Nincs olyan nő, aki ne szeretne szép lapos hasat. Fiatalon ez az álomalak még könnyebben elérhető, de a várandósság ideje és a szülés után egyre több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy hasunk visszanyerje eredeti formáját. Sokan vannak, akiknek ez egyáltalán nem sikerül, a szülés után is megmarad a „terheshas-állapot”, ami egyértelműen szétnyílt hasizmokra utalhat. Bagyinka Tímea 15 évvel ezelőtt, kismamajóga-oktatóként szembesült először ezzel a problémával, és orvoslására egy különleges edzéstechnikát dolgozott ki, ami a LoveYourBelly nevet viseli. Tímea azóta valóságos mozgalmat épített fel a módszer elterjesztésére: tanfolyamokat szervez, oktatókat képez, könyvet ír, és jó híre már az országhatáron túl is elterjedt.
Szétnyílt hasizom. Gondolom ez a kifejezés sokáig nem szerepelt a szótáradban. Neked is volt ilyen jellegű problémád, ami miatt elkezdtél foglalkozni vele?
Amikor 15 évvel ezelőtt szembejött velem ez a probléma, engem még nem érintett. Később viszont igen. Egyéves a kisfiam, a várandósság és a szülés az én hasizmaimat sem kímélte.
Nagyon sok végzettséged van, sportrehabilitaciós tréner, rekreációs szakoktató, jóga- és pilates-oktató is vagy, tanítod az Aviva-módszert, ami a női egészség és hormonháztartás tornája. A sport, a mozgás mindig is fontos volt számodra?
Fiatalkoromban vékony testalkatú voltam, sokat mozogtam, de ez nem volt tudatos, nem volt célja. Egyszerűen csak örökmozgó voltam. 24 éves koromban lett egy komolyabb betegségem, ami aztán a sport felé terelt. Méhnyakrákot diagnosztizáltak nálam, de szerencsére nagyon korai stádiumban vették észre és csak két műtétre volt szükség, hogy tünetmentes legyek. Ekkor vettem kezembe az életem irányítását és az egészségemet.
A méhnyakrák női betegség, a gyógyításában nagy szerepet játszik, ha a beteg a saját nőiségével való viszonyát is tisztázza. Volt-e ekkor neked is feladatod ezen a téren?
Tavaly írtam meg a könyvemet, volt időm visszatekinteni az eddigi életemre és rájönni néhány fontos összefüggésre. A nőiség, a női karma gyerekkoromban is nagyon jelen volt, főként az édesanyámhoz fűződő viszonyomban. Tízéves koromban elvesztettem az édesapámat, ez borzasztó nagy törést okozott az életemben. Férfikép nélkül maradtam, illetve annyi férfiképpel, ami belőle megmaradt. Az anyámmal való szövetségben igyekeztem felnőni. Soha sem volt egyszerű dolgom a nőkkel, már az iskolában is mindig a lányok bántottak, csúfoltak. Inkább voltak fiú barátaim és szívesebben tologattam kisautókat.
Ehhez képest olyan munkát választottál, ahol nőkkel foglalkozol.
Van egy humán diplomám, elvégeztem a HR szakot a főiskolán, de soha nem dolgoztam ezen a területen. Mire végeztem a tanulással, már beszivárgott az életembe az egészséggel való törődés. Először saját magam miatt indultam el az Aviva-módszerrel, mint tanuló diák. A sport igazi szeretete és a tudatos váltás ekkor kezdődött nálam. Különböző iskolákat, tanfolyamokat végeztem el, s végül a munkámban a nőiséget választottam, hiszen kismamákkal dolgoztam és dolgozom most is. Az Aviva-módszerrel a várandósságra készítem fel őket, a várandósság alatt pedig tornát tartok nekik, ami mind a kismamának, mind a babának nagyon jó. Akarva-akaratlanul szembesültem a szétnyílt hasizom problémájával amikor a kismamák a szülés után visszajöttek és megmutatták a hasukat. Elkezdtem utánaolvasni: anatómiai és sebészeti könyvekben tettek említést erről a problémáról. Tematikus órákat tartottam, és sikerült jó néhány vendégemnek szépen rendbe tenni a hasát. Ennek híre ment az ismeretségi körömben, egyre többen kerestek fel, s aztán jött az igény, hogy tanítsam meg a módszeremet másoknak is. Majd az oktatóképzést is elindult szépen a maga útján.
Amikor kidolgoztad a módszert, gondolkodtál előre és levédetted?
Akkor még nem, de amikor elkezdték másolni, fel kellett vértezni magam. Szabadalmi jogvédett lett a név és szerzői jogvédett a tananyag.
Magát a módszert vizsgálta valaki? Vagy elég az elégedett kismamák pozitív visszajelzése?
A módszerem klinikai kutatáson esett át, ha jól tudom – ezt a kutatást vezető orvosok mondták – a világon az első módszertani kutatás ezen a területen ebből a módszerből készült. Nemcsak tényfeltárásról volt szó, hanem kontrollcsoportos vizsgálatokkal folyamatában nézték a változást. 220 nőt hat hónapon keresztül, háromhónapos turnusokban vizsgáltak. Őrületesen sok munka van mögötte, két kutatóorvos dolgozott rajta, az egyik a SOTE-n, a másik a Pécsi Tudományegyetemen. Én csak tornáztattam a nőket, és borzasztó boldog voltam, amikor láttam rajtuk a változást. Hamarosan publikáció is megjelenik az eredményekről.
Mesélj nekem egy kicsit a szétnyílt hasizomról! Honnan tudja az ember, hogy neki ilyen van? Szülés után automatikusan kialakul?
A nők általában azonnal észreveszik. A szülés után nem úgy regenerálódik a hasfaluk, ahogy várnák, nem reagál az izommunkára. Aztán jön a derékfájás, a kismedence izomzatának a gyengülése, a hanyag tartás, sőt még a bokasüllyedés is visszavezethető az ilyen hasfali sérülésekre. Egyébként a férfiaknál is előfordulhat kötőszöveti gyengeség miatt, vagy ha sérves elváltozások alakulnak ki a hasfal területén. A túlzásba vitt testépítés, az elhízás és hasfali műtétek következménye is lehet szétnyílt hasizom. Sajnos hozzám általában akkor jönnek el az érintettek, amikor már baj van, a megelőzés terén még nem vagyunk elég erősek.
Említetted, hogy a kisfiad születése után nálad is kialakult ez a probléma, pedig gondolom odafigyeltél magadra. Mégis hogyan történhetett meg?
Vannak hajlamosító tényezők, és én elég sokkal rendelkezem belőlük. 37 évesen vállaltam a kisbabámat, nem voltam fiatal kismama. Napi négy-öt órát töltöttem aktív sportolással, amitől túledzett lettem, vastag izomtömeg van a hasfalamon. Elég picike vagyok, a gyermekem viszont jó nagy volt, ráadásul szeretett haránt feküdni a hasamban. Nagyon hamar, a 19. héten már észleltem a hasizmok eltávolodását. De a módszeremmel orvosoltam a bajt.
Mi jelenti a munkádban most a legnagyobb kihívást?
Az egyensúly megteremtése, az, hogy a kisfiamtól ne vegyek el időt. Az egy dolog, hogy tanfolyamokat tartok, de rengeteg a háttérmunka is. Sokféle fórumon kommunikálok, emaileket írok, a kutatási anyaggal foglalkozom, oktatókat képzek, és a könyvem kiadásával is foglalkoznom kell. Úgy kell összeegyeztetnem mindezt, hogy az ne menjen a kisfiam kárára. Ugyanakkor fontos az is, hogy ne csak édesanyaként funkcionáljak, hanem a munkámat, ami a szenvedélyem, meg tudjam tartani. Erre tudatosan figyelek. Ismerem a kisfiam ritmusát, a naptáramat az ő igényeinek megfelelően alakítom.
Mi az, amit a munkádban a legjobban szeretsz?
A végeredményt: amikor boldog nőktől fotókat, visszajelzéseket kapok. Amikor elégedettek az eredménye, és ettől megváltozik az életük. Ez a legjobb része a munkámnak. Nőkkel, édesanyákkal dolgozni egyébként elég nehéz. Én már úgy találkozom velük, hogy problémáik vannak. Elvesztették az önbizalmukat, lelkileg sérültek. A legnehezebb, hogy elhitessem velük, képesek megcsinálni, lehet még olyan hasuk, mint amilyen a szülés előtt volt, sőt még szebb. De ezért nekik is tenni kell. Én nem hasizom-erősítő gyakorlatokat tanítok nekik, hanem egy módszert, amit hasizom-erősítő gyakorlatokon keresztül mutatunk be. Muszáj megtalálni a módját annak, hogyan illesszék be a mozgást a hétköznapjaikba. Ott a család, a gyerekek és egyéb más feladatok, de akkor is csinálni kell. Ahhoz, hogy az izom fejlődni tudjon, kell, hogy inger érje. S ha valaki nincs hozzászokva a mozgáshoz, ez bizony néha fáj is.
Mi történik akkor, ha valaki a mozgással szépen rendbe hozta a hasizmát, és elégedettségében abbahagyja a gyakorlást?
Ugyanaz, mint amikor egy ép hasizmú ember nem figyel oda a hasizmaira. Csak nála nemcsak esztétikai problémát jelent, hanem egészségügyit is. Visszajönnek a tünetek. A mozgás mindenkinek nagyon kell. Pláne manapság, amikor a nők később vállalnak gyereket, és szeretnének minél tovább fittek és egészségesek maradni. Felgyorsult világban élünk, mindent gyorsan akarunk, de a biológiával és az anatómiával nem nagyon lehet hadakozni.
Vannak hosszú távú céljaid? Például hol látod magad és a módszered tíz év múlva?
Sosem álmodtam túl nagyokat, nem mertem, nem olyan családban nőttem fel, ahol sok motivációt kaptam volna a jövőhöz. Én már annak nagyon örülök, hogy sikerült elindítanom ezt a mozgalmat. Már külföldről is vannak megkereséseim, Spanyolországból, Olaszországból, Görögországból. Ma délután például skype-on Mexikóban fogok órát tartani. A tizenöt év tapasztalata sokat segít abban, hogy érintés nélkül is el tudjam magyarázni a gyakorlatokat.
Mikor csinálod meg ugyanezt a módszert mondjuk a fenékre vagy mellre? A nők nagyon örülnének neki.
Annak a módszernek a kitalálója nem én leszek, még annyi feladatom van a szétnyílt hasizommal. De mindenképpen szólok, ha véletlenül rájövök valamire.
