Az emberek egy részének fontos a látszat, és ettől a kutya vagy macska társuk kiválasztásánál sem tekintenek el. Ezzel nincs is semmi gond addig, amíg hozzájuk valóban illő fajtát választanak, és megfelelő helyről, felelősen veszik magukhoz. Itt viszont hirtelen szétesik az idilli kép, mert a kölykök jelentős része szaporítótól beszerzett kutya. Nehéz belátni, hogy ez miért rossz, ha történetesen mi szerencsések vagyunk, és nem egy beteg állat küzdelmeit kell végigkísérnünk az állatorvosoknak kifizetett súlyos pénzek mellett. De szögezzük le az elején: szaporítótól vásárolni rossz dolog.
Fotó: Legéndi Melinda – A képen egy szaporító által leadott, szembeteg, bőrbeteg, idősebb francia bulldog szuka, Datolya látható, aki jelenleg gazdikereső az Eszkuláp Állatvédõ Egyesületnél
Kit nevezünk szaporítónak?
Leegyszerűsítve mindenkit, aki tenyésztéshez szükséges dokumentáció nélküli egyedeket pároztat.
Akár fajtatisztának tűnőeket vagy keverékeket, akár haszonszerzés céljából vagy egyéb indíttatástól vezérelve, esetleg nemtörődömségből. Ez egy hatalmas halmaz, hiszen belesorolódik a pénzéhes kutyagyáros, de a „kutyának egyszer szülnie kell” típusú, családi kedvencének reprodukcióját kötelességnek érző gazda is. A tőlük származó kölykök legfontosabb jellemzője, hogy azok szülei genetikai szempontból ismeretlenek.Nincsenek a felmenőket igazoló pedigrék, semmi sem zárja ki az egymással rokon egyedek pároztatását, a betegséget hordozó anya- vagy apaállatokat. A kölykök többnyire chip és oltások nélkül, parazitákkal terhelten, egyszerű árucikként cserélnek gazdát. A szülőpárok kizsákmányolása folyamatos, amikor már nem hajtanak hasznot, kidobják őket. Addig is sokszor csak szenvedés jut nekik osztályrészül. És akkor jövünk mi a sürgető vággyal, hogy kutyánk legyen, vagy meglepjük egy aranyos csöppséggel a gyermekünket, egyedül maradt, idős rokonunkat…
A tenyésztőknél várólista van, nincs folyamatos kínálat, ráadásul nagyon drágák is. Mi többnyire nem akarunk százezreket költeni ilyesmire, talán nem is engedhetjük meg magunknak. A menhelyeken keverékek vannak, azok is inkább felnőtt kutyák. Az szóba sem jöhet. Kölyök kell és fajkutya. Vagy legalábbis úgy nézzen ki. Felcsatlakozunk valamelyik online adós-vevős oldalra, és tadamm: pont ezt kerestük! Olcsó, azonnal elhozható és pont olyan fajta, amilyen kell. Lebeszéljük, kifizetjük, nem zavar, hogy se szerződés, se oltási könyv, hiszen a lényeg az, hogy megvan. A kölyök védtelen: nincs immunrendszere még, de már ezernyi vírusos és bakteriális kihívással szembesült. Beteg lesz, vagy már beteg is volt eleve. Jön a hasmenés, a láz, az orrfolyás, a gyengeség… A végén nem ritkán a kisállat halála. Meg az összefertőzött lakás, kert, ahová jó ideig nem mehet másik kutya. Az állatvédőknek legtöbbször a tönkretett, szülőmunkásként használt, felnőtt egyedek maradnak. Őket szedik össze az utak mentén, gyepmesteri telepekről, fogadják kobzásokból. Aztán megpróbálják évek elhanyagolását korrigálni, gyógyítani, rehabilitálni; új életet, esélyt adni. Nem az ő dolguk lenne, nem is az ő felelősségük. Mindenki beszállhatna az olcsó kutyások közül. Ők voltak a kereslet, a kínálat csak biztosította a költségmentes verziót. De egy biztos, ahogy az Abibas vagy Gutci nem menő, szaporítós kutyát venni sem az. A felelős döntés, ha nincsenek valódi tenyésztői ambícióink, az örökbefogadás.
Szerző: Németh Réka ( Eszkuláp Állatvédõ Egyesület ) a Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát állatvédelmi rovatának
