2017. december 04. | Fejes Réka

Szibéria után az északi sarkköri túra a cél

Fischl Ági egy éve eldöntötte, hogy mindent megtesz az álmáért, és eljut a Fjällräven Polarra. Az északi sarkkörön zajló, 300 kilométeres, kutyaszános kalandtúra kedvéért teljes életmódváltáson esett át, és már csak néhány szavazat választja el a tundrától.

Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a Fjällräven Polarra?

Ez nem egy légből kapott ötlet volt. Hét éve találkoztam először a Fjällräven túramárka Polar programjával. Egy egyszerű táskavásárlás ötletével indult az egész. A titokzatos északi világ mindig magával ragadott, és ahogy minden kamasz, én is az önkifejezésre törekedtem. Úgy gondoltam, hogy a rókás lógóval reprezentálhatom a sarkvidék felé mutatott vonzalmamat. A táskát akkor nem tudtam kifizetni, de böngészés közben egy olyan expedíció lehetőségével találkoztam, amit azonnal bakancslistára vettem. Jeges tundra, -30 fok, több mint 200 kitűnő szánhúzó kutya, a legminimalistább körülmények, és 20 elképesztően szerencsés hétköznapi ember. Ez a Fjällräven Polar.  Onnantól fogva minden év áprilisában követtem az éppen aktuális futamok történéseit, idén pedig úgy éreztem, készen állok arra, hogy haza hozzam a sarki fényt.

Hogyan juthatsz ki a túrára?

Idén szeptemberben kiderült, hogy ez évtől fogva nem országonként kerülhet be 2 ember a 20 fős csapatba. Egy-egy régióból – ez nálunk 12 országot jelent – választják ki a két delegáltat. Az egyiket a szervezők pályázati anyag alapján hívják meg, a másik leendő résztvevőt pedig az emberek szavazatai juttatják be. Minimum 17 000 szavazat. Ezt tűztem ki célul. Ennyire lenne szükségem.

Mi az, ami a legjobban vonz benne?

Minden kalandomban az új tapasztalatok izgatnak legjobban. Minél extrémebb, minél inkább arra ösztönöz, hogy magam mögött hagyjam a rutint és kilépjek a komfortzónámból, annál több tanulságot hordoz magában. Minden út során találkozol kísérő emberekkel, mint a mesékben a szegény ember legkisebb fia. Ezek a kísérők osztják majd meg veled azokat a mondatokat, amik meghatározzák azt a valakit, akivé az út során válsz. Eljutni a sarkvidékre és egy olyan nyers, az itthonitól olyannyira eltérő közegben találni magad, óriási kihívást jelent. Nem csak fizikailag, de mentálisan is. Megfelelő alázatra és kíváncsiságra van szükség ahhoz, hogy ez a környezet befogadjon. Tehát egyrészről vonz az út tanulsága, ami segít abban, hogy ismét önmagam egy jobb változatát adjam vissza környezetemnek, másfelől pedig vonz a nyers természet ereje. És persze az északi fény. Gyerekkoromban mindig úgy képzeltem, hogy az északi fény alatt táncolnak a tündérek.

Van, amitől tartasz?  

Attól, hogy nem akarok haza jönni. 14 évesen, szülőfalumnak, Nagyigmándnak köszönhetően részt vehettem életem első szibériai expedícióján. Moszkvából két napot vonatoztunk, hogy a tajgát magunk mögött hagyva elérjük a tundrát, északot, az Ob folyó partvonalát, a 0. szélességi fokot. Az egészet egy útinaplón keresztül dokumentáltam. A leírtakból most is jól látszik, hogy az akkori utazás gyökeresen változtatott meg mindent arról, amit addig magamról, a világról, vagy egyáltalán egy kirándulásról abban az időben elképzeltem. Egy örökké tartó szerelem köttetett. Én és Szibéria. Azóta kétszer sikerült meglátogatnom azt a vidéket, de ez a szerelem mit sem kopott az évek során. Úgy érzem, Svédország, Norvégia is hasonló rajongást váltana ki belőlem, és ha ez tényleg így lenne, félő, hogy ketté tépném a hazafalé szóló repülőjegyet.

Egy éve tudatosan készülsz erre a kihívásra. Mi változott azóta az életedben?

Mondhatni minden. Az államvizsgát követően kezdtem bele a felkészülésbe. Akkor már jártam Békési Brigi Beautyrobic óráira, majd hamarosan ezt kiegészítve a John Reed Fitness-ben kezdtem tovább erősíteni állóképességemet. Itt találkoztam Fülöp Leventével, aki segített abban, hogy a sporttevékenységeimhez igazítva áttérjek a növényi alapú táplálkozásra, ami több éve magam előtt görgetett egészségügyi problémáimat oldotta meg. A gyógyulásnak köszönhetően a teljesítményem is javult, így az akkor heti öt edzés mellé két úszást is beiktattam. Régen apuval azt terveztük, hogy együtt átússzuk a Balatont. Ezt az évet az álmaimnak dedikáltam és megúsztam. Apu ugyan nem tartott velem, de a túlsó parton várt. Úszni, futni, bringázni mindig is imádtam. Egyszer egy jóleső edzés után Kálmán Teréz barátnőmmel napoztunk a Mammut tetején, amikor megkérdezte, hogy miért nem triatlonozom. Nem tudtam megmagyarázni. Ő ajánlotta Kis Gyula csapatát, így mostantól a Kis Tri Balatonman Team tagjaként folytatom a nagyszabású álmok szövögetését. Elképesztő végiggondolni, mi minden változhat 365 nap leforgása alatt. Volt egy célom, ami motivációvá, majd életmóddá vált. Már most sokat köszönhetek a Fjällräven Polarnak.

A felkészülésedet a Facebook-oldaladon is dokumentáltad. Kaptál visszajelzéseket a követőidtől?

Nagyon sok visszajelzést kaptam. Ez végig rendkívül motiválóan hatott. Nem gondoltam volna, hogy az embereket valóban érdekli, hogy egy nekik talán idegen ember hogyan készül élete egyik legnagyobb álmának megvalósítására. Az egyik legkedvesebb visszajelzés számomra az volt, amikor egyik barátnőm megjegyezte, hogy amióta követi az oldalam, ő is bátrabban vág neki az új kihívásoknak, sőt a sportot is sikerült integrálnia életébe, hiszen elég csak belegondolnia, hogy hajnal ötkor én már valamelyik edzésemre tekerek, miközben ő harmadszorra nyomja ki az ébresztőt. Negyedszerre már fel fog kelni és el fog indulni futni. Nagyon örülök, hogy ezzel az energiával kicsit adhatok a közösségemnek is.

Mit jelent számodra a természet?

Tudom, milyen a cinege hangja ősszel, és milyen tavasszal. Meg tudom különböztetni az ősz és a tavasz illatát. Tudom, mi a különbség folyó és patak között, domb és hegy között. Tudom, milyen az erdő, ha körülötte érik a szotyola, és tudom milyen, ha már learatták. Tudom mit jelent, hogy vörös az ég alja, és tudom, milyen az eső szele. Úgy ismerem a természet rezdüléseit, mint a szüleim, vagy testvérem lépteit a parkettán. Mert otthon vagyok. Szóval a természet számomra otthon. Az otthon átélt gondtalanság.

Fischl Ágira ezen a linken tudtok szavazni, és közelebb juttatni a Fjällräven Polarhoz!

Fotók: Zichó Viktor

Videó: Karvaly Marci

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

„Ha verik a kutyát, hogyan várhatnánk el, hogy ne legyen családon belüli erőszak?” állatmenhely

„Ha verik a kutyát, hogyan várhatnánk el, hogy ne legyen családon belüli erőszak?”

A gyerekek kezébe adta az irányítást az UNICEF Gyerekhang

A gyerekek kezébe adta az irányítást az UNICEF