Hiába a rengeteg törekvés, a kutatások újra és újra azt mutatják, hogy a nők nagy része nem elégedett magával. Ráadásul mi nők hajlamosak vagyunk apró tökéletlenségeinket a végtelenségig felnagyítani, hogy aztán állandóan ezzel kínozzunk saját magunkat, és környezetünket is. Arra azonban sokan nem gondolnak, hogy ha egy kislány azt látja, édesanyja állandóan elégedetlenkedik külsejével és nem érzi jól magát bőrében, később a lány is hasonló problémákkal szembesülhet.
A kislány mindig édesanyját utánozza: ha felnő olyan akar lenni, mint az anyuka, ezért néha titokban felpróbálja édesanyja ruháit, szétmaszatolja drága rúzsát a száján, vagy megpróbál tűsarkűiban egyensúlyozni. Gondoljunk csak bele, milyen énképe lesz annak a kislánynak, aki állandóan azt hallja anyukájától, hogy az csúnya, kövér, öreg és egyébként gyűlöli a testét.
A Dove felmérése szerint a brit nők 69%-a elismerte, hogy a gyermekére hatással volt negatív énképe, 34% pedig azt is megerősítette, hogy a gyermek saját magára is kivetítette, utánozza az anya elégedetlenségét külsejével. A Dove a „szépség örökség”-ről beszél kisfilmjében, mely ijesztően kézzelfoghatóvá teszi ezt a jelenséget. A szülők először sorra veszik, mik azok a külső tulajdonságok, amiket nem kedvelnek magukon: vastag combok, az orr vagy a szemek formája. Aztán a kislányokat is erre kérik, ők pedig épp ugyanazokat a testrészeiket listázzák, mint amiket az anyukák említettek.
A kisfilm felhívja rá a figyelmet, hogy ennek az egésznek épp fordítva kellene működnie. Az anyák elégedettségéből kellene a kislányoknak felépíteniük saját magabiztosságukat, hogy aztán a kamaszkorba lépve ne váljanak testképzavaros, bizonytalan fiatal nőkké.
