Ezúttal is vonattal indultunk útnak, nekünk ez tűnik a leginkább zöld és emberléptékű utazási formának. Budapesten a Keletiben szálltunk fel a Traianus InterCityre. Kiadós olvasgatás, beszélgetés és munka közben megismerkedtünk az útitársainkkal is. A szomszéd kupéban egy nagypapa játszott pesti kislányunokájával, a nagymama várta őket a pályaudvaron, hogy a vakációt együtt töltsék Aradon, a nagyszülőknél. Egy másik kupéban román munkás ült, ő Bukarestbe tartott, irgalmatlan kucsmáját szemébe húzva, üres sörösdoboza árnyékában boldogan álmodott. Izgatott német üzletembert is gardíroztunk, aki makulátlan öltözékében, csillogó szemüvegében és vegytiszta kofferjével némileg elveszett, amikor nem találta a számozást az üléseken. A temesvári pályaudvaron már egy oktávval magasabb hangon, kétségbeesetten kérdezte tőlünk, rendben van-e az, hogy át kell szállnia egy másik vonatra, amikor erről korábban nem volt szó. Azt javasoltuk neki, hogy a Balkán világába belépve, és főleg a Kárpátokon túlra indulva a precizitás iránti vágyát engedje el. Vagy megőrül. Kényszeredett mosollyal szállt fel a vonatra, mi viszont eufóriába kerültünk. Helló, kócos élet, helló, emberi őszinteség, szia, te drága és imádott improvizáció!
Láss csodát!
A temesvári pályaudvar előtt taxiba szállunk, mert azonnal látni szeretnénk a főteret. A Dóm térre (Piața Unirii) érve leesik az állunk: impozáns és gigantikus négyzet, körben barokk és szecessziós házakkal, palotákkal, templomokkal. A Baroque nevű hely teraszáról figyeljük a jövés-menést, a sokvallású Temesváron a szerb és a román ortodox templomba, valamint a zsinagógához is erre vezet az út. A Romániában divatos fresht rendeljük, és itt elképesztően jól is készítik: huszonhárom felsorolt alapanyagból kell hármat választani, és pár perc elteltével selymes állagú zöldség- vagy gyümölcskoktél érkezik (mi a narancs, répa, gyömbér kombóra voksolunk). A teraszunk mellett van a helyi szépművészeti múzeum (Muzeul Național de Artă Timișoara), itt tekinthetjük meg a Temesvár, Európa Kulturális Fővárosa programsorozat kiemelt képzőművészeti kiállításait. Mindenképpen menjünk be. Mi a szürrealista román festő, Victor Brauner kiállítása mellett az állandó tárlatot is megnézzük, hogy a barokk palota minden szegletét bejárhassuk. Gyönyörűen felújított ékszerdoboz az épület, ahol marcona teremőrökkel is találkozhatunk, bár a zord magatartásuk ellenére a látogatásunk végén mosolyogva és segítőkészen búcsúznak tőlünk.
Miután lepakolunk a közeli szállásunkon, a környékbeli kis utcákat járjuk körbe. A fantasztikus házaknak se szeri, se száma. Színpompás barokk, klasszicista, szecessziós épületekben gyönyörködünk, teljes nyugalomban, mert autó errefelé, a viszonylag terebélyes belvárosban, nem jár. A teraszok egymást érik, bárhol lehet egy finom aperitifet inni. Vagy kettőt. Sörözőből nekünk a miniatűr, kézműves söröket kínáló Bereta Brewing Co. és az óriási, tanksörben utazó Curtea Berarilor Timișoreana tetszik, borozni pedig Balkan Bistróba, illetve a Zai Après Caféba járunk. Első este, spiccesen ugyan, de a Szabadság térig (Piața Libertății) még elsétálunk, mert itt, a szomszédban tehetjük tiszteletünket Klapka György szülőházánál. (Piața Sfântul Gheorghe, 2) A szabadságharc legendás parancsnoka, a komáromi vár hőse, svájci bankár, parlamenti képviselő, a török Porta haditanácsadója kalandos életútja innen indult, édesapja Temesvár polgármestere volt.
Hajózni szükséges
Másnap reggel a feketét a Magyar Ház frissen felújított kávézójában (Bulevardul Revoluției din 1989, 8) rendeljük, és a hely nagyon jó döntésnek bizonyul. Egyrészt így a központ egyik árnyas sugárútján kóstolhatjuk meg a világhírű, temesvári születésű Illy Ferenc kávéját (aki azután Francesco Illy néven Triesztben alapította meg ma is prosperáló cégét). Másrészt itt hat lejért vehetünk egy Új Szót, a hetilapban szerepelnek az aktuális kulturális programok is. Meg persze az újság rengeteg érdekes cikke és interjúja is segít bennünket a régió megismerésében. Reggeli szertartásunk után elindulunk a Győzelem tere felé. A Piața Victoriein találkozunk Fodor Enikő tanárnővel, aki szabadidejében városnéző sétákat vezet. A magyar idegenvezetők listája a temesvaros.ro-n érhető el, bármiről szívesen mesélnek, ha előre leegyeztetjük velük a témát. Álljon itt pár példa: nők Temesváron, szecesszió Temesváron, temesvári zsidónegyed; de indulnak kerékpáros városnézések és a környéket bemutató bakancsos túrák is. Mi Temesvár történelmére vagyunk kíváncsiak dióhéjban, mert először járunk itt. De azt nem meséljük el, hogy miket tudunk meg, mert nem szeretnénk lelőni a titkos poénokat és látnivalókat.
A Győzelem terén egyébként a teljes 20. század a szemünk elé tárul. És itt van a Lloyd étterem, ahol kiéhezve megrendeljük az ebédünket. Házias konyha modern felhanggal, pazar környezet. Padlizsánkrémet eszünk házi cipókkal, pacallevest és zöldségcsorbát. Hibátlan minden. Az ebéd utáni ejtőzésre ideálisak a téren található Cărturești könyvesbolt foteljai. Olyan a hely, mint egy hatalmas, menő, világos nappali. Pálmák és futónövények társaságában kínálnak könyveket több nyelven, valamint analóg ajándéktárgyakat, bakelitlemezeket és delikatesz finomságokat. A tér végében, az opera neobizánci épületével szemben, a katedrális mögött csörgedezik a Béga folyó, amelyen hajójárat közlekedik. Szálljunk fel rá és menjünk párszor körbe a menetrend szerint. A Béga mentén parkokat, strandokat, éttermeket, kávézókat találunk, igazi, spontán fesztiválhangulat fogad.Ha ugyanott szállunk le a hajóról, ahol fel is szálltunk, akkor akár a Rivière étteremben, karnyújtásnyira a hullámzó Bégától, a teraszon meg is vacsorázhatunk. Mi ezután kulturális programot választunk, elmegyünk a színházba. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház háromnyelvű: magyar, román és német. Aznap este épp magyar nyelvű előadás van színen: Ariszotphanész A madarak című darabjának modern feldolgozása. A közönség épp olyan multikulti, mint a város. Németek, románok, amerikaiak és magyarok is ülnek a nézők között. De hangversenyre vagy koncertre is indulhatunk, a programokat az Új Szó mellett a timisoara2023.eu-ról is kimazsolázhatjuk.
Szerző: Szederkényi Olga Fotó: Unsplash, Getty Images
A cikk folytatását keresd a Marie Claire friss lapszámában!
