A feminista urbanizmus jóval túlmutat azon, hogy tűsarkúban vagy körömcipőben igazi rémálom grasszálni egy macskaköves utcán. Feminista várostervezés, genderszemléletű vagy genderinkluzív várostervezés, befogadó és a nemek közötti egyenlőséget biztosító várostervezés – a számos elnevezés valójában egy speciális elméleti és gyakorlati várostervezési irányzatot takar. Követői arra törekszenek, hogy megértsék, mit jelent nőnek lenni városi környezetben, milyen kihívásokkal kell szembenézniük, illetve milyen lehetőségekkel találkoznak a nők a városban, miként befolyásolja a várostervezés, az épített környezet a mobilitásukat, a mindennapi tevékenységeiket, a szabadságukat. A feminista urbanizmus állítása szerint a javarészt férfiak által tervezett és létrehozott közterek, épületek, utak gyakran hagyják figyelmen kívül a nők, a gyerekek, a hátrányos helyzetű lakosok igényeit, ezért a jövőben egy igazságosabb, méltányosabb, befogadóbb – és fenntarthatóbb – megközelítésre volna szükség, amely hozzájárul a nők életminőségének javulásához. Hogy hogyan? Martha Thorne amerikai építészeti és várostervezési szakértővel a legutóbbi BrainBaron beszélgettünk róla.
Hogyan fog vagy kellene változnia a városrendezésnek a jövőben, hogy jobb életet élhessünk?
A tervezés kulcsfontosságú, ha élhetőbb várost és ezáltal jobb életminőséget akarunk. A várostervezés ma már nem térképekre rajzolt vonalakat vagy a lakosokra erőltetett elképzeléseket jelent, mint a múltban. A szerepe sokkal inkább az, hogy átfogó szinten megértse egy város törekvéseit és kihívásait, megértse, hogyan élnek és szeretnének benne élni az emberek, és – akár egy tolmács – fizikai javaslatokká alakítsa ezeket az elképzeléseket. Fontos, hogy a megvalósítás előtt mérlegeljük a lehetséges pozitív és negatív hatásokat, és kommunikáljunk a lakosokkal, visszajelzést, támogatást kapjunk tőlük. Az ötlet megvalósítása után pedig elemezni kell, hogyan működik az a valóságban, és lehet-e javítani rajta.
Hogyan javíthatja a várostervezés a nemek közötti egyenlőséget?
A hagyományos tervezés a kialakult politikát, a törvényeket, a megszokott funkcionális szempontokat követve akár objektívnek is tűnhet. Ha azonban mindent összevetünk, és megvizsgáljuk a hagyományos tervezés nem várt hatásait és eredményeit, rájövünk, hogy egy olyan állapotot tartunk fenn, amely különösen a nőket, a gyerekeket, a fogyatékkal élőket és a nem szokványos családi helyzetűeket érinti hátrányosan. Hogy egy példát mondjak, mi lenne, ha mérnököket kérnénk meg, hogy tervezzenek meg egy utat vagy egy új buszjáratot, hogy megkönnyítsék a város forgalmát? Ennek a szokásos módja az, hogy megnézzük a csúcsidőszakokat, és elemezzük, hogy az emberek nagy része merre megy. Tegyük fel, hogy a lakosság negyven százaléka A pontból B pontba megy dolgozni, a mérnökök pedig megtervezik és megépítik az utat a két pont között. De mi a helyzet a másik hatvan százalékkal? Néhányan a gyerekeket viszik iskolába, mielőtt munkába mennének, mások talán beugranak megnézni a szomszédjukat vagy a családtagjukat, megint mások a gyógyszertárba mennek, aztán a rokonukhoz, majd a munkahelyükre. Kimutatták, hogy a nők, akik hagyományosan gondozói szerepet töltenek be, több megállót iktatnak be és nem mindig tudnak közvetlenül otthonról a munkahelyükre és vissza járni. A hagyományos tervezés nem veszi figyelembe a lakosság ezen részének igényeit, amikor új útvonalat tervez. Ennek eredménye az, hogy a közlekedési szolgáltatások inkább a férfiaknak, mint a nőknek kedveznek. Ezenkívül ha megnézzük a lakosság minden szegmensének igényeit, azt látjuk, hogy az épített környezet a nők számára gyakran kevésbé biztonságos – elég, ha a nem megfelelően kivilágított utcákra gondolunk. De a magas járdaszegélyek a babakocsik mellett kerekesszékkel és kerékpárral is nehezen leküzdhetők. Tervezni úgy kellene, hogy megvizsgáljuk, hogyan érhetjük el az egyetemes akadálymentesítést, más szóval olyan állapotokat, amelyek szinte mindenkinek jók.
Élen járó városok
☼ BÉCS Az osztrák fővárosban már az 1990-es évektől alkalmaznak nők számára kedvező tervezési és építkezési stratégiákat. A genderszenzitív irányelvek, amelyeket a városban az újonnan épített vagy átalakított parkokra, játszóterekre alkalmaznak, innovatív tervezési javaslatokkal növelik a nők komfortérzetét. Biztosították a parkon átvezető utak jó kivilágítását, járdákat szélesítettek ki és lényegesnek tartják, hogy a játszóterek közelében legyenek pelenkázóasztalok, szoptatóhelyiségek, megfelelő színvonalú nyilvános vécék, ülőhelyek, árnyékot adó fák.
☼ BARCELONA Habár a spanyolországi nagyvárosban a felmérések szerint a városi utazások több mint nyolcvan százalékát gyalog vagy közösségi közlekedéssel teszik meg, a közterületek jóval több mint fele az autóké/autósoké. Az autókat pedig gyakrabban használják férfiak… A város egyik ambiciózus terve lehetővé tenné, hogy a gyalogosok úgynevezett szuperblokkokkal visszahódítsák a várost. Az első szuperblokk 2018-ban jött létre kilenc háztömbbel, amelyek között nagyrészt tilos az autózás (kivéve a helyi forgalmat, amelyet azonban tíz kilométer/órás sebességűre korlátoznak). A jövőben több száz szuperblokk létrehozását tervezik.
Szöveg: Balázs Laura Fotó: Getty Images
