Csernus Imre olyan tudatossággal építette médiaimidzsét, hogy a tévéképernyőről ordítozó kétes hírű dokiból mára újhullámos kávét forraló, bájos/negédes, kékfehérben úszó zensziget tulajdonosa lett. Persze kanyargós volt az út: két éve Egerben már nyitott egy Depresso nevű helyet, volt borterasza és nagy sikerű önsegítő könyveket is kiadott, mire eljutott odáig, hogy megnyissa a Csendülőt Noszvajon.
Noszvaj az a hely, amire bizonyos típusú emberek az „ékszerdoboz” szót használnák: bájos kis falu a Bükkalja tájékán, egy rakás rusztikus falusi stílusban berendezett vendégházzal és kézműves mindennel, egyébként pedig állítólag itt a legtisztább a levegő Magyarországon. Csernus doki maga is itt él egy ideje, és tagadhatatlanul jó üzleti érzékkel tapintott rá, hogy a hely alkalmas lehet egy lelki terápiával turbózott kávézó megnyitására.
Első ránézésre a Csendülő nem több egy mesebeli parasztháznál, nem mintha az nem lenne bőven elég. Fehérre meszelt falak, kék ablakkeretek, a szomszéd falu keramikusának műhelyéből kikerült csészék sűrű újhullámos kávéval töltve. Az egész idilli, a tágas tereket romantikus falusi bútorok pettyezik, a fehérre mázolt polcokról egy csomó könyv közül válogathatunk. A kilátás pazar, a levegőről isten tudja, hogy a legfrissebb-e az országban, de vitathatatlanul jó vele megtölteni a tüdőnket, a kávé finom.
A Csendülő azonban ennél több. Csernus Imre a kikapcsolódás ígérete mellett önismereti terápiát is kínál, ahol elsősorban csoportban, több alkalmon keresztül segít a jelentkezőknek, hogy helyre tegyék kicsit saját magukat. És elsősorban ebből a szempontból különleges hely a Csendülő – mert képes a hagyományos terápiás élményt kiegészíteni a természet, a vidék, a különleges tér gyógyító erejével. Ha ötvözzük ezt a kettőt, akkor a minden másfél méternél magasabb sövénnyel elkerített vendégházra rásütött „békesziget” címke valódi jelentéssel telhet meg.
