Az Emilia Pérezben játszott szereped látszólag nagyban különbözik az eddigiektől. Mit adott ez a munka neked, amit a korábbiaktól nem kaphattál meg?
Elsősorban az érzést, hogy még nem végeztem, és ez a hivatás sokkal többet tartogat annál, mint amihez mostanáig szerencsém volt. Elsősorban én vagyok a felelős azért, hogy minél inkább kitoljam a határaimat, és ezzel a szereppel, azt gondolom, hogy sikerült. Úgy érzem, ez a munka visszavitt abba az időbe, amikor még nagyon-nagyon fiatal voltam, és az életem a balettből és a zenés színházból állt. Egészen mostanáig észre sem vettem, mennyire hiányzik ez nekem. Ehhez kellett egy olyan karakter, akiben a szakmám minden aspektusát használhatom. Egy igazi ajándék volt nekem ez a film.
A spanyol az anyanyelved, de filmben most játszol először spanyolul. Igaz az, amit pár színésztől már hallottam, hogy egy új nyelvet használva úgy érzik magukat, mintha más színésszé válnának?
Egyértelműen az. Még az idegességem is más volt, mint amit az angol nyelvű szerepeimnél érzek. Ráadásul akcentussal kellett beszélnem a spanyolt, mert a filmben egy mexikói nőt alakítok. Ez rengeteg pluszmunkát adott, sokat gyakoroltam és a segítségemre volt egy dialektus coach is. Mindannyian intim kapcsolatban vagyunk azzal a nyelvvel, amin először szóltak hozzánk. Ezen a nyelven ringattak álomba, ezen imádkozták belénk az első falatokat és ezen vigasztaltak, ha épp fájdalmat éreztünk vagy megbetegedtünk. Emiatt egészen különleges érzés volt, hogy művészként végre az anyanyelvemen szólalhattam meg.
A filmben kétségtelenül előnyödre vált a táncos múltad. Elmondanád, mi mindent tanultál az életed azon időszakából?
Azt leszámítva, hogy nyílegyenes háttal üljek? A tánc mindig a véremben lesz. Fontos, hogy érezzük, kapcsolatban állunk a testünkkel, és a tánc megadta ezt nekem. Sok magunkban hordozott feszültség forrása, hogy képtelenek vagyunk az érzelmeinket megmozgatni, mert sosem tanítottak meg minket arra, hogyan legyünk mély és intim kapcsolatban a testünkkel. Bármilyen táncforma lehet kifejezési mód, egy eszköz, amellyel érzelmeket közvetíthetünk. Láttam Rómeó és Júlia balettelőadást, amelyet szavak nélkül adtak elő, miközben Shakespeare műveiben a nyelvezetnek mindig központi szerepe volt. Csodálatosan érzelmes látványt nyújt, amikor egy primadonna Júliaként táncol. Van egy híres táncos, Julie Kent, aki a New York-i American Ballet Theatre-ben táncolt, fantasztikusan alakította Júliát, megható volt őt látni. Bárcsak több fiú tanulna táncot még gyerekként. Ez megtanítaná őket arra, hogy könnyedebben bánjanak a testükkel és merjék jobban kifejezni az érzelmeiket.
Zoë Saldana
Az Emilia Pérez elsőre elég merészen kombinál különböző elemeket. A műfaja musical, miközben a mexikói kartellek világában játszódik, a központi témája pedig a nemváltoztatás és annak nehézségei. Nem tartottál attól, hogy valami rossz fog kisülni ebből a bátor mixből?
Mindig is próbáltam olyan ember lenni, aki nem sztereotípiákban gondolkodik. Ha azt éreztem, hogy próbálnak skatulyába zárni, menekülőre fogtam, és talán ezért lehet az, hogy ilyen régóta vagyok a szakmában. Nőként, különösen színes bőrű nőként ez az ipar nagyon könnyen beskatulyáz. Vannak szereptípusok, amiket viszonylag egyszerű megkapni, de bennük is lehet ragadni. Emiatt mindig figyeltem arra és sok munkát fektettem abba, hogy távol tartsam magam ezektől. Az Emilia Pérezt nem próbáltam bekategorizálni. Nem thrillerként láttam, és nem is kartellfilmként. Ez a mozi az én szememben négy nő története, akik kétségbeesetten küzdenek azért, hogy kitörjenek a közegükből, és megtalálják a saját maguk szabadságát. A film érzelmeihez kapcsolódtam, nem pedig a különféle formai vagy történetbéli elemeihez. Jacques (Jacques Audiard rendező – a szerző) csodás munkát végzett vele a vágáskor, mélyen megérintett a végeredmény.
A cannes-i filmfesztiválon szokatlan dolog történt, ugyanis négyen együtt (Selena Gomezzel, Karla Sófia Gascónnal és Adriana Pazzal – a szerző) kaptátok meg a legjobb színésznő díját. Hogyan lett ilyen remek köztetek az összhang?
Az általam alakított Rita egy támogató figura. A film címe nem véletlenül Emilia Pérez, a középpontjában Karla Sofía Gascón karaktere áll, akit elképesztően formál meg. Ugyanaz a csodálat van bennem Karla Sofía iránt, amit Rita is érez Emiliával szemben. Amikor szerepet választok, sosem az számít, hogy az fő- vagy mellékszerep. Az Emilia Péreznél nagyon megörültem, hogy egy ügyvédet játszhatok, és ügyvédként segíthetek elérni az álmait ennek a fantasztikus embernek. A lehetetlen álmait is. Ő pedig cserébe egy olyan életet ígér nekem, amelyben soha többé nem kell küzdenem semmiért, és soha senki szemében nem maradok láthatatlan. Egy egészen különleges munkának indul és egy egészen különleges barátság születik belőle. Biztos vagyok abban, hogy Selena és Adriana is hasonlóan gondolkodott a szerepéről. Amikor megtudtuk, hogy egy nem mindennapi karakter támogatói lehetünk a filmben, vonzott bennünket a lehetőség. A cannes-i elismerés pedig szinte felfoghatatlan volt, egy valóra vált álom.
Az Emilia Pérez 2025. február 27-től látható a magyar mozik műsorán, de a Mozinet Filmnapok keretében már januárban lesznek premier előtti vetítései.
Szöveg: Tóth Csaba
