá tesz egy helyet, jelen esetben számunkra Balit, azok ezek a dolgok.
Eszter: Kicsit olyan, mintha haza mennénk. Nagyon sokat számít ez az erős biztonsági háló, így egy percig sem érezzük, hogy lógunk a levegőben.
Úgy veszem észre, hogy nemcsak Balin, hanem az egész világban bizalommal fordultok az emberekhez. Mózessel közel negyven országot jártatok már be, útközben sokszor a törzs tagjai vigyáztak rá, amíg ti forgattatok.
András: A Srí Lanka-i forgatásra felfogadtunk egy helyi, több évtizedes tapasztalattal rendelkező, tökéletes angolsággal beszélő, profi bébiszittert, hogy a törzsnél vigyázzon az akkor hároméves fiunkra, amíg mi kamerázunk. Ám nem működött a dolog, Mózes egy percet sem volt hajlandó a nénivel tölteni, ő mindig a törzs társaságában érezte jól magát. Közben a helyi tolmácsunkról kiderült, hogy gyakorlatilag nem beszél angolul, úgyhogy a szitterből tolmács lett, a törzsi tolmácsból meg bébiszitter. (Nevet.)
Eszter: Fantasztikus, hogy egy gyerek és egy távoli, idegennek hitt kultúra között mennyire természetesen születik meg a kapocs. Ebben az indonéz faluban is, ahol élünk, Kálát folyamatosan megszólítják a helyiek az utcán. Olyan érzésünk van, mintha itt még nem felejtették volna el a gyerekek nyelvét. Pillanatok alatt rá tudnak hangolódni a babánkra, a kislányunk extázisban van a balinézektől. A fiunk szerint Kála is balinéz, mert itt született. (Nevet.)
Az a karosszék, amelyben most ketten ültök, pont úgy ölel körbe benneteket, mint Bali, úgy gömbölyödtetek bele, mint egy burokba.
Eszter: Igen, valószínűleg egy burokban élünk itt, Balin. A fiunk olyan iskolába jár, amely tökéletesen illik hozzá, a Green Schoolban minden napját a természetben tölheti. Este azt számolja, hány órát kell még aludnia, hogy iskolaidő legyen. Én utáltam a sulit, nem is értem, hogy lehet ilyen jókedvvel órára készülni. (Nevet.) Múltkor találtak az osztálytársaival egy kígyótetemet, amelyet a green studies tantárgyuk keretében eltemettek, majd tíz nap után kiástak, hogy megnézzék, mi maradt belőle. Így tanulták meg a bomlás folyamatát.
A fotózásotokon Mózes elárulta nekem, hogy állatbiológus szeretne lenni, és hogy Costa Rica a kedvenc országa, mert az egy igazi kígyóbirodalom.
Eszter: Nagyon szereti a hüllőket. Amikor megérkeztünk Balira, András és én rettegtünk a kígyóktól, de a félelmet most már nálunk is felváltotta a tudásvágy – köszönhetően a fiunknak. Azért persze óvatosak vagyunk, de megtanultunk együtt élni velük.
Az On the Spot A hosszú élet titkai című sorozatot ITT éred el!
Az interjú folytatását keresd a Marie Claire magazinban!
