Soós Dóra: Gyógyító festmények, terápiás mesék

2015. június 12.
Hová folyik Dalí órája, és mit néz Mona Lisa? Soós Dóra híres képzőművészeti alkotásokat hív segítségül, amikből aztán mágikus erejű mesék születnek, hogy a gyerekek a valóság nehézségeiből kiszakadva, a művészet segítségével gyógyulhassanak.

Honnan jött az ötlet, hogy a Festménymesével segíts a gyerekeknek?

A projekt kétféle művészetterápiás módszert, a képzőművészet-terápiát és a gyermekpszichodrámát ötvözi. Arra törekedtem, hogy egy olyan komplex program álljon össze, melyben minden gyerek megtalálja a számára megfelelő feldolgozási lehetőséget és erős kiindulópontja legyen a foglalkozásoknak. A festmények jó ötletnek bizonyultak. A cél, hogy a hosszú kórházban töltött időszak során oldjuk a gyerekek szorongásait, erősítsük önbizalmukat, és hogy közösségben töltsenek egy boldog, felszabadult órát. A projekt a MOL Gyermekgyógyító Program, az Új Európa Alapítvány pályázati keretei között valósul meg, a Játszóház Alapítvánnyal együttműködve, a SOTE II. számú Gyermekklinika onkológiai osztályán fekvő gyerekeknek.

A meseterápia lényege, hogy a gyerekek az ismert történeteken keresztül dolgozzák fel a saját problémáikat…

A meseterápia valóban arra épül, hogy minden élethelyzetnek megvan a mesebeli párja. A Festménymeséken a gyermekpszichodráma módszerét használjuk. Persze közvetett módon a Metamorphoses meseterápia is jelen van, hiszen mély hatást gyakorolt rám ez a módszer. A gyermekpszichodráma célja, hogy a gyerekek a saját meséjüket hozzák el, és hogy más gyerekek meséjében megtalálják a szerepüket.

Hogyan zajlik pontosan egy ilyen foglalkozás?

A Festménymesék egy heti rendszerességű, másfél órás program, ami nyitott csoportban zajlik. A résztvevők összetétele változó, függ az éppen zajló kezelésektől, a gyerekek állapotától. Először beszélünk egy kicsit a festményről és a festőről: próbáljuk elhelyezni korban, összekötjük az időszak más eseményeivel, a festő életrajzával. Ezután elkezdjük kibontani a mesét, miközben mindenki megtalálja a szerepét a történetben, legyen az egy fa, ló vagy királykisasszony. Aztán jelmezekbe öltözünk, eljátsszuk a mesét, megbeszéljük, kinek mi volt a kedvenc része, címet adunk. Végül pedig lefestjük, lerajzoljuk a mesénket, a festményhez illő művészeti technikával, amelyet a kolleganőm, Marton Vera választ.

Mennyire tudnak azonosulni a gyerekek a klasszikus képzőművészeti alkotásokkal?

Olyan festményeket választunk, amelyeknek a szimbolikája a gyerekek élethelyzetének a leginkább megfelelő. A képek beindítják fantáziájukat és a saját történetüket szövik bele a mesébe. Ez jól látszik például, ha Csontváry Magányos cédrusát és az ahhoz kapcsolódó mesét vesszük. Egy kilencéves kisfiú írta, aki egyedül volt a foglalkozáson. A mesében, egy erdészt játszott, aki talált egy magot, és elültette kedvenc helyére, nevelgette. Majd egy fekete madár megtámadta, lyukat vájt belé, de gallyaival el tudta üldözni. Aztán a feketeség nem kívülről, hanem belülről támadta, ezzel már nem tudott megküzdeni a fa egyedül, bármennyire küzdött gallyaival, az erdész segítségével sikerült csak legyőzni, aki egy lángszóróval kiégette a fából. A mese úgy zárul, hogy a fa nőtt ezer meg ezer méter magasra, a fekete folt tapasztalatként megmaradt, amire mindig emlékezni fognak. A kisfiú rátalált arra, hogyan tud magának segíteni és megélhette belső energia forrásának erejét. Néha ennyire konkrétak és mélyek a mesék, van úgy, hogy egy felszabadult, vidám együttlét a lényege. Sokszor már az segít, hogy ki tudnak szakadni a kórházi környezetből egy órára.

Jelenleg a program csak a SOTE II. számú Gyermekklinikán működik. Tervezitek máshová is elvinni?

A Klinika három onkológiai gyermekosztályán (neuro onkológia, onkológia, hematológia) zajlik a program. Természetesen szívesen elvinnénk máshová is, részt vettünk konferenciákon. Lesz ilyen témában nyári táborom is, nem csak kórházban fekvő gyerekeknek.

Úgy tudom, más területeken is dolgozol.

Piros Kakaó nevű blogom összefoglalja mindazt, amit csinálok. Tartok heti rendszerességgel gyerekpszichodráma-csoportokat 5 évestől 14 éves korig a noha stúdió és alkotóműhelyben, aminek szervezője is vagyok. Tartok meseíró tábort, mozis tábort, versírósat, drámásat, nyomozósat.

Mit jelent az, hogy nyomozós tábor?

A Komplex Napozás egy havi rendszerességű, hétvégi nyomozós program. Minden alkalommal egy izgalmas ügyre derítünk fényt, legyen az egy humanoid robot eltűnése, egy tikos elixír elvesztett receptje vagy egy klasszikus népmese kreatív feldolgozása. Van benne kézműveskedés, akciózás, kincskeresés, érzékszerv élesítés, logikai, mozgásos és csapatépítő játékok és drámapedagógia. Ennek a programomnak az 5 napos verziójáról szól a tábor, amely nyitott mindenki számára.

A drogprevenció területén is dolgozol?

A Kék Pont City Art projektjében vettem részt, melynek célja alternatívát nyújtani a drogozás helyett. A sokszínű programválaszték közül én a dráma foglakozásokat vittem. Az alapot szintén a festmények adták, olyan képeket választottunk, amelyeken ételek is voltak, miután eljátszottuk, feldolgoztuk a képen látottakat, meg is főztük, meg is ettük.

Mi az, ami hajt? Miért érzed úgy, hogy segíteni szeretnél a gyerekeknek?

Számomra mindig is természetes volt, hogy ez az én utam. Szeretek fix alapot teremteni, amiben találkoznak a tapasztalatok és életre kelnek az ötletek. Célom, hogy minden csoporttag megtalálja a helyét a folyamatban, egyedi részként az egészben kapcsolódva a minket körülvevő világhoz.

Festménymesék kiállítás nyílik június 30-án 17 órakor a Corvin Plázában (-1 szint/Info Pont). A tárlatot Fenyő Iván színész nyitja meg, és egészen július12-ig látogatható.

Fotó: Békefi Dóra Smink: Oláh Zsófia

Az interjú a júliusi Marie Claire-ben jelent meg.