,,Ezt a fotós, hogy képzelte?” – interjú Balla Vivienne divatfotóssal

2015. szeptember 24. |

Vajon milyen kihívások várnak arra a divatfotósra, aki úgy dönt, hogy az Egyesült Arab Emirátusokban próbál szerencsét? Mit viselhet a modell, mit láttathat egy stylist és mi az, ami végképp kiveri a megrendelőknél a biztosítékot? Balla Vivienne divatfotós, aki két éve építi Dubaiban a karrierjét, bőven tud mesélni a szabályokról.


(A Marie Clarie októberi számában részletesen is olvashatnak Vivienne szakmai sikereiről a Magyarok a világhír küszöbén című anyagunkban.)

Két évvel ezelőtt, amikor lehetőséget kaptál Dubaiból, a szerződés része volt, hogy kiköltözz?

Több külföldi ügynökséggel is kapcsolatban állok és eddig soha nem volt kitétel, hogy az adott országban is éljek, de két évvel ezelőtt azt gondoltam, csak úgy tudom magamat kipróbálni, ha váltok egy nagyot és mindent magam mögött hagyva Dubaiban folytatom a karrieremet. Persze volt bennem egy adag félelem, sőt előítélet is a Közel-Kelettel kapcsolatban, de egy rövidebb látogatásom meggyőzött arról, hogy érdemes megpróbálnom. Komolyan gondoltam, ezért itthon szinte mindent felszámoltam, mielőtt elindultam az Egyesült Arab Emirátusokba.

Amikor egy nemzetközi ügynökség ajánlatot tesz egy fotósnak – hasonlóan, mint a modelleknél -, megelőlegezik az utadat és az egyéb költségeidet?

Sajnos nekünk, fotósoknak nincs akkora szerencsénk, az ügynökségek nem vállalnak ilyen jellegű befektetéseket. Nekem kellett megteremtenem az anyagi alapot ahhoz, hogy szerencsét próbáljak Dubaiban.

Az utazásod előtt mennyire számoltál az esetleges kulturális különbségekkel és az ebből adódó nehézségekkel?

Meglehetősen naiv voltam akkoriban és nem igazán gondolkodtam ilyeneken, rettentően hajtott a kíváncsiság, hogy szakmailag miként tudok majd továbbfejlődni egy számomra teljesen ismeretlen, új piacon.  Annyit tudtam, hogy Dubaiban nemzetközi színvonalú divatanyagokat lehet készíteni és ez nekem elég ok volt arra, hogy szerencsét próbáljak.

Mi az, amit magyarként nagyon nehezen szoktál meg Dubaiban?

(nevet) A hőséget. Tudom, hogy most nyáron nálatok is óriási volt a meleg, de itt folyamatosan 45-50 fok van, amit egyszerűen nem tudok megszokni és ezért nehezen viselem a kültéri fotózásokat is. A másik, ami nagyon furcsa volt, hogy Dubaiban nincs olyan, hogy leugrasz a sarki kisboltba vagy elmész egyet sétálni. Itt minden koncentráltan, egy helyen található, és úgy lett kiépítve a város, hogy mindenhová csak autóval tudsz eljutni. A merőben más struktúrához nem volt könnyű idomulni, ráadásul az elején nem ismertem jóformán senkit. Még jó, hogy a férjem velem volt.

Már az első fotózásaid során olyan magazinoknak fotózhattál, mint a Harper’s Bazaar. A munkákat az ügynökséged szervezte le?

Az ügynökségem nem volt túl aktív, így magam vettem kézbe a kapcsolatfelvételeket és elkezdtem a magazinok divatszerkesztőinek, főszerkesztőinek bemutatkozó e-mailt és portfóliót küldeni. Ezekből születtek a személyes találkozások, majd a munkák.

Milyenek voltak ezek a találkozások?

Mindegyik nagyon meghatározó és különleges. Ezeknél a meetingeknél szembesültem először azzal, hogy a magazinok szerkesztői, ahogy egyébként a fotózások stábtagjai is, szinte egytől-egyig külföldiek. Leginkább ausztrálokkal és britekkel dolgoztam, de így ismerkedtem meg egy magyar sminkessel is. Helyiek leginkább a PR részen dolgoznak, így meglepő módon, alig volt szakmai kapcsolatom a dubajiakkal.

Mennyire más Dubaiban egy divatfotózás, mint itt Európában?

Amikor kiutaztam, azzal tisztában voltam, hogy fotósként a Közel-Keleten teljesen más szabályoknak kell majd megfelelnem. Tudtam, hogy kötöttebbek a fotózások, de alapvetően merevebbnek gondoltam a kinti divatszakmát, mint amilyen valójában. Természetesen Dubaiban is vannak olyan tradicionális arab magazinok, amelyek jóval konzervatívabbak és a helyi kultúra ideáljai szerint fotózzák az editorialokat, de zömében nemzetközileg ismert lapok vannak jelen a piacon és a divatanyagok is a nemzetközi trendeknek megfelelően készülnek el.

Mit jelent az, hogy kötöttebbek a fotózások?

A legtöbb magazin nemcsak a Dubaira, hanem egyéb olyan arab piacokra is készülnek, ahol jóval szigorúbb szabályok érvényesülnek. Ezek a fotózások úgy néznek ki, hogy a stylist ugyanahhoz az anyaghoz kétféle szettet állít össze. Míg egy dubaji számban megjelenhet a modell ujjatlan felsőben, fedetlen vállakkal, addig a katari példányban ez nem lehetséges, így a stylist ugyanehhez a fotóhoz, mondjuk egy zakóval fedi el a vállat és a karokat, eleget téve az ottani elvárásoknak. De azért Dubaiban sem lehet mindent, a meztelenség például tabu, nem fotózhatjuk a modell mellét vagy ne adj isten a fenekét. A külföldi magazinok esetében, amelyeket természetesen itt is lehet kapni, úgy oldják meg, hogy feketével kisatírozzák az említett részletek.

Tehát, ha veszek Dubaiban egy spanyol Vogue-ot, amelynek egyes lapjain csupasz testrészek láthatók, azok minden egyes példányban fekete satírral vannak eltűntetve?

Igen, konkrétan valakiknek ez a munkájuk, hogy minden egyes magazinból eltüntessék a számukra elfogadhatatlan részleteket. De ne csak a teljesen meztelen fotókra gondolj, a fürdőruhás képeken is kisatírozzák a modellek fenekét. Egyszer fotóztam itt – magyar magazin felkérésére – bikinis anyagot és elég komoly szervezési feladatokat jelentett. El kellett utaznunk Abu Dhabiba, mert itt Dubaiban nem nézték volna jó szemmel, ha fürdőruhában fotózunk egy modellt.

Ezekre a szabályokra felkészítettek a munkák előtt?

Természetesen sok dologra felhívták a figyelmemet, de az elején előfordult, hogy belefutottam érdekes szituációkba. Például egyszer hosszú nadrágban fotóztam egy modellt, aki terpeszben ült egy széken. Nem volt semmi obszcén vagy erotikus a pózban, de a megrendelő igencsak felháborodott, hallottam, amikor idegesen azt kérdezte a magazin szerkesztőjétől, hogy: ,,Ezt a fotós, hogy képzelte?” Ezek a kritériumok szakmailag nem korlátoznak túlságosan?Konkrét tervekkel és célokkal jöttem ki Dubaiban. Úgy saccoltam, nagyjából két évre lesz szükségem ahhoz, hogy annyi és olyan nemzetközi magazinnak fotózzak, amelyek kellenek a portfóliómba. Szerencsére így is történt, amiért rettentő hálás vagyok, de most elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy az itteni szabályok már akadályoznak, hogy más irányba is alakíthassam a referenciakönyvemet. Alapvetően szeretem a provokatív képeket, szeretek meztelen testfelületeket fotózni és a fotózásomnak ez a része egyre inkább hiányzik.

Ez azt jelenti, hogy hamarosan személyesen is találkozni fogunk?

Igen, záros időn belül visszaköltözöm a jó öreg Európába. Abban még nem vagyok biztos, hogy Budapesten lesz-e a fő bázisom, de biztos el fogok tölteni valamennyi időt otthon. Jelenleg leginkább lezáró munkákat végzek Dubaiban és igyekszek mindent úgy irányítani, hogy télen vagy kora tavasszal már Budapesten lehessek.

Igazán nem szeretnék a zsebedben turkálni, de az a hír járja, hogy Dubaiban jól lehet keresni…

(nevet) Valóban, de azért itt sem aranyrögökben fizetnek, bár tényleg óriási pénzek mozognak Dubaiban, ne felejtsük el, hogy az árak is eszeveszett magasak. Nem panaszkodom, ráadásul a fotózáson kívül tényleg nem kell mással foglalkoznom, mint, hogy a kép jól sikerüljön. Óriási stábbal dolgozom, minden feladatra van legalább egy ember, ami egészen fantasztikus érzés. De a kérdésedre válaszolva: nem gazdagodtam meg, de nem is ez volt a cél.

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Riporter

„Most nem alkalmas a pillanat az összeomlásra” – interjú Munk Veronikával, az Index főszerkesztő-helyettesével felmondás

„Most nem alkalmas a pillanat az összeomlásra” – interjú Munk Veronikával, az Index főszerkesztő-helyettesével