A munkám a szenvedélyem: Klementz Kata: „A Loffice az életem kalandja”

2017. augusztus 21. |

Új rovatunkban minden héten olyan szerencsés embereket mutatunk be, akik számára a munkájuk az életük egyik értelme, a szenvedélye. Reméljük, példájuk másoknak is erőt ad az esetleges váltáshoz vagy jelenlegi élethelyzetük átalakításához. Ismerkedjetek meg Klementz Katával, a Loffice közösségi iroda vezetőjével.

A sikeres médiajogászi pályát váltotta le az ingatlanfejlesztés egy teljesen új, kihívásokkal teli ágára. Testvérével, Klementz Pannival Magyarországon ők honosították meg a közösségi munkamodellt, és olyan irodákat hoztak létre, ahol az ott dolgozók nemcsak a teret és az irodai eszközöket osztják meg egymással, de a tudásukat is. Kata munkája szerteágazó, azon túl, hogy nagyszerű üzletasszony, elkötelezett híve a közösségépítésnek is. Ez a belső hit hajtja előre tervei megvalósításában és ez az alapja a sikereinek is.

Ha megkérdezik tőled, mi a foglalkozásod, mit válaszolsz?

A Loffice elnevezésű közösségi irodát vezetem a testvéremmel és alapítótársammal, Pannival. Röviden: közösségépítő.

Miből áll pontosan a munkád?

Erre a kérdésre sajnos nincs egymondatos válasz. A száraz megfogalmazás talán az volna, hogy ingatlanokat üzemeltetünk, és közben közösséget építünk. Egy tér- és tudásmegosztáson alapuló vállalkozói gyűjtőmedence folyamatos „vízellátásáról” gondoskodunk, ahol az egy légtérben dolgozók nemcsak a teret és az irodai eszközöket, hanem a tudásukat, tapasztalataikat, kapcsolati hálójukat is megosztják egymással. Egyfajta „iránytű” vagyunk a vállalkozói világban.

Sikeres médiajogászként miért döntöttél úgy, hogy pályát változtatsz, és saját vállalkozásba kezdesz?

Jogászcsaládból jövök, és azt reméltem, hogy ha a jól kitaposott úton maradok, akkor a szüleimhez hasonlóan én is megtalálom a szakma szép oldalát és a biztos egzisztenciát. Végül nem így történt. Szerettem volna kiteljesedni és önkifejezni, ahelyett, hogy napi 12 órában alkalmazott jogászként szerződéseket és beadványokat gyártok futószalagon egy néma szobában. Úgy éreztem, hogy emberi interakció és kommunikáció nélkül megfulladok. A napi sok óra munka megmaradt, azzal a különbséggel, hogy most már a saját szabályaink szerint éljük és élvezzük az életünket, miközben másokat is erre ösztönzünk. Dönteni nehéz volt, de aki mer az…

Honnan jött az ötlet, hogy egy coworking irodát hozzatok létre a testvéreddel, Pannival? Akkoriban ez a munkavégzési forma teljesen idegen volt Magyarországon.

Először az online térben találkoztunk Brad Neuberg kiáltványával. Ő a Google egyik programozója volt. A közösségi iroda az ő találmánya, csak először „9 to 5″-nak nevezte. Ő nyitotta meg az első coworkinget 2005-ben San Franciscóban. A célunk a közösségi munkamodell hazai meghonosítása és továbbfejlesztése volt. Egy olyan vállalkozói bázist szerettünk volna létrehozni, ahol a dolgozók megoszthatják egymással a tapasztalataikat, információikat, kapcsolati hálójukat. 2009-ben nyitottuk az első irodánkat, ezt követte négy másik. A coworkingre nem létezett magyar kifejezés sem, nem volt könnyű dolgunk. Nem sokan értették, hogy miről beszélünk. Valami újjal akartunk előrukkolni – mint minden startup –, ami nekünk, de másoknak is kedvére és hasznára válik. Külföldön találkoztunk az ott már bevált modellel és elhatároztuk, hogy adaptáljuk a magyar viszonyokhoz. Befogadták és nagy sikert futott be.

Az első irodátokat egy romos gyárépületben, a Zeneakadémia egykori kottanyomdájában alakítottátok ki. Az épület volt meg előbb és aztán a projekt, vagy fordítva?

Az épület adott volt. A befektetőink 2007-ben azzal kerestek meg minket, hogy találjunk rá egy jól működő konstrukciót. Panni volt az, aki két éven keresztül végig jelen volt az építési munkálatoknál és vezette a projektet, hogy végül megszülessen az álomhelyszín.

Miért szerettetek bele ebbe a gyárépületbe?

Nagyon különleges épületről van szó. Igazi unikumnak számít a pesti belváros forgatagában, hiszen a bulinegyed közvetlen szomszédságában egy rejtekhely a városi zaj és a nyüzsgés elől. Az ingatlan az utcafrontról nem látható, mert a Paulay Ede utca 55. számú bérház udvarában, a Konzervatórium belső kertjében áll. Rengeteg fantáziát láttunk benne. Szerettük volna a nyomdaépület eredeti állapotát megidézni. Elkezdődött hát a loftosítás és a nyomasztó gipszkarton-rengeteg lebontása. Az épület mind a hat szintjét egybenyitottuk, és végül egy talajvizes hőszivattyú-rendszerrel működő zöldházat hoztunk létre, ahol a belső terek és dizájn tudatos tervezése és kialakítása során a Szupernova Design csapata volt a segítségünkre. 2015-ben egy újabb szintet húztunk fel a már meglévőkre, amely ma az épület teljes felső szintjét elfoglalja, a lift – a penthouse lakásoknál megszokott módon – a loftterekben áll meg. Belépve minden szinten hatalmas belmagasság, egész nap áradó természetes fény, elvehetetlen panoráma és a „Konzinak” köszönhető zenei élmény fogad.

Két fiatal nőnek, aki teljesen más területről jött, hogyan sikerült meggyőznie egy befektetőt, hogy melléjük álljon?

Ahogy az az induló vállalkozásoknál jellemző, mi is a 3F modell szerencsés haszonélvezői vagyunk (family, friends, fools), azaz a család, a barátok és a bolondok voltak a finanszírozóink. Hittek bennünk, amikor még senki sem hitt, és ezért örökre hálásak leszünk és bizonyítani fogunk.

Két testvérnek együtt dolgozni merész vállalkozás. Mi a titka a sikeres együttműködéseteknek?

A közös értékrend, a maximális bizalom, a közös cél, az összhang, hogy nagyon mások vagyunk, mégis tökéletesen kiegészítjük egymást. A kétféle szemszög sokszor más-más megvilágításba helyezi az adott szituációt, ami bármennyire is furcsán hangzik, de sok esetben segít a döntésben. A lényeg, hogy a cégvezetés alapvető kérdéseiben egyetértsünk.
Néhány évvel ezelőtt azt mondta rólunk egy barát, hogy azért működünk ilyen jól együtt, mert „Panni a kotta, én meg a dallam”. Együtt tudunk csak muzsikálni.

Mit szólt a családotok, amikor azzal álltatok elő, hogy együtt vállalkoztok?

A családunk mintha születésünk első percétől fogva arra készített volna fel minket, hogy együtt vállalkozzunk. Panni angol, én német nyelvterületen tanultam. Ő közgazdász és művészettörténész, én jogász végzettségű vagyok.
Mind a szaktudás, mind a nyelvismeret, mind a heterogén személyiségjegyek egy olyan egyensúlyi állapotot eredményeztek, melyben mindketten magabiztosan mozgunk. Végül mint egy puzzle elemei álltunk össze.

Ma négy irodátok van, három Budapesten és egy Bécsben, valamint egy nyári munkaállomásotok Balatonföldváron. Lehet még terjeszkedni?

Tervben van mind a fizikai terjeszkedés Budapesten belül, mind a szolgáltatási portfóliónk kiterjesztése új célcsoportok irányába. A terveink között szerepel többek között vállalkozóvá válást elősegítő program, határon átnyúló mentorprogram, anyák munkaerőpiaci reintegrációjára kidolgozott coworking-modell, régiós startup-versenysorozat, közösségi, karitatív, kulturális, üzleti és gasztronómiai események is. Dolgozunk a „Coworkid” modellünkön, amely a kisgyermekes édesanyák munkába való visszatérését segítő közösségi kezdeményezés. Célja, hogy a gyermekeket nevelő családokat, ezen belül is az édesanyákat és a babákat segítse egy olyan fizikai helyszínen és annak szolgáltatásai által, amely megteremti a családbarát irodai körülményeket, valamint a gyermekmegőrzői funkciókat is betölti. A jövőben szeretnénk továbbá a közösségi szempontú üzemeltetést ingatlan-üzemeltető és ingatlantulajdonos, valamint közösségi mozzanattal még nem rendelkező cégek számára szolgáltatásként biztosítani, mind a terek, mind a közösségi programok kialakítása tekintetében.

Milyen a munkamegosztás köztetek?

A stratégiai kérdésekben közösen döntünk, ám minden egyéb területet jól körülhatárolható módon felosztottunk egymás és a kollégáink között, így nincsenek hatáskörbeli ütközések. Panni a cégvezetéssel, a stratégia-alkotással és a pénzügyekkel, én a jogi, marketing-, PR-feladatokkal foglalkozom.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

A Loffice életem kalandja, a rengeteg befektetett és tervezett munkával együtt. Megismerhettem, hogy milyen örömmel bemenni dolgozni valahová, hogy milyen szeretni azt, amit csinálsz, hogy milyen sok munkával sikereket elérni. Elégedettséget, örömöt, kiteljesedést, izgalmat, sok új, értékes kapcsolatot, lehetőségeket kapok és várok a munkámtól.

Egy saját vállalkozásban mennyire egyszerű elválasztani a munkát és a magánéletet?

Nagyon nehéz. A mai napig problémát okoz, hogy a munka és a magánélet egyensúlya néha felborul, és a családi ebédek során is sokszor az üzlet kapja a központi szerepet. Az érzelmek kizárása pedig ebben a műfajban szinte lehetetlen.
Szabadok vagyunk, a saját szabályainkba zárva. Egy saját vállalkozás állandó ébrenlét, fegyelem, felelősség. De jó érzés a gyeplőt a saját kezedben tartani.

Milyen sikerélményben volt részed az elmúlt időszakban a munkád kapcsán?

Ha hasznos az, amit csinálsz, és ennek kézzelfogható eredménye van, az komoly motiváló erővel bír. Az elismeréseink és elért eredményeink mind megerősítettek abban, hogy szükség van arra, amit csinálunk. Nekem siker az, hogy szeretem azt, amit csinálok, hogy van egy szuper csapatunk. Siker, ha látom, hogy működik a modell, amit létrehoztunk, és mások is sikereket érnek el ennek segítségével. Siker a sokszínű közösség, akik a Loffice-ban dolgoznak, az ő pozitív visszacsatolásuk motivál minket is. De sikernek élek meg sok minden mást is, örömöt, szabadságot, barátságot, párkapcsolatot, ha süt a nap, és közben működik a hőszivattyú.

Milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy sikeres legyél a munkádban? Mi a te erősséged?

A legnagyobb erősségem talán az, hogy értem az emberek nyelvét. Odafigyelek másokra, és mindig a win-win szituációra törekszem.

Bécsben is van egy irodátok. Mennyire nehéz magyarként Bécsben egy vállalkozást létrehozni?

Bécs hiába van közel, a „Wien ist anders” („Bécs más”) mondás sok mindent elárul. Annak ellenére, hogy a jogi egyetem egy évét kint végeztem, és még helyismeretem is volt, kezdetben nem volt egyszerű. Több okból választottuk Ausztriát. Elsősorban a közeli, korrekt, átlátható rendszer, a tőkeerős környezet, a jó fizetési morál, a magas haszonkulcs miatt. Bécs is szabályok szerint működik, aki ezeket hajlandó megismerni és betartani, annak sikerülni fog.

Tíz év múlva hol fogsz tartani? Vannak még megvalósításra váró álmaitok?

Tíz év múlva szeretnék úgy visszatekinteni az elmúlt évekre, hogy nem bántam meg semmit, és még mindig tele vagyok álmokkal és motivációval, miközben azt gondolom (Vándor Ági után szabadon), hogy „minden úgy jó, ahogy van”.

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Mi az összefüggés a klímaváltozás és a faji igazságtalanság között? afroamerikai

Mi az összefüggés a klímaváltozás és a faji igazságtalanság között?

Girl power az informatikában girl power

Girl power az informatikában