Peru: pálmafás oázis, szivárványszínű hegyek és szelfizés lámákkal

2020. március 23.
Perui kalandozásáról ír a magazin áprilisi számában Szűcs Péter. A Peter’s Planet bloggere néhány fontos tudnivalót azonban csak itt oszt meg veletek.

A lapban elsősorban azokról a tapasztalatokról olvashatunk, amiket Péter a Titicaca-tónál – és mint a cikkből kiderül, a tó felszínén úszó szigetvilágban – szerzett. Mondanunk sem kell, hogy csodálatos embereket és példaértékű közösségeket ismert meg. Ahogy általában véve a peruikat is megszerette, mert kedvesen és őszinte szeretettel fogadták. Péter nemrég egy egész hónapot töltött a dél-amerikai országban, így első kézből kaphatnak tőle érdekes információkat a Peruba készülők.

Peru top 3 természeti látnivalója

Huacachina

Az Atacama-sivatag szélén ragyogó pálmafás oázis, Huacachina az egyik a legszebb dolog, amit Peruban láthattam. Még akkor is nehezen hihető, hogy valóban létezik, amikor már az ember orra előtt hever. A Machu Picchu program után szokták a Peruban kirándulók beiktatni, de én ezzel kezdtem: egy tippnek köszönhetem, amit az Air France légiútaskísérője osztott meg velem a fedélzeten, és amit most igyekszem én is átadni az olvasóknak. Miután Limából idebuszozunk, és megnézzük az oázist, lassan érkezhetünk meg busszal Cuzcóba, majd a Machu Picchuhoz, és így a folyamatos és lassú átállásnak köszönhetően elkerülhetjük a magassági betegséget. Nekem nem lett, bár a helyiek tanácsára a koka teát folyamatosan döntöttem magamba az egész egy hónapnyi kint töltött idő alatt.

A Hétszínű-hegy

Ezt a csodálatos helyet azért ajánlom mindenkinek, aki Peruban jár, mert viszonylag friss látványosság. A Vinicunca mindig is ott volt, persze, de mindössze négy éve nyílt meg a nagyközönség előtt. Különlegessége, hogy a hegyet alkotó különféle kristályoknak köszönhetően a szivárvány minden színét viszontláthatjuk a tájon. Igyekezzünk, mert mint annyi minden, a szépsége miatt ez is kezd fontos közösségi média célponttá válni, egy-egy jó fotó kedvéért máris tömegek utaznak a hegyekbe. Bár nedves évszakban élénkebbek a színei, akkor járhatatlanok az oda vezető utak. De gyönyörű a táj a száraz évszakban is, amikor Perut érdemes meglátogatni. Másfél órás plusz túrázással a mögötte magasodó Vörös-hegyet is meghódíthatjuk.

A Machu Picchu

A kihagyhatatlan és megkerülhetetlen látványosság. Fontos azonban tudni, hogy a perui kormány a hely megóvása érdekében korlátozásokat és a szabályozásokat vezetett be. Akkor lehet belépni a szentély területére, amikorra a jegyünk szól, és nem lófrálhatunk ott egész nap, bár ez utóbbit nemigen ellenőrzik. Az időpontra érkezésnek annyi hátránya lehet, hogy nem olyan fényviszonyok között csodálhatjuk meg a tájat, amilyenben mi szeretnénk. Az előre váltott jegyünk időpontja, és tulajdonképpen a szerencsénk dönt arról, hogy mit látunk majd. Én reggel hét órás jegyet kaptam, amiről először azt gondoltam, hogy bukó, mert addigra még nem oszlanak fel a felhők sem, de egy éjszakai esőnek köszönhetően olyan tiszta volt az ég reggel hétkor, hogy később már pár felhőért imádkoztam az inka istenekhez, hadd legyenek izgalmasabbak a képeim. Felhővel vagy felhő nélkül, olyan erős energiát, megkockáztatom, boldogságot érez vagy él át az ember odafönt, ami semmihez sem fogható. És akkor még nem is találkozott az ott kószáló lámákkal, amik közös szelfire is hajlandók, ha megértetjük velük magunkat.

Fotó: Szűcs Péter

Áprilisi lapszámunkban is olvashatsz Peruról!