Fotó: Profimedia – Red Dot
Nyílt titok, hogy az Ördög Pradát visel kegyetlen főszerkesztőjét Anna Wintourról, a Vogue legendás főszerkesztőjéről mintázták, de nem ő az egyetlen olyan szereplő a divatvilágban, aki előszeretettel szívta asszisztensei vérét. A The Cut cikkében a divatiparban dolgozó beosztottak tálaltak ki az őket érő verbális, érzelmi és nem is olyan ritkán fizikai abúzusról, felfedve a divatvilág csillogása mögött rejlő kegyetlenkedéseket.
„A főnök gyakran vágott hozzánk dolgokat” – meséli a The Cutnak egy divatcég PR-osaként dolgozó Mary Z, visszaemlékezve rá, hogy néha keménykötésű könyvek is csapódtak hozzá vagy kollégáihoz. „Gyakran hívott minket picsáknak.” De a középvezetők sem voltak sokkal jobbak: Mary rengetegszer volt kénytelen végignézni, ahogy az asszisztensként dolgozó fiatal lányokat megalázzák és passzióból „ledagadtozzák” főnökeik.
Ez pedig nem egyedülálló eset. A #MeToo hullámával a korábban finom, csillogó világokként ismert területek álcája is kezd leomlani, olyan nagy nevek is zaklatási botrányokba keveredtek, mint Mario Testino vagy Terry Richardson. És bár talán (sajnos) az nem annyira meglepő, hogy a falatnyi ruhákban pózoló modelleket szexuális zaklatás éri munka közben, az is kiderült, hogy a háttérben munkálkodó beosztottaknak gyakran embertelen körülmények között kell dolgozniuk. Egy PR asszisztensnek például állítólag hosszú órákon keresztül kellett a 15 fokban ácsorognia a New York Fashion Week bejárata előtt – kabát nélkül. „Már nem tudtam használni az ujjaimat, annyira lefagytak a hidegben” – meséli. Egy másik nő azt meséli, főnöke teljesen kiborult, mikor egy dizájnerük szállítmánya nem érkezett meg, és megfenyegette őt, hogy a fizetéséből fogja levonni a csomag árát. A Fashion Week alatt egyébként hajnali 3-ig kellett dolgoznia, majd másnap reggel 6-ra újra haptákban kellett már állni.
De a helyzet lassan változni látszik. 2012-ben a Model Alliance a modellek érdekeine védelméért lépett fel, ugyanebben az évben pedig a Harper’s Bazaar egyik gyakornoka beperelte a Hearst Corporationt, amiért az teljes munkaidős teljesítményéért nem volt hajlandó fizetni nekik – bár végül elveszítette az egy évig húzódó pert. Ennek ellenére a Hearst mégis elkezdetett fizetni a gyakornokoknak, míg az asszisztensek Instagramon fogtak össze. A Fashion Assistants oldal a divatipar „horrorsztorijait” gyűjti össze, stylistokról, akiknek tilos a szemükbe nézni és olyan főnökökről, akiknek a steakje nem érhetett a borsóhoz, ahogyan a borsó sem a krumplipüréhez. A decemberben indult oldalnak már majdnem 18.000 követője van. Lehet, hogy elsőre egy ilyen insta profil úgy tűnik, mint ami csak a gőz kieresztésére jó a frusztrált asszisztenseknek, de máris volt olyan, akit a főnöke békülő szándékú kávézásra hívott az oldal felfutásának hatására.
Az októberben alapított Humans of Fashion Alapítvány is a divatipar dolgozóinak védelméért jött létre, ők például olyan applikációt is fejlesztenek, amivel az áldozatok anonim módon fordulhatnak ügyvédekhez, mentorokhoz és terapeutákhoz. Végső céljuk, hogy olyan munkahelyi magatartásra vonatkozó szabályozást állítsanak össze a divattal foglalkozó munkahelyek számára, ami mindenhol megakadályozhatja majd a visszaéléseket és az abúzust.
