Hogyan jött az ötlet, hogy szertartásvezető legyél?
Leszbikusként személyesen tapasztaltam és tapasztalom, hogy az LMBTQ+ (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális, queer, egyéb) párok mennyire nehéz helyzetben vannak a házasságkötés szempontjából. Itthon ugyan csak bejegyzett élettársi kapcsolatban állhatnak azonos nemű párok, de ettől függetlenül bátran állíthatom, hogy nincs olyan ember, aki ne szeretné méltó módon megünnepelni a szerelmével való összetartozását.
Sokak gyerekkori álma a gyönyörű, meghitt esküvő. Engem mindig is vonzott ez a világ: először az esküvőszervezés ötletével kacérkodtam, de a témában kutatva hamar szembejött velem a szertartásvezető képzés. Amikor beadtam a jelentkezésemet, már kifejezetten azzal a tudattal tettem, hogy LMBTQ+ párokat szeretnék összeadni.
Bárki lehet szertartásvezető?
Igen, ezt érdemes tisztázni. Sokan nem tudják, hogy mi a különbség a ceremóniamester, a szertartásvezető és az anyakönyvvezető között. Én magam szertartásvezető vagyok, ami egy esküvői szolgáltatás, – ugyanúgy mint a ceremóniamester (azaz a vőfély „városias formája”). Az én szerepköröm mégis az anyakönyvvezető szerepéhez áll a legközelebb. A különbség csupán annyi, hogy nem mondhatom a ceremónia alatt, hogy „a rám ruházott hatalom által”, és nincs rajtam az anyakönyvvezető címeres szalagja.
Vagyis nem az anyakönyvvezető helyett, hanem az után veszik igénybe a párok a szertartásvezetők szolgáltatását: akkor, amikor a hivatalos papírokat már aláírták, és egy szimbolikus, ünnepélyes formában szeretnék megünnepelni az összetartozásukat.
Van különbség a bejegyzett élettársi kapcsolat és a hagyományos esküvő hivatalos ceremóniája között?
Nagyon vegyes, hogy a hivatalokban hogyan állnak az azonos nemű párokhoz. Az élettársi kapcsolat bejegyzése csupán egy papír, amely aláírásának keretében vagy mond valamit a közjegyző, vagy nem. Mindenesetre nem arról a meghitt, ünnepélyes pillanatról van szó, amit a hagyományos esküvői ceremóniákon megszoktunk. Ezért van fokozott jelentősége a hivatalos bejegyzést követő ünnepségnek, mely már teljes mértékben a párról és a szeretteikről szólhat, úgy, ahogyan azt ők megálmodták.
Jól mutatja, hogy a párok mennyire az informális szertartáshoz kötődnek, hogy több olyan párról is tudok, aki a házassági évfordulóját nem a hivatalos bejegyzés napjához, hanem az ezt követő ceremónia napjához számolva ünnepeli.
Van más szertartásvezető itthon, aki kifejezetten azonos nemű párokat ad össze?
Én még nem hallottam senkiről, aki ezzel foglalkozna rajtam kívül Magyarországon! Olyan szertartásvezető kollégák viszont biztosan vannak, akik nyitottak arra, hogy meleg és leszbikus párokat is összeadjanak. Nem úgy, mint például Amerikában, ahol már nagyon komoly iparág épült ki az LMBTQ+ szertartásokra.
Nem vagyok régóta a szakmában, de az már most tisztán látszik, hogy a magyar LMBTQ+ pároknak lenne igényük a ceremóniára, csak sokszor nincsenek tisztában a lehetőségeikkel. Éppen ezért például sok pár keres meg jogi tárgyú kérdésekkel is. Természetesen én nem adhatok ebben a témában tanácsot, de tovább szoktam irányítani őket a megfelelő szakemberekhez.
Hogy zajlik maga a ceremónia?
Teljesen a párra van bízva, hogy milyen lesz a szertartás. Sok függ a jegyesek habitusától is, valaki például verset vagy történetet szeretne hallani a kötött rész után, de vannak olyanok is, akik meglepik a nagy napon a másikat egy saját, szívhez szóló szöveggel. Persze a fogadalomtétel, a szülők köszöntése vagy a mostanában divatos közös homoköntés, gyertyagyújtás itt sem maradhat el.
Diszkrét ünnepként vagy buliként fogják fel inkább a párok a jeles alkalmat?
Általánosan eddig az a tapasztalatom, hogy a párok a ceremóniát szeretik diszkréten megoldani. Népszerű például az a megoldás, hogy otthon zajlik maga az ünnepség, bensőséges családi és baráti körben. Az esküvői ruha terén is inkább a szolid, de elegáns vonalat preferálták az eddigi ügyfeleim. De ki tudja, lehet, hogy egyszer egy hét országra szóló lakodalmat is celebrálhatok.
