Négy évet ült börtönben az egykori playmate, aki őrülten szerelmes lett, százmilliókat sikkasztott, majd feladta magát.
„Aki szeret, az nem visz a bűnbe” – mondja Éva a büntetés letöltése után. Jót tett neki a börtön, kigyógyult egy beteg szerelemből. Jó magaviseletéért büntetését harmadolták – új életet kezdhet.
„Egy hétéves kapcsolaton voltam túl, amikor egyik percről a másikra beleborultam Józsiba. Azért mondom, hogy beleborultam, mert annyira hirtelen és megmagyarázhatatlanul történt az egész. Már ismertem őt korábban, hiszen olyan híre volt, hogy nem lehetett nem ismerni. Sokan akartak a közelében lenni, és azt mondták, annak a lánynak, aki mellette van, nagyon jó a dolga, mert Józsi eltartja a nőket. Apám egészen mást hallott róla, és azzal példálózott, hogy csak olyan férfiba ne botoljak, mint Józsi. Nemhogy tőle, de a hozzá hasonlóktól is óvott engem.
A diszkóban ő jött oda hozzám, és megkérdezte, igazi-e a tetkóm, amit a hátamon lát. Nem hitte el, hogy valódi. Megérintett, és én beleborzongtam. Az egész testem megremegett. Másnap én vettem fel vele a kapcsolatot. Inkognitóban SMS-t írtam neki arról, mit érzek az érintése óta, de ő azt hitte, hogy valaki szórakozik vele. »Hívjad a szextelefont« – válaszolta, de én nem hagytam annyiban. Rájött, hogy ki üzenget neki, és megkeresett a bankban, ahol dolgoztam. Az első randevúnk spontán volt, ebédszünetben kiugrottunk enni valamit, de megbeszéltük, hogy nála találkozunk legközelebb. Azt lehetett tudni róla, hogy párhuzamosan több nője is van, de én elhatároztam, hogy megváltoztatom. Szentül hittem, hogy menni fog. Az első vacsora, illetve igazi randevú olyan volt, mint a mesében. Ő főzött. Gyertyák az asztalon, mécsesek a szobában. Mindent bevetett, hogy elcsábítson. Az is vonzó volt, hogy nem akart rögtön az ágyba dönteni az első alkalommal, és még a második, sőt harmadik randevúnkon sem. Titokban kellett találkoznunk, és ettől még izgalmasabb lett a viszonyunk. Tudtam, hogy nagyon fontosak neki a külsőségek, és azt is tudtam, hogy a legtöbb nőt csak dekorációnak ülteti be maga mellé az autójába. Azt hittem, hogy amit nekem ad, az igazi, hiszen nem dísznek kellek neki. Naiv voltam, mint olyan sokan mások, akiket magába bolondított.
Aztán egy este szülinapi buliba készülődtem, amikor váratlanul előkerült: »Nem mész buliba, velem jössz!« Nem igazán értettem a hevességét. Agresszívnak tűnt, és követelőzőnek, de így utólag azt gondolom, hogy ez volt az a pillanat, amikor véglegesen behódoltam neki. Nem azt csináltam, amit akartam, ami nekem jó, hanem azt, amit ő kért tőlem. Beültem az autójába, és elindultunk. Egy klubba mentünk, ahol bemutatott a barátainak, és én rettenetesen büszke voltam, hogy már nemcsak a négy fal között vagyok jó, hanem nyilvánosság előtt is mutatkozik velem. Legyezgette a hiúságomat a jelenet, mert tudtam, hogy akit ő felvállal, annak tökéletesnek és csinosnak kell lennie. Meg akartam neki felelni, minden óhajának, és éreztem, hogy húz lefelé az örvény. Már nem voltam önmagam, a családom alig ismert rám. Elvesztettem a kontrollt, ez egy rögeszmés szerelem volt. Csodáltam őt, és hódoltam neki. Úgy éreztem, hogy vagyok valaki, csak attól, hogy mellette lehetek. Sokan irigyeltek, legalábbis akkor ezt gondoltam. Aki ellene beszélt, azzal megromlott a kapcsolatom. A barátnőm egyszer ki akart józanítani, és karon ragadott: »Odaviszlek, ahol éppen megcsal, hogy a saját szemeddel lásd, és végre magadhoz térjél!« Nem voltam hajlandó odamenni, tovább hitegettem magam. Szerettem, olyan őszintén és tisztán, ahogyan ember embert szerethet. Azt hittem, ő ugyanígy érez. Birtokolt és kényeztetett egyszerre. Józsinak mindig volt pénze, de soha nem lehetett tudni, honnan. Félig illegális üzletekből tartotta fenn magát olyan látványosan. Tartozásai voltak. Bejött a bankba, és segítséget kért. Kétmillió forint kellett neki egy autó vámolásához.
Így kezdődött. Eredetileg úgy volt, hogy visszatesszük a pénzt, de másképp alakult. Vissza kellett volna rakni. Két éven keresztül sikkasztottam a bankból. Számolatlanul szórtuk a pénzt, illetve azt sem tudom, hogy mire mennyit adtunk ki. Megbeszéltük, ha bukunk, én viszem el a balhét. A tárgyaláson 353 millió forint volt a sikkasztás végösszege.”
Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Sárosi Zoltán
A playmate börtönéveiről az augusztusi Marie Claire 60. oldalán olvashatsz bővebben. Éva mesél arról is, hogy milyen érzés volt, amikor Józsival a börtön falán üzengettek egymásnak, és hogy hogyan élte túl a 4 éves börtönbüntetését.
‘),
