Hogyan lettél tanárból kommunikációs szakember?
Ének-matematika szakos tanárként végeztem, mert a zene általános iskolás korom óta meghatározó része volt az életemnek. Imádtam a tanári hivatást, de a kedvezőtlen anyagi feltételek miatt nem akartam elmenni az oktatásba. Az egyetem után hostesskedni kezdtem, aztán tovább léptem területi képviselővé. Egyik nap egy felsővezető velem töltött egy teljes napot területi vizit keretében, ami egyébként általános a nagyvállalatoknál. Ő a kommunikációs és vállalati kapcsolatok osztály vezetőjeként dolgozott és azzal a mondattal vált el tőlem, hogy „Orsi, neked egyszer az én osztályomon kell dolgoznod”. Nem gondoltam, hogy ez sikerülhet, de megtörtént.
Sok oktatási projektben részt vettél, ilyen az #énjövőm program is a Coca-Cola HBC-nél. Missziód, hogy közhasznú programokkal tedd könnyebbé a fiatalok életét?
Abszolút. Sőt, vezetőként is arra törekszem, hogy minél többet tanítsam az embereket, akárcsak egy bizonyos hozzáállásra is. Arra, hogy ne csak a negatívumokat vegyük észre, hanem ünnepeljük meg azokat a mindennapi sikereket, szuper jó dolgokat, amelyeket létrehozunk és hogy akkor sem dől össze a világ, ha néha hiba csúszik a rendszerbe. Ezt az irányt képviselem a csapatomnál és az #énjövőm programban is.
Az #énjövő programban hogyan és milyen formában tudod elérni ezt?
Mentorként tréningeken veszek részt Budapesten és vidéken, sokszor hátrányos helyzetű gyerekeknek segítünk. Ezeken az alkalmakon arra próbálom tanítani őket, hogy soha ne adják fel az álmaikat. Szükségük van erre a pozitív „löketre”. Akkor bátorodnak fel igazán, amikor elmesélem nekik a saját történeteimet.
Sokan például azt hallják a környezetüktől, hogy ne próbálják ki magukat külföldön, mert az veszélyes, sőt, egy örök életre szóló elköteleződés. Ha ilyet tapasztalok, akkor elmesélem nekik, ahogy 26 évesen egyetlen hátizsákkal és néhány kinyomtatott önéletrajzzal a kezemben kimentem Angliába. A szüleim nem értették, miért megyek neki az ismeretlennek. Szuper állásom volt, lakásom, de egyszerűen ki akartam próbálni magam. Az igaz, hogy az első héten minden nap sírtam, de végül csodálatos élményekkel gazdagodtam. Egy év után hazajöttem, mert tudtam, hogy én Magyarországon szeretnék élni, magyar párt szeretnék, és itthon szeretnék PR-rel foglalkozni. Mégis, nagyon örülök, hogy követtem az álmaimat, csodálatos volt a kint töltött idő.
Az álmaink megtalálásához nagy szükség van önismeretre is, erre az #énjövőm is nagy hangsúlyt fektet. A programnak ezt a részét hogyan dolgoztátok ki?
Rengeteg anyagot néztünk át és nagyon jó trénerekkel dolgoztunk együtt. Kialakítottunk néhány modult, amelyeket a gyerekek is megkapnak, ezeket mindig rászabjuk az aktuális csapatra. Másfajta tudásra van szüksége egy hátrányos helyzetű gyerekekből álló csoportnak, mint az egyetemet, főiskolát végzett fiataloknak. Ettől tud igazán működni az #énjövőm, hiszen a keretek között szabadon tud mozogni a tréner. Szerencsére ezt gyönyörűen ki is használják a trénereink és mentoraink.
Milyen tanácsokat adsz a csoportoknak az állásinterjúk kapcsán?
Két olyan dolog van, amire mindenkinek felhívom a figyelmét. Az egyik az, hogy ne csak álmaik állására jelentkezzenek, mert akkor biztos, hogy becsúszik valami hiba a dologba. Ez is egy olyan műfaj, amiben érdemes gyakorlatot szerezni. A másik tanácsom nekik az, hogy ha nem őket választják, az nem feltétlenül kudarc. Hiszen amikor egy vezető csapatot épít, akkor nemcsak a szakmai tudás, hanem a személyiség is számít. Lehet, hogy ő éppen egy introvertált személyiség, a csapatnak pedig extrovertáltabb karakterre van szüksége, ezért nem őt választották. Fontos tudatosítani a pályaválasztás előtt állókban, hogy ez a negatív visszajelzés nem feltétlenül a tudásuknak, személyüknek szól.
A pályaválasztás előtt álló diákok hogyan fogadják a képzéseiteket, jöttek visszajelzések?
Az egyik kedvenc történetem egy Észak-magyarországi településhez köthető, ahol csupa hátrányos helyzetű fiatal jött el a képzésre. Szuper volt a hangulat, iszonyúan örültek, hogy jött valaki Budapestről, ráadásul egy ennyire nagy vállalattól. Mire hazaértem tőlük, addigra minden résztvevő bejelölt Facebookon és elárasztottak a köszönőleveleikkel. Ez egy kirívó eset, de folyamatosan kapjuk a visszajelzést azoktól, akiknek sikerül elhelyezkedniük a program után.
Mi volt a legizgalmasabb dolog, amire rávezetted a fiatalokat?
Volt egy csillogó szemű lány, akiről kiderült, hogy titokban regényeket ír, ráadásul angolul. Néhányszor már elküldte a könyveit amerikai íróknak, de nem kapott visszajelzést. Mondtam neki, hogy soha ne adja fel, hiszen a munka mellett mindenkinek kellenek ilyen éltető álmok…
Májusban digitális osztálytermet is indítottatok, erre miért van szükség?
Kezdetektől fogva létre akartunk hozni egy e-learning felületet, mert sokan nem tudnak személyesen eljönni a tréningekre és ma egyre fontosabb a boldoguláshoz az egész életen át tartó tanulás. A GYES-en lévő anyukáknak és a kismamáknak például ez óriási segítség. A www.enjovom.hu oldalon az érdeklődők 10 modul közül válogathatnak és bárhol-bármikor fejleszthetik magukat. Akár meg is szakíthatják a programot, aztán újra felvehetik a fonalat. Készítettünk egy önismereti tesztet is, aminek a kitöltése után könnyebben tudják kiválasztani, melyik képzést végezzék el. Sőt, a digitális tanulást akár személyesen, akár weben is folytathatják a mentorokkal.
Adtok valami papírt a kezükbe, ha elvégezték a programot?
A tantermi oktatásról igen. Sőt, kereskedelmi partnereinknek is jeleztük, hogy aki rendelkezik ezzel az oklevéllel, az már kapott egy praktikus, általános felkészítést. Az #énjövőm programot azért hoztuk létre, hogy egyrészt a fiatalok könnyebben boldoguljanak, másrészt a munkáltatók és partnereink is könnyebben találjanak tehetséges, dolgozni akaró fiatal munkaerőt.
Te végeztél valaha hasonló képzést?
Nagyon hálás lettem volna, ha huszonévesen lett volna lehetőségem rá, és valaki segített volna önéletrajzot írni vagy rávezet a saját kompetenciáimra. Sajnos erre akkor nem volt lehetőségem, a mai generációnak nagy szerencséje van. Persze én is fejlesztem magam, folyamatosan olvasok e-learning programokat, ez a vállalatnál kötelező is. Mindig naprakésznek kell lennünk és alkalmazkodnunk kell a világ fejlődéséhez.
