Bébiszitter kerestetik

Amikor nekifogtunk, idegenkedtem az egésztől, és húztam a dolgot, ameddig csak lehet. Egy idő után azonban világossá vált: vagy egyáltalán nem dolgozom, nem szervezek közös programot a gyerekem apjával, és elásom a kertben az összes magas sarkú cipőmet, vagy veszek egy nagy levegőt, és keresek egy bébiszittert. De hogyan találjam meg a legjobbat, és egyáltalán kit válasszak? Időset vagy fiatalt, lazát vagy szigorút, képzettet vagy lelkes amatőrt? Az idősebb bébiszitterek előnye, hogy van tapasztalatuk, már felneveltek néhány gyereket, be tudnak adni egy lázcsillapító kúpot, és nem esnek ájultan a padlóra, ha a gyereknek betörik a feje. Továbbá nem járnak bulizni, nem mennek két hónapos távol-keleti körútra, és nem váltanak szakmát. Viszont már vannak kialakult gyereknevelési elveik, amelyekhez ragaszkodnak, általában nincs autójuk, kevésbé rugalmasak, és nem biztos, hogy vállalnak éjszakázást. A fiatal bébiszitter terhelhetőbb, akár egész nap eljátszik a gyerekkel, rá lehet bízni plusz feladatokat vagy több gyereket, bírja az éjszakázást, és lazább a kicsikkel. Hátránya viszont, hogy bármikor kaphat egy ösztöndíjat, egy jó állást egy multinál, vagy esetleg úgy dönt, hogy inkább maga is gyereket szül. Ha egyetemre jár, szinte biztos, hogy nem ér rá mindennap, vizsgaidőszakban és a fesztiválszezonban pedig teljesen felszívódik. Hosszas mérlegelés után döntöttünk: legyen egy pótnagyi. Kedves, fiatalos és türelmes ősz hajú pedagógust képzeltünk el, aki verseket szaval meg furulyázik a gyereknek.
Sok édesanya viszolyog a gondolattól, hogy idegenre bízza a gyerekét, talán őket is megnyugtathatja a gyermekpszichológus véleménye, aki szerint a bébiszitter nem is rossz dolog. Dr. Szakács Katalin szerint a gyereknek kisiskolás koráig a személyes figyelem a legfontosabb, ezért jobb, ha egy kétszereplős, megbízható kapcsolatban van otthon, mint egy egész napos, intézményesített közösségben.

Keressük az igazit
Bár a legegyszerűbb és valószínűleg a legmegbízhatóbb módszer, ha ismerőseink által ajánlott bébiszittert alkalmazunk, ezt mi elvetettük, mert azonos bébiszitter esetén nehéz közös programot szervezni a barátokkal, ráadásul feszültségeket szül, hogy adott este éppen melyikünk babájára vigyázzon. Jelentkezhetünk közvetítő ügynökségeknél is, ők leinformált, képzett gyerekfelügyelőket ajánlanak, viszont kevésbé tudják figyelembe venni az egyéni igényeket. Érdemes érdeklődni a védőnőnél is, nála általában sok információ gyűlik össze, és végül nagyon gyakori az is, hogy a gyerek születése után a családba már beszokott, megbízható takarítónő munkaköre bővül a gyerekfelügyelettel. Vagy választhatjuk azt a megoldást is, hogy hirdetést adunk fel, ennek az a legnagyobb előnye, hogy mi magunk szűrhetjük a jelentkezőket – ám készüljünk fel, hogy ez igen hosszadalmas és idegőrlő feladat lesz.

Mennyiért vállalják? Budapesten 800, de inkább 1000 forint/óra alatt nincs gyerekfelügyelő, aki ennél kevesebbet kér, az sajnos a gyanús kategóriába esik, a nemrég pedofíliával megvádolt bébiszitter péládul nagyon olcsón, sőt néha ingyen is vállalta ezt a munkát. Ha valaki mindennap vigyáz a gyermekünkre, a havi béréből többnyire kijönne a magánbölcsőde is. Ha azonban nem kell mindennap bejárnunk, vagy esetleg a nagyszülők is tudnak vállalni néhány napot, úgy nemcsak a gyerek jár jól a bébiszitterrel, hanem mi is.

Viszolyogtam tőle, hogy idegeneket hívjak a lakásunkba úgynevezett interjúra, ráadásul a telefonban mindenki azt mondta, „az állásra szeretnék jelentkezni”. Eleinte azt sem tudtam, miről van szó, és amikor kiderült számomra, hogy másoknak ez állás lesz, tőlem függ a fizetésük, még borzasztóbb lett az egész. Az ismerkedő beszélgetésen minden apróságra figyeljünk oda, én például akkor intettem búcsút az egyik esélyes jelöltnek, amikor kiderült, hogy a víkendházban tartott kutyáját csak hetente egyszer jár ki megetetni. A legnagyobb hiba az volt, hogy sokáig ragaszkodtunk az eredeti elképzelésünkhöz. Mihelyt bevallottam magamnak, hogy tulajdonképpen nem is furulyázós, nyugdíjas nénit szeretnék, hamar megtaláltuk a nekünk valót, ráadásul véletlenül éppen a szomszéd utcában.
Bár én könnyelműen azt tanácsolnám, hallgassunk a megérzéseinkre, a gyermekpszichológus szerint ne hagyjuk, hogy egyedül a szimpátia vezessen, mindig ellenőrizzük le a tényeket. Az egyensúlyt persze nehéz megtalálni, ha valakit folyamatosan ellenőrzünk, joggal fogja azt gondolni, hogy nem bízunk benne, nem a legjobb módszer tehát elbújni a gardróbszekrényben, ahogyan az egyik bébiszitter szerint ezt vele több anyuka megtette. Tapasztalt bébiszitterek szerint az aggódó anyák másik, gyakran alkalmazott módszere, hogy a megbeszélt időpontnál jóval hamarabb betoppannak ellenőrizni, hogy a bébiszitter nem a telefonon lóg-e, miközben a gyerek ordít.

Világjáró au pairek
Nyugat-Európában komoly múltra tekint vissza a bébiszitterek alkalmazása, sok magyar fiatal ennek köszönheti, hogy szerencsét próbálhatott, és nyelvet tanulhatott külföldön. „Angliában a gyerekek szigorú órarend szerint éltek, mindig be voltak táblázva, soha nem csinálhatták azt, amit akartak. Spanyolországban pedig azt láttam, hogy mindenki állandóan dolgozik, rohan, és szinte semmi idő nem jut a gyerekekre, még egy vacsorához sem ülnek le együtt. Szerintem Magyarországon sokkal jobb gyereknek lenni” – mesélte Nagy Eszter, aki több országban is szerzett tapasztalatokat au pairként.

Három helyett két év A kormány döntése szerint csak két évig jár a gyes és a gyed azoknak az anyukáknak, akiknek 2010. április 30-a után születik a kisbabájuk. Ezzel egyidejűleg azt ígérték, hogy három éven belül 15 ezer új férőhellyel bővítik a jelenleg szűkös bölcsődei férőhelyek számát, első körben 10-ről 12 főre emelik a bölcsődei csoportlétszámokat. Támogatást kapnak a családi gyermekfelügyeletet vállaló személyek, valamint a napközik is.

Pál Zsuzsi főiskolás korában vigyázott gyerekekre, és ma anyaként úgy gondolja, a fiatal bébiszitterek nem nagyon érthetik, mi zajlik egy anyában, amikor másra bízza a gyerekét. Utólag egyetért azzal a családdal, amelyik több mint egy év után, egyik napról a másikra elküldte. „Rám bízták a kisfiukat egész éjszakára, amikor elutaztak, a telefonom viszont sajnos lemerült, és nem volt nálam töltő. A ház melletti fülkéből felhívtam őket, hogy minden rendben van, csak átmenetileg nem működik a mobilom. Amikor reggel hazaértek, azonnal elküldtek, felelőtlennek és megbízhatatlannak neveztek, pedig pár hónapos korától rám bízták a gyereküket. Nagyon bántott a dolog, össze is vesztem velük, nem értettem, hogy egyetlen apró hibáért miért kell megvonni valakitől a bizalmat. Most, hogy anya vagyok, már teljesen megértem a rekciójukat, ha én ráhagynám valakire a gyerekemet, a tudat, hogy nem tudom elérni, megőrjítene.”

Szöveg: Kalas Györgyi
Fotó: Reviczky Zsolt

A folytatást keresd a szeptemberi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2009. szeptember]