Mától kezdve: ezt fogadja meg Axente Vanessa és Dzsúdló

2022. december 14.
Az év lezárása és a következő kezdete jó apropó mérleget vonni, megvizsgálni korábbi célkitűzéseinket, hogy meddig jutottunk a megvalósításukkal. A magazinban hat ismert embert kértünk arra, hogy ossza meg velünk gondolatait a nagy elhatározásokról, fogadalmakról, akár babonákról. A portrékat Trokán Nóra fotózta, és elsőként ő szólal meg a témában.

Trokán Nóra színművész

Bár nem vagyok az a típus, aki megfogad dolgokat, mert úgy érzem, azzal korlátozom magam, de tisztában vagyok vele, hogy sokaknak tartást ad egy kimondott elhatározás. A hétköznapi fogadalmakkal kapcsolatban mégis az a benyomásom, hogy amilyen gyorsan felállíthatók, ugyanolyan könnyen le is rombolhatók.

Egy komoly fogadalmam volt eddig az életemben, azt az esküvőnkön az oltárnál mondtam ki, mert ez egy életre szóló, nagyon jó fajta fogadalomtétel, ereje és hatása van.

Ha kicsit hátrébb lépek, és úgy tekintek erre a témára, akkor egy fogadalom vagy elhatározás közel hat éve nagy változást hozott az életembe: egyszer csak képes lettem nemet mondani. Hosszú tanulási folyamat volt idáig eljutni, és afféle önfelszabadító hatása van. Fontosnak tartom, hogy az ember tudja saját magát képviselni, kialakuljon benne egy (mihez)tartás –legyen szó emberi kapcsolatokról, munkáról vagy akár az egészségről. Tegyük fel a kérdést magunknak: mennyit ér az egészségem, mennyit vállalhatok még, mit jelentek saját magamnak?

Juhász Márton, Dzsúdló pop/trap előadó, dalszövegíró

 Év végén szeretem áttekinteni a korábban eltervezett dolgokat, levonni a következtetéseket, hogy mik sikerültek, vagy legközelebb min kell változtatnom. Ezek nem kifejezetten fogadalmak, inkább egyezségek magammal, hogy lássam, hol tartok, milyen célokat tűzök ki a következő évre. Fogadalmakat nem erőltetek magamra, mert ha korábban próbálkoztam ilyesmivel, másnapra el is felejtettem az egészet. Amúgy is olyan típus vagyok, aki lendülettel, előre nézve viszi végig azt, amit elhatároz.

A fellépéseim előtt végigcsinálok egy rituálét, ez amolyan mentális elmerülés, koncentrációs és fizikai bemelegítés. Nincs benne semmi varázslat, nyújtok és fókuszálok, de ha nem teszem meg, kevésbé érzem, hogy uralni tudom a színpadot.

Egyetemista koromban volt egy babonám: soha nem tudtam elmenni úgy vizsgázni, hogy ne legyen nálam egy Sport szelet, kellett valami a szellemi megpróbáltatásokhoz, és ragaszkodtam ehhez a csokihoz. A babonák amúgy nem jellemzőek rám és a hittel sem állok túl jól egy ideje. Nagyon vallásos családból származom, édesanyám római katolikus hitoktató, a nagymamám sekrestyés volt, ezért gyerekként sok kapcsolódási pontom volt a hittel. Ez a kötődés aztán a gimnazista évek alatt elmúlt, leváltam a vallásomról, és szembementem mindazzal, amit addig természetesnek gondoltam. Persze az is lehet, hogy csak mélyen szunnyad bennem, anyukám ebben reménykedik. Irigylem azokat, akik mélyen tudnak hinni, és nem kételkednek.

Axente Vanessa topmodell

 A fogadalmakban nem hiszek, mert úgy érzem, már az elején elveszítik a jelentőségüket és a súlyukat, ezért inkább célokat tűzök ki magam elé. Mérföldkövekben gondolkodom – személyiségbeli fejlődés vagy karrier terén is –, és ami nekem bevált, hogy leírom őket. A gondolataimat lejegyzem egy naplóba, és a férjem vett egy mágnestáblát, oda is kitűzzük az elhatározásokat. Nagyon sok mindent szeretnénk megvalósítani, és ahhoz, hogy ne vesszünk el bennük, kitűzünk kulcsfontosságú célokat.

A hit és hitrendszer nem játszott szerepet eddig az életemben, akikhez közel állok, azok a szűk családom és a baráti társaságom. 14 éves korom óta felnőttekkel vagyok körülvéve, a férjem is kilenc évvel idősebb nálam, ezért is lehet, hogy a célok terén is hosszabb léptékben gondolkodom. Nemrég elindítottam a saját brandemet, az Essa Worldöt, a következő feladatom ezzel kapcsolatban a márka fejlesztése, egy szinttel magasabbra emelése. Ez egy teljesen más világ és szerep, mint amiben eddig éltem. Modellként mindig megmondták, mikor mit csináljak, hol legyek, hogyan viselkedjek, itt viszont meg kell küzdenem a saját maximalizmusommal és ki kell állnom magamért. Múltkor véleményt is nyilvánítottam az egyik modellmunkám során, és csodálkozva néztek rám, hogy mi történt?

Azt biztosan tudom, hogy nagyképű, flegma főnök nem leszek, mert a személyiségemmel ellentétes. Az én nagy feladatom és kihívásom, hogy mostantól ne csak a kedves, bájos Vanessát lássák bennem, hanem a magabiztos, öntudatos, de igazságos vezetőt is.

Szöveg: Szakácsi Eszter

A cikk folytatását elolvashatod a friss Marie Claire-ben!