„Novemberig maradok, aztán átköltözöm Chiang Maiba. Nem igazán bírom a hideget” – magyarázza a 24 éves Kris arról, mi vonzza leginkább abban, hogy bázisát Bulgáriából Thaiföldre tegye át. „Chiang Maiban is rengeteg ismerősöm lesz, akikkel itt, vagy a korábbi co-living helyeken ismerkedtem meg.” Mielőtt idejött volna, a magyar-német származású Kris – aki szoftverfejlesztőként amerikai startupoknak dolgozik – egy hónapot töltött a szerb-magyar határhoz közeli Mokrin házban, egy másik co-living közösségben. „Ott csak hatan voltunk, szóval az igazán intim kis közösség volt. Mindennap együtt reggeliztünk, ebédeltünk. Az épületegyüttes magában foglalta a privát szobákat, a közösségi teret, az étkezőt. Az ár jóval borsosabb volt, mint itt – havi ezer euró – de benne volt a napi háromszori étkezés is. Itt negyvenen leheünk, de elszórtan, a város különböző pontjain bérelünk lakásokat. Az estéinket viszont próbáljuk együtt tölteni.”
Kris egyike azoknak az egyre növekvő számú digitális nomádoknak, akik már nem csupán co-working irodát, hanem közösséget is keresnek, miközben a világot beutazva dolgoznak. A nyugati bérekből kényelmesen lehet élni olyan országokban, ahol a megélhetési költségek alacsonyak. Az inspiráló közösségre pedig nagyon is szüksége van az egyedül utazgató, távolról dolgozó szabadúszóknak. A helyfüggetlen életmódot folytató vándormunkások száma olyan ütemben növekszik, hogy kiszolgálásukra sorra alakulnak a co-living vállalkozások, amelyek nemcsak irodát, hanem lakást és közösségi programok lehetőségét is kínálják. A legismertebb cégek, mint amilyen a Roam, a Selina vagy a The Outite, már számos országban hoztak létre ilyen lakóközösségeket, és a hatalmas kereslet miatt továbbiak létesítését is tervezik. Csak Bali szigetén legalább hat különböző co-living közösség létezik.
