Létezik olyan ember, aki soha nem stresszelt még? Valószínűleg nem. A stressz olyan evolúciós mechanizmus, amely már az első többsejtű élőlényeknél is létezett valamilyen formában, mert a szervezet gyors válaszát a veszélyre már százmillió évekkel ezelőtt kifejlődött állatok is mutatják. Az ősi stressz azonban ritkább volt és rövidebb, többször akár halálos, hiszen főleg fizikai fenyegetésekből adódott (vadállatok, ellenséges törzsek, éhezés). A modern világban tapasztalt stresszt ezzel ellentétben inkább láthatatlan, lelki ingerek, mint fizikai fenyegetés váltja ki, és a tartóssága is folyamatos.
Kibillenünk az egyensúlyból
A címben szereplő jelenség számtalanszor előfordul azzal, aki egyszerre több dolgot próbál (jól) csinálni. Jó, lássuk be, mindannyian ezt tesszük, és a következményeket nap mint nap tapasztalhatjuk: kimerültség, alvás- és/vagy evészavar, gyengülő immunrendszer, kiégés. Sokszor hallottuk már, hogy Magyarországot a világ legstresszesebb országai közé sorolják, az egyik felmérés szerint 2023‐ban a hatodik helyet foglalta el. Ebben a kutatásban a 30–39 éves magyar munkavállalók több mint nyolcvan százaléka mondta azt, hogy stresszes az élete, indokként ezek közül említett egyet vagy többet: létbizonytalanság, pénzügyi bizonytalanságok, munkahelyi megterhelés, az időbeosztás nehézségei és nem utolsósorban a modern életvitel és az elvárások okozta szorongások.
Mikrostressz vagy makrostressz?
A mikrostressz új keletű, úgy másfél évtizede használatos fogalom, a mindennapi apró feszültségeket jelenti, amelyek ha önmagukban nem is, de összeadódva komoly stresszhatást válthatnak ki. Gondoljuk csak végig: késik egy e-mail, félreértik a mondanivalónkat vagy üzenetünket, folyton megzavarnak a munkában, határidőcsúszásban vagyunk, közlik, hogy csalódtak bennünk vagy más konfliktusos helyzetbe keveredünk, bűntudatot érzünk, párhuzamosan végzünk több dolgot (multitasking), aggódunk egy (esetleges) jövőbeni baj, betegség miatt, elromlik a mosógép… Ha a mikrostressz-szituációkat nem vesszük komolyan, mert azt gondoljuk, hogy ezek az élet velejárói, és hatékonyan meg kell küzdenünk velük, akkor eljuthatunk oda, hogy a konstans, alacsony intenzitású feszültség összeadódva fizikai tüneteket okoz. A nehéz helyzetek mind-mind apró kortizolszint-emelkedést eredményeznek, az állandó zsongás folyamatosan pörgő állapotban tartja az agyat. Az pedig csak ront mindezen, ha a nap jelentős részét online töltjük, és az üzenetek, a hívások, a határidős figyelmeztetések, a fizetési kérelmek, a gyerekek iskolai értékelései, a világból érkező aggasztó hírek mind-mind azonnal utolérnek minket. A stressz ugyan legtöbbünk napjainak elkerülhetetlen része, de azért nem megállíthatatlan.
Vegyük észre!
„A mikrostressz valójában nem egy külön kategória, mert megjelenési formái semmiben sem különböznek a köznyelvben stressznek nevezett állapot fajtáitól – mondja Nagy Petra, a Tabuk Villája Pszichológiai Központ szakmai vezető szakpszichológusa. – Tekinthetjük viszont a krónikus stressz előszobájának. A fogalmi különbség esszenciája sokkal inkább az időbeli lefutásban és az ingerek tudatosulásában ragadható meg. Vannak olyan társadalmi csoportok, például az alacsonyabb szocioökonómiai státuszúak, amelyek kitettebbek különféle stresszfaktoroknak – mind mikro-, mind makroszinten. A fiatal felnőttek stressz-szintje is emelkedést mutat: a kapunyitási pánik, a családalapítás lehetőségének bizonytalanságai, a problematikus gazdasági-társadalmi kérdéskörök iránti érzékenység, az ökoszorongás megtépázza a belső nyugalmukat. Gyakran emlegetjük a szerepkonfliktusokkal küzdő nőket, akik magasabb szubjektív stressz-szintet tapasztalhatnak, mint a férfiak. Neurológiai és fiziológiai különbségek is kimutathatók a nemek között, a nőknél például gyorsabb, hosszabban tartó és markánsabb stresszreakciók tapasztalhatók, de gyakoribbak náluk bizonyos stresszhez köthető mentális betegségek is, mint a PTSD (poszttraumás stressz szindróma) vagy a depresszió. Az életmódból eredő faktorok kortól és nemtől függetlenül tesznek minket magasabb mértékben érintetté, ilyen tényező a több párhuzamos szerep viselése (dolgozó elvált szülő), az állandó online elérhetőség vagy a mozgásszegény és/vagy pihenésmentes életmód.”
Fotó: Getty Images
A teljes cikket elolvashatod a Marie Claire 2025/6-os lapszámában!
