A munkám a szenvedélyem: Királyfalvi Jennifer „Házasságpárti vagyok”

2017. november 20. |

Új rovatunkban minden héten olyan szerencsés embereket mutatunk be, akik számára a munkájuk az életük egyik értelme, a szenvedélye. Reméljük, példájuk másoknak is erőt ad az esetleges váltáshoz vagy jelenlegi élethelyzetük átalakításához. Ismerkedjetek meg Királyfalvi Jennifer esküvőszervezővel, a Local Weddings alapítójával.

Az ember azt gondolná, egy esküvőszervező élete csupa móka és kacagás. Mint amilyenek jó esetben az esküvők, ahol vendégként finomakat eszünk, iszunk és hajnalig ropjuk a táncot. Akkor szembesülünk az esküvőszervezés kőkemény oldalával, amikor úgy hozza az élet: saját magunknak kell megszervezni az esküvőnket. Ez történt Királyfalvi Jenniferrel is, akit egyáltalán nem rettentettek el a szervezés viszontagságai, sőt annyira megtetszett neki ez a tevékenység, hogy pályát váltott, és megalapította a saját esküvőszervező cégét. Jennifer imádja a munkáját, és biztos abban, hogy a hamarosan születendő gyermeke mellett is ügyesen lavíroz majd a munka és a babázás között.

Sok kislány játszik a barátnőivel esküvőset. Gyerekként te is közéjük tartoztál?

Meglepő, de teljesen másfajta gyerek voltam, és felnőttként is másmilyen típus vagyok.  Alapvetően vagány, kemény nőnek tartom magam. Két évvel ezelőtt a saját esküvőm kapcsán kerültem közelebb az esküvők világához. Nem azért vonzott, mert annyira romantikusnak tartottam, sokkal inkább azért, mert megláttam benne a kihívást. Egy pár életében jó esetben egyszer adódik ilyen alkalom, nem mindegy, milyen emlékeket őriznek róla. Fontos, hogy a menyasszony és a vőlegény megéljék ezt a nagy napot, és ne fáradjanak bele az előkészületekbe, ne stresszeljenek a helyszínen azon, hogy minden a legnagyobb rendben történik-e, vagy sem. A saját esküvőmön láttam, hogy milyen kemény munka egy esküvőt megszervezni. Ekkor merült fel bennem, hogy érdemes lenne ezzel a témával mélyebben is foglalkozni.

Milyen volt az esküvőd?

Pusztazámoron volt, Pest mellett egy nagyon szép régi kastély parkjában. 80-an voltunk barátok, rokonok. Nem akartunk túl nagy esküvőt, így sikerült megőrizni az esemény családias hangulatát. Teljes egészében én szerveztem. Ma is én csinálnám, csak a koordinációs részét adnám át másnak. Sokkal kényelmesebb, ha más felügyeli a szolgáltatókat, ellenőrzi a részleteket.

Milyen karriert hagytál el az esküvőszervezésért?

Sokáig nagy reklámügynökségeknél dolgoztam, rendezvényeket szerveztem. Utána lett egy kis digitális reklámügynökségem, ahol közösségi médiával foglalkoztunk leginkább. Pont, amikor az esküvőmet szerveztem érett meg bennem az elhatározás: váltani szeretnék. Valami másra vágytam, valami izgalmasabbra, de olyan területen, ahol van némi tapasztalatom. Imádtam a reklámszakmát, minden fiatalnak csak javasolni tudnám, hogy töltsön el néhány évet benne, mert amit ott nem tanul meg, az nem is létezik. Szerteágazó terület, rengeteg kihívással. De rájöttem arra, hogy a reklámszakmában dolgozni csak egy bizonyos korig jó. Amikor az ember szeretne már többet magával és a családjával foglalkozni, gyerekről álmodik, már nem tesz jót a sok túlórázás, a folyamatos tenderezés. Ráadásul hiszek a házasságban, ezért könnyen ment a váltás.

Nem probléma, hogy a statisztikai adatok szerint egyre kevesebben házasodnak?

Én pont az ellenkezőjét hallottam és tapasztalom. Tényleg volt egy ilyen trend a közelmúltban, de megfordult. A szolgáltatói szféra is azt jelzi vissza: egyre több az esküvő. Ráadásul Magyarország és Budapest közkedvelt esküvői helyszín, mert nagyon jó áron és magas színvonalon dolgozunk. Hozzám is sok külföldi pár eljut. Általában a pár egyik tagja magyar vagy a családja magyar származású. Nem is élnek itt, de így is jobban megéri nekik iderepíteni a szűk családot, mint külföldön megszervezni az esküvőt.

Milyen élményeket őrzöl az első esküvőszervezői munkádról?

Mindenki meglepődött körülöttem, amikor kitaláltam, hogy eladom a részem a reklámügynökségben, és esküvőszervező leszek. Pont azért, mert nem vagyok az a habos-babos, csajos személyiség. De az első munkám megerősített abban, hogy jól döntöttem. Az első pár nagyon elégedett volt a flott, kicsit katonás munkamódszeremmel. Pont az tetszett nekik bennem, hogy velem nem kellett felesleges dolgokról beszélni, elmondtam nekik a lényeget és tettem a dolgom. Azóta persze voltak olyan megbízóim, akiknél egy sokkal lazább hangvételt kellett átvennem. Nagyon boldoggá tett az első általam szervezett esküvőn, hogy minden pont úgy történt, ahogy a menyasszonnyal és a vőlegénnyel elterveztük. Éjjel fél egykor, amikor beültem a kocsimba, hogy hazamenjek, végtelen jó érzés töltött el: részese lehettem az örömüknek, örökre emlékezni fognak erre a napra. A reklámiparban is voltak sikereim, de a munkám eredménye idővel elszállt, nem sok nyomot hagyott maga után.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

A szervezést. Nagyon szeretek emberekkel beszélni, mindent leszervezni, ügyeket intézni. Anyukám mesélte, hogy már gyermekkoromban imádtam a naptárat, mindent mindig beleírtam. Most is három hétre előre tudom, hogy mit fogok csinálni. Mások pont ettől vannak kiakadva, én meg ezt kedvelem. A munkám során nagyon sok jó embert ismerek meg, a bizalmukba fogadnak, a legbelső titkaikat osztják meg velem. Egy kicsit pszichológus is vagyok, az esküvőt előkészítő közel egyéves időszakban vannak összezördülések, kisebb-nagyobb nézeteltérések, amelyeket igyekszem elsimítani. Jó érzés, hogy egy ideig családtag lehetek a pár életében. Az is nagyon jó élmény, amikor évekkel később találkozom velük és látom, boldog, szép életet élnek.

Mi a legnehezebb?

Amikor nem tudnak dönteni az emberek. Az üzleti világban hozzászoktam ahhoz, hogy be kell tartani a határidőket, válaszolni kell időben a levelekre. Ez itt nem működik. A megbízóimmal baráti viszony alakul ki, nem lehet őket siettetni a döntéshozatalban. Nekem ez jelent kihívást, hogy ezekhez a helyzetekhez megfelelő türelemmel tudjak állni. De gyakorlom, egyre türelmesebb vagyok. Azt is megtanultam, hogy mennyire mások vagyunk. Vannak olyan emberek, akiknek egyszerűen szükségük van arra, hogy sokkal többet hezitáljanak a végső döntés előtt, mint például nekem.

Volt olyan, hogy elindult egy együttműködés, de mégsem lett belőle semmi?

Nálam a közös munka az ismerkedéssel kezdődik, addig sem ők, sem én nem kötelezzük el magunkat egymás felé. Bizalmi kapcsolatnak kell kialakulni közöttünk. Volt olyan párom, akikkel úgy éreztem az első beszélgetés után, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Semmi baj nem történt, csak úgy éreztem, nem tudok megfelelni az igényeiknek, nem működött közöttünk a kémia. Javasoltam mást magam helyett. Nem lett belőle sértődés.

Mennyire telített az esküvőszervező biznisz Magyarországon? Nagy a konkurenciaharc?

Egyre telítettebb. Ez egy tipikus leányálom szakma, nagyon sokan bele is vágnak, nem látják előre, milyen technikai tudás kell hozzá. Azt látom, sokan ki is esnek az első egy-két évben. Vannak, akik évtizedek óta csinálják, közülük sokan ügyesek, mások nem tudnak haladni a korral, az új trendekkel. A rendezvényszervezés, ezen belül az esküvőszervezés tipikusan olyan szakma, amelyet nem lehet egy tanfolyamon elsajátítani. A gyakorlatban biztos, hogy minden másképp történik, mint az elméletben. Rátermettség kell hozzá és nagyon sok gyakorlat.

Milyen trendek a jellemzők manapság az esküvőpiacon?

Nagyon nagy trend, hogy az esküvőket kint, a szabadban szervezik. Egyre jobban eltávolodunk a körasztalos, bankett stílusú esküvőtől, ahol a vendégek szépen felöltözve, egyenes derékkal ülik végig a hosszú vacsorát egy nagy teremben. A párok próbálnak kreatívak lenni, erdőben, kertekben, romkastélyokban szervezik meg az esküvőt. Elterjed a hippifeeling, a mezítlábas esküvő. Azt is észrevettem, hogy egyre több a kisebb létszámú esküvő. Nem az a cél, hogy feltétlenül mindenkit meghívjanak, inkább a kevesebb meghívottra áldoznak több figyelmet, pénzt és energiát. Az extra programok is divatba jöttek, ha a párnak van közös hobbija, azt is beleszervezik az esküvőbe. Ez akkor működik jobban, ha kevesebben vannak. Nekem nagyon tetszik, hogy a dekorációra és a ruhákra az egyszerűség, a letisztultság lett a jellemző. A dekorációban a 2017 színe a zöld volt, ami jól passzolt a külső helyszínekhez. Ez a trend valószínűleg folytatódik jövőre is.

Van egy kis csapatod, akikkel együtt dolgozol?

Igen. Egy kolléganőm a közvetlen munkatársam. Nagy szükségem van rá, mert babát várok, jövőre ő veszi át tőlem az operatív munkát. Emellett nagy csapattal dolgozom, akiket az elmúlt években gyűjtöttem magam köré. Ők a szolgáltatók, megbízhatók, jó minőségű munkát végeznek. Mivel nincs fix csomagom a megrendelők felé, az igényeknek, stílusnak megfelelően több opciót is kínálok nekik, ehhez pedig sok szolgáltatóval kell kapcsolatban állni.

Egy évben hány esküvőt tudsz elvállalni?

Ideálisan maximum 15 fér bele. Magyarországon az esküvői szezon májustól októberig tart. Így egy hónapra átlagban 2 esküvő jut, többet nem bírnánk. Az már a minőség rovására menne. A rákészülési időszak egy év, de az esküvő hetében is még rengeteget kell egyeztetni a párokkal, rájuk kell koncentrálni. Jövőre kevesebb esküvőt vállaltunk a baba érkezése miatt, viszont ezek különleges esküvők lesznek, jó referenciák a jövőre.

Minden szezonban újat kell mutatni, haladni kell a trendekkel. Honnan inspirálódsz?

Az internet a menyasszonyok nagy barátja, az enyém is. Sok blogot olvasok, az ausztrálok a kedvenceim. Az ausztrál esküvők állnak a legközelebb az ízlésvilágomhoz, az ottani trendek szépek, letisztultak. A kollegáimtól is rengeteg inspirációt kapok, sok művésszel dolgozom együtt, fotósokkal, divattervezőkkel, akik ugyanolyan lelkesedéssel keresik a kreatív megoldásokat, mint én. Nálam egy szabály van: minden menyasszony terveztet ruhát magának. Nem hiszek a kölcsönzésben, az életed nagy napján fontos, hogy egy rád szabott, stílusodnak megfelelő ruhában menj férjhez. Évente kétszer készítünk úgynevezett style shootot, olyan kreatív, vizuális anyagot rakunk össze, amely segít a pároknak a legújabb trendek megismerésében. Sok jó ötletet elleshetnek belőle.

Mi történik a sok esküvői ruhával, amit a menyasszonyok varratnak maguknak? Nem fáj a szíved értük, hogy a szekrény mélyén landolnak majd?

De igen. Ráadásul én is a fenntartható divatot támogatom. Éppen ezért egy barátnőmmel létrehoztunk egy online piacteret, a White Wardrobe-ot, ahol a menyasszonyok és a saját esküvőjükön már túl lévő feleségek tudnak egymással kommunikálni. Biztosítunk számukra egy varrónőt, aki a régi ruhákat átalakítja, ezáltal a menyasszonyi ruhák újra életre kelhetnek.

Fotó: Bodnár Zzófia

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter