Én városi lány vagyok – nem olyan felvágós, „kikérem magamnak”-értelemben, hanem egyszerűen olyan „soha életemben nem láttam még testközelből marhát”-értelemben. Életemben egyszer kerültem volna hamisítatlan farmélmények közelébe egy erdélyi osztálykirándulás alkalmával a gimiben, de akkor a házinéni úgy döntött, nem szól a sufni mögött polgári diszkrécióban lezajló kisborjú születésről, „városi lányoknak úgyis büdös az ilyesmi”-felkiáltással. Pedig… Szóval úgy éreztem, itt van életem második, – egyben talán utolsó – esélye, hogy megismerkedjem a marhákkal. Egyből nem is akármilyenekkel!
Egy ideje már egyre szélesebb körben elterjedt ez a szolidan gasztrosznob rajongás a különleges módokon tartott és nevelt marhák fogyasztása iránt. Legismertebb talán a legendás japán Kobe, ami ugye arról híres, hogy a városi legenda szerint komolyzenét hallgat, sört iszik, és naponta masszírozzák. Az Angus ennél valamivel szerényebb renoméval büszkélkedhet, amin nyilvánvalóan az sem segít, hogy a Burger King is óriás betűkkel hirdeti. Az Angus marha egy Skóciából származó, jó minőségű húsmarha. Genetikailag szarvatlan, igen békés jószág, ami fekete és vörös színekben pompázik. Mivel alapvetően jó húsmarha, ráadásul elég szép márványos is a húsa, kiváló steaknek és hamburgerhúsnak is. Bár nekem nem ez jutott először eszembe, mikor találkoztam velük Balatonfenyvesen. Inkább az, hogy aranyosak. Legelésznek a borjaikkal, a Hubertus Bt. biztosította Terra Pannonia birtokán összesen 2500 hektáron. Más kérdés, hogy nincs mindig ilyen jó világ, néhány hónap borjakkal eltöltött idilli mező-idő után ugyanis ugyanolyan szűkös karámokba rendezik a jószágokat, hogy ne mozogják le a felszedett zsírt. Szóval nem tudom, mennyire boldogok a „boldog marhákként” hirdetett állatok, de egy sajnos biztos: nagyon finomak.
Burgerbe, steaknek, pörköltnek
Életem egyik legfrusztrálóbb élménye volt, hogy miután – jó városi lányként – végigsimogattam az arra vállalkozó állatok mindegyikét, leültem a létező összes formában elfogyasztani szomorú véget ért társaikat. Még alig mostam le a tehénnyálat a kezemről, még meleg volt a tenyerem a bocibundától, mikor már vágták fel előttem a kívül kérges, belül omlós hátszín szeleteket. A faszénen sütött húsok tökéletesen szaftosak voltak, belül rózsaszín, szinte olvadóan krémes hús, amit kívülről ropogós réteg zár körül. Elképesztően jó pörkölt készült belőle, és a többiek az osso bucoról is csak szuperlatívuszokban beszéltek. A hús rostjait átszövő zsírszöveteknek hála még a hamburgerhús is finomabb, ha ilyen prémium marhából készül, és persze ha a Zing különleges, titkos szószaiban tocsog a zsömlék között.
A food trucktól a prémium marháig
Annak idején a Zing hamburgeres kiskocsija még úgy bukkant fel a pesti éjszakában, mint a Messiás, hogy elhozza a háborgó gyomrokat megváltó, szaftos hamburgereit. Aztán egy idő után már viszonylag nagy biztonsággal megtalálhatóvá vált a bulinegyed szívének egy murvás kis szigetén, nem régiben pedig már teljesen decens hamburgerezőt is nyitottak a Király utcában. Mostantól pedig az arra járók már bármikor rendelhetnek egy Angus burgert, ha szeretnének egy laza burgerezés közben is pazar gasztronómiai kalandozásokra indulni. Érdemes.
