Huszonhat évesen vágott mangalicatenyésztésbe, az elmúlt bő tíz évben pedig nemcsak itthon, de szerte a világban a finom hungarikum mellé állította a hússzeretőket. Fekete Zsóka négyszáz állatot nevel természetközeli módszerekkel, édesapja bioterményein, és semmivel nem cserélné el a munkát, amelynek gyümölcseként kiváló minőségű termékeket szállít a legjobb éttermeknek.
Az idei Gourmet Fesztivál a női energiákat állítja a középpontba. Szerinted milyen pozitív változást vagy újfajta megközelítést hoznak azok a nők, akik karriert építenek a vendéglátás vagy épp a mezőgazdaság, állattenyésztés területén?
Úgy látom, hogy azokban a nőkben, akik aktívan részt vesznek a gasztronómiában vagy a mezőgazdaságban, az a közös, hogy elképesztő mennyiségű energiával rendelkeznek. Annyi elhivatottság, kreativitás, szorgalom, érzékenység és empátia jellemzi őket, ami példát és erőt ad a körülöttük lévő fiataloknak – nőknek és férfiaknak egyaránt.
Hogy fogadja ezt a lelkesedést egy olyan, hagyományosan férfias közeg, mint a mezőgazdaság?
Jellemző egy kis bizalmatlanság. Az én esetem egyedi, mert itthon én vagyok az egyedüli női mangalicatenyésztő, aki egy egész gazdaságot visz, és nagyon nehéz volt az elején elfogadtatni, hogy fiatal nőként is meg tudom állni a helyemet ezen a területen. A magyar társadalomban a hagyományos szerepek lassan változnak csak meg, főleg vidéken erősen tartja magát, hogy a férfi feladata a család eltartása, a nőé pedig az otthoni teendők ellátása. A mezőgazdaság, és azon belül is az állattartás-növénytermesztés kemény fizikai munka, amellyel kapcsolatban megint sokaknak furcsa, ha azt egy nő végzi.
Hogyan lesz valakiből mangalicatenyésztő?
A családom mindig is mezőgazdasággal foglalkozott, így adott volt, hogy ezt vigyem tovább. Biogazdálkodást folytatunk. Én élelmiszermérnökként végeztem, és eredetileg szintén bio zöldségfeldolgozást terveztem. A Fiatal Gazda pályázatot elnyerve azért lettek mangalicáim, mert úgy gondoltuk, ők tudják a legjobban hasznosítani a zöldségtermesztés melléktermékeit. Csakhogy amikor megérkeztek hozzánk, a kocák jó része vemhes volt, nagyon gyorsan elkezdtek szaporodni, nekünk pedig villámgyorsan bele kellett tanulnunk az állattenyésztésbe. A zöldségfeldolgozásról hamar a mangalica-húsfeldolgozásra váltottunk, sokféle terméket készítünk, amiket piacon és közvetlenül vendéglátóhelyeknek értékesítünk.
Milyen munkamegosztásban dolgoztok?
A szüleim segítségével viszem a vállalkozást, míg a nagyszüleim éltek, ők is aktívan részt vettek benne, támogattak. A farmon főleg édesapám segít be, de vannak más kollégák, akik a munka „férfias” részében nagy szerepet vállalnak, mind a tenyésztésben, mind a feldolgozásban. Persze így is sok feladatot kell ellátnom mindkét területen, mindamellett, hogy a piacot, az értékesítést sokszor egy személyben végzem, ha édesanyám nem ér rá. Szóval az enyém egy elég komplex munkakör, és sokan nem tudják, mennyi mindenre kell odafigyelni. Nagyon változatos egy napom, korán kezdek, későn végzek, legtöbbször a feldolgozásban tevékenykedem, de a marketing, az adminisztrációs, illetve a tenyésztési munkákat is én látom el, szoros és pontos szervezés mellett.
Mit élvezel a legjobban ebben a munkában, és mi jelenti a legnagyobb kihívást?
Az, hogy az ember a saját vállalkozását építheti, és ennek eredményeként valami olyan jön létre, amit itthon és külföldön is elismernek, az már önmagában felemelő. Nagyon jó érzés jót adni és értéket teremteni. Fontosnak tartom, hogy legyünk büszkék azokra a nőkre, akik más területen – állattartás, zöldség- és gyümölcstermesztésben vagy -feldolgozásban – dolgoznak, akár egyedül, akár a párjukkal. Mindig vannak akadályok, olyan nem várt feladatok, amelyeknek a megoldása kihívás a számomra, de nagyon jó, hogy nem vagyok egyedül. Büszke vagyok arra is, hogy a családommal fenntartható és állatbarát gazdaságot hozunk létre.
Olvastam, hogy gyerekkorod óta állatbarát vagy. Mit válaszolsz azoknak, akik azt kérdezik, hogyan hangolod ezt össze az haszonállattartással?
A mi mangalicáink gazdasági haszonállatok, tulajdonképpen velünk együtt dolgoznak, viszont fontos, hogy szeretjük őket. Azzal pedig, ahogy tartjuk őket, amilyen minőségű takarmányt adunk nekik, meg is tiszteljük őket. Amikor aztán levágjuk az állatokat, ők megadják nekünk azt a magas minőségű húst, ami éppen azért olyan, amilyen, mert szeretettel gondoskodtunk róluk.
Mik a céljaid az elkövetkező öt évre?
A mangalica prémiumminőségű hús, egyedülálló élvezeti értékkel rendelkezik, és már most rendkívül népszerű a hazai és nemzetközi gasztronómiában is. Célom, hogy ezt a minőséget továbbra is fenn tudjuk tartani, de fontos számomra az innováció és a megújulás is, így mindig új ötletek megvalósításán töröm a fejem, és azt kívánom, hogy még sokáig legyen ennyi erőm és lendületem, ami ehhez a munkához kell.
Fotó: Gourmet Fesztivál
Az interjú a Marie Claire 2024/3-as lapszámában jelent meg!
