Párterápia a kutyádnak és neked

2015. április 03.
Még mindig szétrágott zoknikra, és bűzölgő "ajándékcsomagokra" érkezel haza, miután egyedül hagytad otthon a kedvencedet? Egy új tanulmány szerint nem biztos, hogy a kutyusodban van a hiba, lehet, hogy inkább a kettőtök kapcsolatán kellene dolgozni.

Egy magyar és német kutatók által publikált új tanulmány arra próbál rávilágítani, hogy a gazdák viselkedése nagy hatással lehet a kutyusok magatartására, és hogy a hosszú időre magukra hagyott kedvencekben is kialakulhat szeparációs szorongás. Lényegében arra jöttek rá, hogy a kiskutyák családon belüli szociális kapcsolatai rendkívül érzékenyek, és néha épp úgy viselkednek, mint egy kisgyerek, aki nem kap elég figyelmet. Ha hosszú időre magára hagyjuk kutyánkat, az állat – akár a gyerekek, ha a szülő kilép látóterükből – ideges lesz, és kétségbeestten próbálja magára felhívni a figyelmet. Ezért ugat, vonyít, „rosszalkodik”, feldúlja a házat, és megrágja bútorainkat.

A kutatást vezető Konok Veronika elsősorban John Bowly pszichológus 1960-as kötődéselméletére támaszkodik, melynek központi gondolata, hogy velünk születik a késztetés a kötődésre, ennek érdekében a csecsemők is úgy viselkednek, hogy elősegítség az anyával való kontaktus kialakulását. De amennyiben a gyermek életéből hiányzik egy ilyen figura, nem tudja személyes biztonságát megteremteni, emiatt pedig később is nehezebben alakít ki kapcsolatot másokkal. Ezt a keretet próbálták a tanulmány szerzői a kutya-gazdi kapcsolatra alkalmazni, figyelembe véve azt a nyilvánvaló tényt, hogy kutyusunk nem tudja elmagyarázni nekünk, hogy elhanyagolva érzi magát. De a kutyák viselkedése, amit mi rosszalkodásnak tekintünk, ugyanezzel a gyerekeknél tapasztalható viselkedésmintával állítható párhuzamba.

A tanulmányhoz a kutatók egy felmérést is végeztek, melyben 323 magyar és 1185 német gazdi vett részt. Arra voltak kíváncsiak, hogyan viselkednek az állatok, amikor egyedül maradnak otthon, mutatnak-e bármilyen negatív viselkedést, mint a nyüszítés, ugatás, remegés, vagy a nem megfelelő helyekre történő vizelés. Emelett olyan kérdéseket is megválaszoltak, melyek saját és kutyáik személyiségeit voltak hivatottak feltérképezni. De a kérdéssor legfontosabb célja az volt, hogy kiderítse, hogyan alakítják a gazdik a közeli kapcsolataikat. Ehhez olyan állításokat kellett 1-től 5 pontig értékelni, mint például: „Viszonylag könnyen alakítok ki közeli kapcsolatokat másokkal.” és „Nehezen engedem meg magamnak, hogy másokra támaszkodjak.”

A kutatás során az derült ki, hogy azoknál a kutyatartóknál, akik hajlamosak kerülni az intimitást, és a kötődést, és alapvetően kevés energiát fektetnek emberi kapcsolataikra, sokkal nagyobb az esély arra, hogy szeparációs szorongásban szenvedjen a kutyusuk. Ha az állat szemében az ember nem megbízható, védelmet és biztonságot nyújtó személy, akkor a kutyák félni kezdenek, erre pedig rossz viselkedéssel reagálnak.

Talán elcsépeltnek hangzik, de a kutyák nagyon okos, érzékeny állatok, épp ezért a kutyavásárlást majdnem olyan jól át kell gondolni, mint mondjuk a gyermekvállalást. Nem vehetünk kutyust azért, hogy amikor kedvünk tartja örömünket leljük az aranyos, szőrös jószágban, de ha dolgunk akad, akár egy egész napra magára hagyjuk. Nem elég kirakni egy tál eledelt esténként, és tenni egy sietős sétát a háztömb körül reggelente, hiszen a kutyáknak is rengeteg szeretetre, törődésre és figyelemre van szükségük.