2018. május 03. | marieclaire.hu

Laptoppal a paradicsomba – digitális nomád túrák magyaroknak

Egyre népszerűbb a digitális nomád életmód, manapság pedig nem is kell egyedül belevágnunk, ha mi is szívesen dolgoznánk a pálmafák alatt.

A Digitális Nomád kőfordításban olyasmi lehetne, hogy a „Laptopos Vándor”. Ennek az életmódnak az a nagy előnye, hogy nem kell kötött munkaidőben egy irodában pötyögni az asztali számítógépen, hanem szinte bárhol, akár szabadban is, ahol van internetkapcsolat elvégezhető minden online teendő. Ez a lehetőség persze többszintű rugalmasságot igényel a munkavállalótól és a munkaadótól egyaránt. Sokak számára izgalmas vagy ijesztő opció a megújulásra, de mindenképpen jó alkalom kitörni a dolgozói lét szürke mókuskerekéből, kellő bátorsággal pedig akár kezdő lökés is lehet a vállalkozóvá válás útján. A vállalkozó kedv valóban elengedhetetlen: aki tényleg a digitális nomád életmódot választja, hoz egy sziklaszilárd döntést, általában egy távoli országba utazik pár hónapra, évre és ehhez nem árt a kezdőtőke vagy legalább a jó kapcsolati rendszerek.

„Egyetem után, főleg a kultúrsokk kedvéért utaztam Indiába, ahol online marketingesként dolgoztam egy helyi applikációfejlesztő cégnél. Habár nőként sok szempontból nehéz volt Indiában az élet, életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, amiből azóta is sokat tudok meríteni.” – emlékszik vissza Gál Laura, aki egyetemi barátnőjével, Matykó Noémivel közösen álmodta meg a The Paradise Projectet „Magyarországra hazatérve egy multinál helyezkedtem el marketingesként, ahol – noha külső szemmel nézve ideálisnak tűntek a munkakörülmények –, frusztrált, hogy úgy éreztem, 9-től 5-ig be vagyok zárva egy üvegfalú irodába, ahol olyan munkát kellett végeznem, amelynek nem láttam az értelmét. Két év után lett végleg elég a mókuskerékből, felmondtam és kimentem önkénteskedni Srí Lankára, ahol egy függő és viselkedészavaros gyerekeknek szervezett élményterápiás táborban dolgoztam mentorként. Az ott töltött néhány hónap alatt döntöttem el, hogy saját vállalkozásba kezdek és mivel akkor már jó néhány hazai vállalkozásnak dolgoztam szövegíróként és PR-esként, adta magát a dolog, hogy szabadúszó sajtókommunikációs tanácsadóként folytassam.”

Laura és Noémi rengeteg országot bejártak már, az utazásokhoz pedig mindenhová vitték magukkal a munkájukat is. Úgy vették észre, az idegen kultúrákból nyert új impulzusok kimondottan inspirálják őket, ez a kreatív energia pedig munkájuk minőségére is jó hatással volt. Marketinges, újságírói és „világutazó” tapasztalataikat összegyúrva összeszedték bátorságukat és belevágtak a The Paradise Projectbe. A projekttel lényegében olyan „túrákat” szerveznek, melyekkel bárki belekóstolhat kicsit a digitális nomád életbe anélkül, hogy vállalná a privát módon szervezett utak kockázatait, például a szerencsétlen kézzel választott szállást vagy a sokak szemében riasztónak tűnő magányt.

Amerikában, Ausztráliában vagy Skandináviában egyébként már jobban elterjedt a klasszikus értelemben vett, akár 3-4 évig tartó, mindent hátrahagyó digitális nomádkodás, a magyarok azonban másképp szocializálódtak, a munkakultúrába még csak most kezd beszivárogni ez a lehetőség. Ennek két fő indoka az előbb is említett magánytól való félelem, illetve tőkehiány. Az fenti földrajzi területeken jóval magasabb az átlagfizetés: egy pályakezdő svéd egy év alatt megkeresett, például árufeltöltői fizetésből, könnyen képezhet akár félévre elegendő tartalékot, így bátrabban kísérletezik, mint az a magyar fiatal, akinek itthoni fizetéséből a napi megélhetésre futja.

Fotó: Profimédia – Red Dot

A The Paradise Project épp ezért nem kívánja meg a munkahely feladását vagy azt, hogy egyedül próbáljunk boldogulni valamelyik délkelet-ázsiai országban. Vicces módon egy ilyen út valószínűleg sokkal inkább közelít ahhoz a képhez, amit a vonzó, digitális nomád életmódról elképzelünk: tengerparton, koktélt szürcsölve laptoppal az ölünkben dolgozni, nem pedig önjelölt idegenvezetőkkel vitatkozni a hirtelen horribilisra nőtt összegen, amit az útmutatásért követel, vagy a rosszul megválasztott sarki levesező miatt szenvedni.

A The Paradise Projekt első túráján 3 csomagajánlat közül lehet választani és összesen 20 fő élvezheti két héten keresztül a nomád élmény, a fakultatív kirándulások és szakmai programok (online marketing alapok, közösségi média képzés, Facebook hirdetési és PR tréning) nyújtotta előnyöket. Bali, pontosabban Canggu rendelkezik mindennel, amire egy feltöltődni vágyó menedzsernek, startuppernek vagy digitális nomádnak szüksége van: inspiráló közösség, mindennel felszerelt coworking iroda, napfény, tenger, különleges atmoszféra és hihetetlenül gazdag kultúra – kell ennél több?

A teljes körűen megszervezett túra elsőként tehát Balira invitál. „Az utazást olyan vállalkozóknak és szabadúszóknak találtuk ki, akik szeretnének szakmailag fejlődni, nyitottak az új kultúrák felé és szívesen laknak és dolgoznak együtt hozzájuk hasonló szakemberekkel.” – magyarázza Matykó Noémi. „Ellentétben a legtöbb külföldi digitális nomád túraszervezővel, mi nem csupán közös szállást és coworking lehetőséget biztosítunk a résztvevőknek, hanem szakmai képzéseket is, melyek kézzel fogható, a gyakorlatban azonnal használható tudást adnak. A program része a nemzetközi startupperekkel és helyi vállalkozókkal történő aktív networking, akik vendégelőadóként is megosztják tapasztalataikat a projekt résztvevőivel.”

Szakmai fejlődés a kókuszpálmák alatt

Az egyik legnagyobb, hazai online ajándékbolt vezetőinek célja, hogy mindenki számára elérhető közelségbe hozza a legújabb és legizgalmasabb kütyüket. A debreceni székhelyű cég társtulajdonosa Jakab László így mesélt az első digitális nomád túrájával kapcsolatos elvárásairól.

„A munkám a hobbim, imádom, amit csinálok, de ettől még tud nagyon monoton lenni. Zárt irodában, monitorok előtt vagyunk egész nap, épp ezért lesz jó lehetőség egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból, és nem a megszokott környezetben dolgozni. A digitális nomád túráról a sajtóból értesültem és azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Arra gondoltam, inspiráló lehet egy teljesen más országban, szabadabb terekben, kollektíven munkálkodni, szakértőktől tanulni és talán az új helyen új kreatív ötletek jönnek létre, amiket akár helyben ki is dolgozhatunk. Persze kicsit tartok attól, hogy addig körülményes lehet a kollégákkal, partnerekkel tartani a kapcsolatot, de két hétig azt hiszem. valahogy meg fogjuk oldani.”

László számára egyelőre még furcsa elképzelni, ahogy a tengerparton ücsörög egy szál laptoppal, hiszen az emberek nagy részéhez hasonlóan egy ideáli munkahely az ő fejében is inkább modern, klimatizált, nyugodt irodát jelent: „Valljuk be őszintén, egy ilyen utazás a legtöbb embernek, így nekem is komfortzónán kívül esik.” – magyarázza László – „Civilként az ételek biztosan nagy kihívást fognak jelenteni, vezetőként pedig szokatlan lesz, hogy hetekig nem vagyok ott a kollégák mellett, nem látom testközelből, ahogy a céges folyamatok működnek, ugyanakkor ez egy jó lehetőség, hogy teszteljük a szervezet hatékonyságát a távollétemben.”

Debora rendezvényszervezőként dolgozik, gyakran jár tréningekre és továbbképzésekre, de digitális nomád túrára ő is most először utazik majd. A budapesti lány elsők között jelentkezett az útra, amitől egyrészt új impulzusokat és szakmai fejlődést vár, másrészt persze – érthető módon – régóta vágyott már az egzotikus Balira.  

„Kommunikáció, PR, nyaralás – ezek voltak a kulcsszavak nekem” – meséli Debora. – „Az egyetlen félelmem talán az, hogy egyénileg, Európán kívül és egyáltalán ilyen hosszú repülő úton még nem voltam, de ha nem jön a barátnőm és végül egyedül megyek az sem baj. Most úgy érzem, szükségem van motivációra, új impulzusokra, hogy kicsit feltöltődjek. Bali nagyon vonz, mint egzotikus helyszín és annak is örülök, hogy egy inspiráló környezetben, hasonló gondolkodású emberekkel nyílik alkalmam a tudásmegosztásra. Mindig külföldön képzeltem el az életem, szó szerint az terveztem, hogy „átültetem magam” a természetbe, valami nagyon letisztult környezetbe. Alapvetően a rendezvényszervezés nem feltétlenül kötött helyszínhez, így ha a reményeim szerint életre szóló élménytúra kipróbálása után, megtetszik a digitális nomád stílus, a későbbiekben első lépésként el tudnám képzelni, hogy szabadtéren, kávézóban, közösségi irodákban vagy köztereken dolgozzak a laptopommal, hiszen a természethez közelebb sokkal inspirálóbb gondolataim támadnak.” Deborát egyébként eddig az tartotta vissza a szabadtéri munkától, hogy rengeteg növényre allergiás, tavasztól-őszig különféle pollenek keserítik meg a szabadban töltött perceit. Balitól nemcsak ideális klímát és sokszínű kulturális közeget, de pollenmentes szabadtéri perceket is remél.

Tipikus magyar „betegség” az is, hogy az emberek többsége nehezen szólal meg idegen nyelven, ezért mindenképp érdemes felfrissíteni a nyelvi tudást, hogy az elvesztett kommunikációs magabiztosság visszatérhessen.

Vígh „Backpacker” Bori, nyolc évig dolgozott egy szoftver cégnél, mint social media manager. Ez idő alatt viszonylag sokat utazott, majd a legutolsó útján, 2013-ban eldöntötte, hogy életvitelszerűen szeretne utazni, amire egy éve volt felkészülni. Magyarország legismertebb digitális, nomád lánya szerint, ha valaki tartósan elkötelezi magát erre az életmódra, az alábbiakkal kell számolnia: kezdő büdzsé, jó könyvelő, folyamatos – nem feltétlen papírhoz, vizsgához kötött – tanulás, skillek, azaz egyéni készségek, szaktudás fejlesztése, ha nagyon messze, külföldre megyünk, akkor jól átgondolt úti cél és előre kialakított, akár hazai ügyfél kör a folyamatos jövedelmet biztosító, online munkához. Eddigi életünket felszámolni sokszor nem egyszerű (lakás, személyes holmi, bank- és mobilszámla ügyek) emellett ne feledkezzünk meg a nagy utazás előkészületeiről sem, (úgy mint a pakolás, repjegy, biztosítás, oltások… az egész folyamat, a sikeres életmódváltás és boldog jövő kulcsa a szervezettség és a helyes időbeosztás.

A digitális nomád lét leginkább azoknak való, akik nyitottak, szívesen teremtenek kapcsolatot új emberekkel és örömmel dolgoznak irodán kívül is. A fejlődő országokba való utazás számtalan izgalmas kalanddal és néha kihívással jár, amihez kell némi lazaság, de mindenképp érdemes a komfortzónát átlépve elengedni az elvárásokat, a megfelelési kényszert, és átadni magunkat az élményeknek, az embereknek. Persze az igazi “nomád” életmódtól azért valljuk be, elég messze állnak az ilyen szervezett túrák, viszont ezek kimondottan jó megoldást jelenthetnek azoknak, akik kicsit tartanak attól, hogy egyedül utazzanak, és szívesen veszik, ha minden részlet jó előre el van intézve – legalábbis így első körben. 

Szerző: Oláh-Koppány Andrea (gyakornok)

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

Németország egyik legszebb hídja bazalt

Németország egyik legszebb hídja