Magyarok az Andokban – Szűcs Péter riportja

Violetta és családja története

„Nekem két hazám van” – mondja Violetta abban a budapesti kávézóban, ahol másodjára találkozunk, hogy elmesélje a történetét a Marie Claire olvasóinak. Az interjú egy Bolíviában történt véletlen találkozásnak köszönhető. Néhány héttel ezelőtt La Pazban, a világ egyik legmagasabban fekvő városában sétáltam a boszorkányok piacán, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy igencsak helyinek kinéző férfi és egy nő tökéletes magyarsággal társalog egymással egy csodatévő szereket és gyapjúholmikat árusító üzlet előtt. Mint mindig, amikor a világban járva magyar szót hallok, köszöntem szépen. Jó estét kívántam, mire csodálkozva kérdezték, hogy mit keresek itt? Én is kíváncsi lettem a történetükre, beszédbe elegyedtünk, megtudtam, hogy Mejilla Violetta Ibolya édesanyja magyar, édesapja pedig bolíviai, a szülők Magyarországon találkoztak. Már nem élnek együtt, de az édesapa éppen a hetvenedik születésnapjára készül, ezért érkezett meg hozzá a napokban La Pazba az egyébként Budapesten élő lánya, a közgazdász és táplálkozási tanácsadó Violetta. Abban maradtunk, hogy a készülő, Latin-Amerikát bemutató összeállításomban Bolívia látnivalói mellett az ő kettőjük, apa és lánya történetét is elmesélem majd.

Violetta és párja

„Bolíviában a magasságom miatt, Magyarországon a vonásaim miatt számítok egzotikusnak” – tudom meg Violettától már Budapesten. Kislány korában Magyarországon előfordult, hogy kínainak csúfolták a többiek, de ma már büszke egzotikus, indián vonásaira, amelyet aymara származásának köszönhet. Budapesten született, első emlékei Bolíviáról 11 évesen korából származnak, akkor egyedül ült fel egy gépre, hogy megismerje a másik hazáját. „Ha valamit Bolíviából átültetnék Magyarországra, az az életszeretet lenne, amely sok nehézségen átsegíti az ottaniakat. Itthonról, Magyarországról pedig talán a mélyebb gondolkodásból vinnék Bolíviába, mert időnként az az érzésem, mintha az ottani létezés felszínesebb volna. Vannak azért közös vonások is, mindkét ország végül tenger nélkül maradt a történelme során.”

Violetta szülei Magyarországon szerettek egymásba, édesapja, Gabriel René Mejilla Martinez a Miskolci Egyetemen tanult kohómérnöknek, akárcsak a felesége, aki az évfolyamtársa volt. „Nászéjszakai gyerek vagyok, az esküvő után napra pontosan kilenc hónappal születtem” – mesél tovább Violetta. Édesapja az unokatestvéreivel indult el Magyarországra egy ösztöndíjjal, de a magyar nyelvvel csak ő tudott megbirkózni. Mindössze egy éve volt arra, hogy megtanuljon magyarul, nehezen, de sikerült neki, és máig megmaradt a nyelvtudása. „A gyerekeim eddig egyszer voltak Bolíviában, a kisebbik öt-, a nagyobbik pedig nyolcéves volt akkor. Mindannyian életre szóló élményeket szereztünk, öt hetet töltöttünk a térségben, Bolívia mellett Perut is felfedeztük.” Szerinte mindkét ország tele van csodákkal, és Peruhoz viszonyítva Bolíviában még bőven akad felfedezni való a turistáknak. „Sokkal többet tud adni és mutatni, mint amennyit a világban gondolnak erről az országról.”