„Minden tizenhat és fél éves koromban kezdődött. Los Angelesben a Junior High School középiskolába jártam, és volt egy barátnőm, akinek a barátja meghallott egyszer énekelni. (A hangomat az édesanyámtól örököltem, aki a varsói konzervatóriumban opera tanszakon tanult, de a karrierjét derékba törte a háború, 1938-ban Lengyelországból az Egyesült Államokba menekült.) Azt mondta, ha fizetek tíz dollárt, ír nekem egy dalt, és bevesz az énekesei közé. Akkoriban tíz centem sem volt, nemhogy tíz dollárom – meséli Carol nevetve. – A szüleimhez fordultam segítségért. Anyukám beküldött a szobámba házi feladatot írni, és közben meggyőzte az apukámat, hogy adja már oda nekem azt a tíz dollárt – ez anyagilag igencsak megterhelő volt számukra. Még nem sejthették, de ez lett életük legjobb befektetése.”
A középiskolás lány, akit ekkor még Annette Kleinbardnak hívtak, elment hát a próbafelvételre, és – mint a tündérmesékben – a hangjába azonnal beleszeretett egy dalszerző. Két héttel később azzal hívták fel, hogy elkészült egy dal, amelyet a férfi kifejezetten neki, az ő hangjára írt – ez egyben a dalszerző első munkája volt, amellyel producerként debütált a zeneiparban. Carol felénekelte a számot, de arra egyikük sem számított, ami ezután történt. A dal azonnal a világranglista első helyére ugrott – hatalmas népszerűséget hozva mind a dalszerzőnek, mind Carol Connorsnak és a Teddy Bears együttesnek, amelynek az énekesnője lett. Ez volt a To Know Him to Love Him című szám, vagy ahogyan a zenetörténetbe bevonult, a rock & roll kezdete. A férfit azóta Amerika egyik legnagyobb zenei producereként, dalszerzőjeként és a rock & roll atyjaként tartják számon. Ő volt Phil Spector.
A világ első számú férfiideáljának karjában
1958 sűrű év volt. „Kijött ez a dalunk, Elvis bevonult az amerikai hadseregbe, majd Németországban megismerte Priscillát (Priscilla Prestley színésznő, akivel Elvis 1967-ben házasságot kötött – a szerk.) – helyezi időrendbe az eseményeket Carol. – Ekkor még nem találkozott velem személyesen, de beleszeretett a hangomba. Úgy, ahogyan Phil.” Elvis elkezdte mondogatni a Memphis Mafiának (így nevezte el a korabeli média Elvis holdudvarát, akik haláláig védelmezték a sztárt, unokatestvérek, alkalmazottak, zenész barátok – a szerk.), azon belül is Joe Esposito turnémenedzsernek, hogy meg akarja ismerni ezt a lányt. A találkozó viszont sehogy sem jött létre. Évekkel később, amikor Carol egy piacon sétálgatott, egy furcsa ember lépett oda hozzá azzal, hogy „Elvis Presley imádja a hangodat, és meg szeretne ismerni”. „Azonnal azt válaszoltam, hogy »Na, persze!«, de az apukámra ütöttem abban, hogy keresem a veszélyeket, így megadtam neki a telefonszámomat, ami ebben a korban egyáltalán nem volt szokás. Két hét telt el, amikor a furcsa ember felhívott, és közölte, hogy elvisz engem Elvis házába. Úgy éreztem magam, mint egy szerencsejátékos, aki mindent egy lapra tett fel. Az ismeretlen férfi egy sorozatgyilkos is lehetett volna, de nem akartam elmulasztani a lehetőséget, hogy valóban találkozhatok Elvisszel. 1964-et írtunk, ő akkor fejezte be Ann-Margrettel a Viva Las Vegast. Miután megérkeztünk a Bellagio Terrace-i házába, le kellett sétálnom egy lépcsőn egy játékszobának kialakított szuterén helyiségbe… És egyszer csak ott állt Elvis. A sarokban, egy biliárdasztal takarásában. Elképesztően jóképű volt, a lélegzetem is elállt. Nem tűnt kiugróan magasnak, de olyan volt, mint egy macska. És úgy is mozgott, mint egy macska. És én imádom a macskákat! Amikor meglátott, rögtön ezt kérdezte: »Szóval miért Teddy Bearsnek nevezted el az együttesedet?«” Az énekesnő bandája ugyanis Elvis egyik, 1957-es slágeréről kapta a nevét. Carol lányos zavarában csak egy dolgot tudott tenni: elénekelte a sláger refrénjének első sorát: I just want to be, your teddy bear!, vagyis mert csak a plüssmackód akarok lenni. „Hát így kezdődött a románcunk, amely kilenc és fél hónapig tartott. Nem lett tőle gyerekem, mert túl buta voltam. Kellett volna… Ő volt életem első szerelme. Sok-sok emléket őrzök róla, a Can’t Help Falling In Love-ot például együtt hangszereltük, és rengeteget beszélgettünk zenéről.”
A titkos randevúk
„Elvis nem szeretett kimozdulni a lakásból, visszahúzódóan élt. Szerintem egyetlen filmjének a premierjére sem ment el. Mindig nála találkoztunk.” Bár Carol nem árul el sokat a titkos óráikról, azért van, amit megtudtunk a királyról. „Elvis nagyon jól csókolt – kicsit bele is pirul, ahogy erről beszél. – Én még annyira kislány voltam akkor, pedig tizenkilenc lehettem. Mindig az egyik Memphis Mafia tag vett fel autóval, és vitt el hozzá. Elvis szerette volna, hogy néha aludjak ott nála, de a szüleim miatt mindig haza kellett mennem. Én nyughatatlan természetű, fiatal nő voltam, neki viszont – elnézést kérek érte, hogy ezt mondom róla, de – megvoltak a háklijai, a megszokott rutinja, amelyhez ragaszkodott. Elvis úgy gondolta, hogy úgy nézek ki, mint Priscilla. Visszanézve a régi képeket, tényleg. Mindkettőnknek barna haja és világos szeme volt, valóban nagyon hasonlítottunk. Azt sajnálom, hogy abban az időben rettentően kevés fénykép készült, egy ilyen titkos románcról meg pláne, így nincs közös fotóm Elvisszel. De hát még a Teddy Bearsszel is összesen csak három! Pedig mi vezettük a világranglistát – kesereg Carol, és hozzáteszi: – Tudom, hogy ma már mindenki mindent megörökít az okostelefonjával, de én még most is fényképezőgépet használok.”
Fotó: Getty Images
