A producer szó hallatán a külföldi filmes világból kiindulva sokaknak egy idős, gazdag férfi jut az eszébe, aki két kézzel szórja a pénzt. A valóságban ez már régen nem így van: mind a filmes, televíziós területen, mind a szórakoztatóiparban egyre több fiatal nő dolgozik producerként. Nemhogy nem szórják a pénzt, de kitartó munkával próbálják összegyűjteni egy-egy produkcióhoz, majd okosan beosztani, hogy mindenre fusson belőle. Illés Gabriella hosszú tévés múlt után néhány éve saját produkciós irodájával, a TulipánTündér Produkcióval hoz létre sikerdarabokat és szervez interaktív kiállításokat. Kemény üzletasszony, akinek arcáról soha nem tűnik el a mosoly. Közvetlen stílusával bebizonyítja, hogy kedvesen, női energiákat segítségül hívva is lehet érvényesülni a szórakoztatóipar férfiak uralta világában.
Tudomásom szerint ma nem létezik Magyarországon producerképzés. Pláne olyan producereké, akik mint te, többféle területen is tevékenykednek. Belőled hogyan lett producer?
Nem jártam ilyen irányú iskolába, a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán végeztem. Amikor elsőéves egyetemista voltam, elindultam az közszolgálati televízió Nap tévéjének Riporter kerestetik versenyén, és bekerültem a döntőbe. Ezután lehetőséget kaptam arra, hogy gyakornokként dolgozzak az RTL Klubban. A kereskedelmi televíziózás akkoriban nagyon friss volt még Magyarországon, vonzó pályát jelentett a fiatalok számára. Gyakornokból riporter lettem, riporterből szerkesztő, szerkesztőből felelős szerkesztő, majd főszerkesztő, végül producer. Szerencsés voltam. Egy ideig kreatív producerként dolgoztam, amikor a műsorok tartalmi megvalósításáért feleltem, a pénzügyekkel ekkor nem én foglalkoztam. Fiatalon belecsöppentem a videofilmek gyártásába is, ahol viszont már a pénzügyi keretek kialakítása és betartása is az én feladatom volt. Gyártásvezetők, felvételvezetők mellett tanultam meg a producerszakma ezen részét.
Sokáig alkalmazott voltál egy multinacionális cégnél. A TV2 csoport kábelcsatornáinak kreatív vezetőjeként dolgoztál, gondolom, a vezetői pozíció minden előnyével. Mi vitt rá arra, hogy továbblépj és megalapítsd a saját vállalkozásodat?
A TV2 nagy élő műsorainak – a Megasztár, A Nagy Duett – voltam sokáig a producere, majd a Pro7-Sat1 megbízásából a Super TV2, a Fem3 és a Pro4 hazai műsorstruktúrájának a kialakítása lett a feladatom. Emellett a TV2 Akadémia képzési igazgatója is voltam. Ismerőseim, segítőim régóta győzködtek, hogy érdemes lenne a saját lábamra állnom, mert szerintük képes vagyok saját produkciók létrehozására. Volt egy nagy álmom, egy meseprojekt, amit már a saját vállalkozásommal hoztunk létre. Ez lett A Játékkészítő. Amikor elhagytam a multinacionális cég kötelékét, akkor váltam igazán producerré. A tévében csak a gazdasági válság idején lehetett olyan műsorokat megvalósítanunk, melyek nem voltak betervezve a műsorstruktúrába, hanem nekünk kellett összeszedni rá a pénzt. Egyébként a munkánk lényege abból állt, hogy a ránk bízott költségkeretből jól gazdálkodjunk és hozzuk az elvárt nézettséget. Most a vállalkozásommal nekem kell biztosítanom a produkció financiális hátterét és egy sikeres produkciót létrehozni, ami profitot is termel. Ez egy izgalmas kihívás.
Mi a szép a munkádban? Miért szereted?
Fantasztikus dolog a semmiből létrehozni valamit. Amikor leülsz egy fehér papír elé és ráírsz egy címet, amiből hónapok múlva egy sikeres darab születik. A Játékkészítő esetében a kiindulópont a piros szemüveg volt, ami a jelképe lett az előadásnak. Először kitaláltuk az alaptörténetet, abból megszületett a forgatókönyv, majd maga a show. Az élő műsort több mint 110 000 ember látta Magyarországon, majd bekerült a mozikba, és DVD is lett belőle. A tévéműsorok esetében is ez izgatott leginkább, a tervek, álmok megvalósítása.
A Játékkészítő produkció mellett interaktív kiállítások szervezésével is foglalkoztok. Ez teljesen más területnek tűnik, mint a színház.
A kiállítások szervezése az üzlettársam ötlete volt, Molcsányi Györgyé, aki egyébként sok-sok évvel ezelőtt a párom volt, sikerült nagyon jó kapcsolatot megőriznünk, maximális a bizalmunk egymás iránt, jó társai vagyunk egymásnak. Ő is televíziós múlttal rendelkezik, csak kereskedelmi vonalon, hasonlóan gondolkodunk a munkánkról. A meseprojektem és a kiállítások jó megférnek egymás mellett, együtt értékesítjük őket. Tavaly nyáron volt egy dínókiállításunk, majd egy saját fejlesztésű kiállítás, ami a The Champion nevet viselte, és amit már sikerült eladnunk Marokkóba is. Idén nyáron pedig egy űrkiállítással rukkoltunk elő, ami nemrég nyílt a Millenárison. A meseprojekt is folytatódik, karácsonykor újabb izgalmas produkcióval örvendeztetjük meg a családokat.
Mely tulajdonságok azok, amelyek hozzájárultak, hogy sikeres légy a munkádban?
A hit, a bátorság és a kitartás. Ha gyorsan kellene válaszolni, ez az a három fontos dolog, ami zsigerből az eszembe jut. Azért tudtam a terveimet megvalósítani, mert hittem bennük. Bátorság nélkül nem kezdtem volna bele a kihívásokba. A kitartás ahhoz kellett, hogy ne adjam fel idő előtt, képes legyek elvégezni a rám váró rengeteg munkát. Szerencsére nagyon sok segítőm volt az elmúlt húsz évben és nyilvánvalóan ellenfelek is, akik megedzették a lelkemet. Számomra fontos, hogy én is segíthessem a fiatalokat, át tudjak adni nekik abból, amit tanultam. A TV2 Akadémián ezt folyamatosan megtehettem, de most is sokszor megtalálnak a fiatalok.
Mi az, ami a legnehezebb a munkádban?
Ha nem lenne a munkám a hobbim is, nem tudnám ilyen intenzíven csinálni. A legnehezebb a saját lelkesedésemet visszafogni. Hogy elfogadjam: vannak dolgok, amiket nem éri meg annyira csinálni, mert sokkal több velük a vesződség, mint amennyit a konyhára hoznak. Mivel mindig rengeteg új ötlet van az asztalon, meg kellett tanulnom okosan szelektálni. A legnagyobb kihívással valószínűleg akkor fogom szembetalálni magam, amikor családom, gyerekeim lesznek. Erre tudatosan készülünk a vállalkozásomban. Nem szeretnék majd olyan anyuka lenni, aki a gyerek karateversenyén a telefonját bújja, ahelyett, hogy a gyerekének drukkolna. Valószínűleg ez is benne volt abban, hogy a magam ura szerettem volna lenni.
Hogyan tudod most a magánéletedet és a munkádat összehangolni? Ez nem egy nyolcórás alkalmazotti lét, a munka gyakran az éjszakába nyúlik, és a hétvégét is igénybe veszi.
Ez igaz, ennek ellenére van magánéletem. A párkapcsolataim sem sínylették meg a sok munkát. Nyilván olyan férfiak voltak mellettem, akik támogattak, akik szerették bennem ezt az aktív lányt. Tudatosan ügyelek arra, hogy legyen időm a családomra, a barátaimra. Jó kapcsolattartó vagyok, ápolom a barátságaimat. A párkapcsolatban is fontos, hogy meglegyenek a női szerepeim. Az elmúlt években rengeteget dolgoztam, az új vállalkozásomban ki kellett alakítani egy rendszert, meg kellett találni a kollégákat, de most már minden jól működik. Most több időm van. A munka mellett egyetemre is járok, most szerzem meg a PhD fokozatot regionális tudományok szakon.
Miért fontos, hogy még egy diplomád legyen? Már sínen van az életed, sikeres a céged. Mi hajt?
A tanulmányaimat még a TV2 Akadémia ideje alatt kezdtem el. Szerettük volna, ha diplomás a képzésünk, de a TV2 Akadémia berkeiben senki nem akadt, aki ellenjegyezni tudta volna. A felnőttképzési tanácsadónk ajánlotta, hogy szerezzek én doktori címet. Az egyetem a magánvállalkozásom miatt háttérbe szorult, ma már nincs szükségem a doktori címre, de én szeretem befejezni, amit elkezdek.
Kemény üzleti világban mozogsz. Hogyan tudod megőrizni benne a női energiáidat?
Biztos, hogy én is keményedtem az elmúlt években, mert szükség volt rá ahhoz, hogy a tárgyalófelek ne csak a helyes, mosolygós nőt lássák bennem, aki bármibe belemegy. A munkában is kemény vagyok, a kollégáimmal szemben is keményen tudok fellépni, ha nem végzik jól a munkájukat. De ez nem igazán fordul elő a vállalkozásomban, mert nálunk egyértelműek az elvárások. Ugyanakkor jó hangulatot teremtek az irodában, azt hiszem, szeretnek velem dolgozni a munkatársaim. A számomra fontos emberek nem hagyták volna, hogy elkanászodjam, az orromra koppintottak volna, ha azt veszik észre, hogy elszálltam.
Úgy érzed, az elmúlt húsz évben a személyiséged alapvetően nem változott?
Teljesen más ember nem lettem. Az egyik legnagyobb bók, amit eddig kaptam, az az volt, amikor egy rég nem látott ismerőssel találkoztam, és azt mondta, hogy a mosolyom, a tekintetem pont olyan, mint húsz évvel ezelőtt. Valószínűleg engem így lát a külvilág. Megmaradt a csillogás a tekintetemben, ami visz előre az utamon. Persze vannak dolgok, amikben változtam. Úgy érzem, most kezdek felnőni. Régebben olyan voltam, mint egy magyar vizsla: kicsit kajla, jobbra-balra szaladgáló. Ma már sokkal megfontoltabb vagyok. Tudom, hogy mennyire fontos a saját idő, az, hogy mire használom fel. A múltban több mindent ösztönösen csináltam, most tudatosabb vagyok. Megtanultam súlyozni, amit a szívem, az eszem és a gyomrom diktál.
