Inkább gondolnánk egy visszahúzódó diáklánynak, mint az egyik legnépszerűbb magyar zenekar menedzserének. Molnár Csilla több mint tíz éve dolgozik a zeneiparban, az egykori gátlásos rajongóból pedig mára egy, a munkájában határozott, 20-25 kemény férfi munkáját irányító menedzserré vált. A Halott Pénz mellett más zenekaroknak is segít megszervezni a koncertjeit, és a New Beat koncertszervező csapat tagjaként a kisebb klubzenekarok mellett olyan nemzetközi sztárokat is elhozott Magyarországra, mint Marilyn Manson vagy Billy Idol.
Ha visszaemlékszel a gyerekkorodra, mit gondolsz, mikor kattantál rá a zenére? Milyen dalok voltak, amelyek először mély nyomot hagytak benned?
Egy nagyon pici faluban nőttem fel, egyetlen utcából állt, nem volt benne se bolt, se kocsma, se templom. Általános iskolás koromban azzal álltam elő az anyukámnak, hogy szeretnék egy biciklit. Ő azt javasolta, hogy szedjem le a málnát és a ribizlit a kertünkben, adjam el, és az ezért kapott pénzből vegyük meg a kerékpárt. A gyümölcsszedés annyira unalmas volt számomra, hogy szórakozásképpen elkezdtem munka közben az anyukám Beatles kazettáit hallgatni. Aztán a hatodik osztály után elkerültem Budapestre egy nagyon szigorú, katolikus leányiskolába, ott jött be igazán a zene az életembe mint a menekülés, a lázadás eszköze.
Mit szóltak ehhez a tanárok?
Nagyon nem szerették, ezért titokban hallgattam a zenét. Napközben nem volt módomban a zenehallgatással foglalkozni, ezért a kollégiumban este, a villanyoltás után tudtam csak kazettákat, CD-ket vagy a rádiót hallgatni.
Honnan tudtad, hogy milyen jó zenék vannak, mit kell hallgatni? Akkoriban még nem volt annyira elterjedt az internet.
Az Est FM volt akkor a legmenőbb rádió, onnan informálódtam a legújabb zenékről. A magyar altervilág, a Kispál és a Borz, a Hiperkarma vonal fogott meg először, és mivel Budapesten éltem, el tudtam menni a koncertekre is. Persze csak titokban.
Közel is kerültél ezekhez a zenekarokhoz, vagy csak távolról rajongtál értük?
Nagyon féltem tőlük, rettegtem megszólítani őket. Soha nem vártam meg a zenészeket a kijáratnál, nem jártam el bulizni velük, mint más rajongók. Sok évvel később, amikor zenei újságíróként interjút készíthettem Lovasi Andrással, előjöttek az emlékek, eszembe jutott a kamasz énem, és ettől zavarba is jöttem.
A rajongásból hogyan lett a munkád a zenészek segítése? Hogyan sikerült közel kerülnöd hozzájuk és elfogadtatni magad velük?
A középiskola után az egri Eszterházy Károly Főiskolán tanultam angol és kommunikáció szakon. Amikor megkaptam a diplomámat, visszajöttem Budapestre, és zenész barátaimmal közösen kibéreltünk egy lakást. Velük mozogtam, általuk ismertem meg újabb zenészeket. 2008-ban a MySpace-en találtam rá a Majdnem Híres Rocksuli hirdetésére, akkoriban indították az első kurzusukat, ahol zenei újságírókat képeztek. Jelentkeztem, felvettek, ekkor indult el a zenei újságírói pályafutásom.
Mit tanítanak egy ilyen kurzuson?
A zenei műfajok meghatározásától a zenei kritikák, interjúk írásán át nagyon sok mindent. Jó alapot adott az induláshoz. A lelkesedésemnek és szorgalmamnak köszönhetően az ottani tanáraim felfigyeltek rám, elvittek több zenei fesztiválra, hogy írjak a koncertekről, csináljak interjúkat a zenészekkel. Kiderült, hogy van érzékem hozzá.
Soha nem gondoltál arra, hogy te is kiállj a színpadra és zenélj?
Az általános iskolában tanultam zenélni: hegedültem és kipróbáltam a fagottot is. De amikor eljött az a pillanat, hogy a vizsga alkalmával ki kellett állnom a tanáraim és a zeneiskolás társaim elé szerepelni, teljesen belebetegedtem az izgalomba. Elég fiatalon elengedtem, hogy bármilyen formában is szerepeljek a színpadon.
Ezek szerint te egy introvertált típus vagy. Olyan világban dolgozol, ami tele van extrovertált emberekkel. Hogyan találod meg a hangot velük?
Az a személyes tapasztalatom, hogy ők nagyon igénylik azt a fajta nyugodtságot, csendességet, amit én képviselek akkor, amikor nincsenek a színpadon. Talán megnyugvást jelent, amit én tudok adni nekik. Egyébként sok olyan menedzser van, akik szintén ugyanolyan extrovertált típusok, mint a színpadon fellépő zenészek. Ez is működik.
Hogyan talált meg téged először a menedzseri munka?
A Lángoló Gitárok zenei magazin állandó szerzője voltam, és ennek köszönhetően elég sok zenekarral megismerkedtem. Akkoriban kisebb zenekaroknak segédkeztem, hogy bejussanak zenei fesztiválokra, klubokba. Az első komoly megbízásom a magyar indie vonalat képviselő Hangmás zenekartól jött, ők először nem menedzsernek, hanem sajtósnak kértek fel, majd később, mikor menedzsert váltottak, engem választottak erre a posztra.
Hogy kerültél kapcsolatba a Halott Pénzzel?
Pécsett a Pécsi Estben volt egy Hangmás koncertünk, én is leutaztam a zenekarral, és a koncert után próbáltam rávenni a zenekari tagokat, hogy induljunk már haza, ami mindig egy embert próbáló feladat. Ekkor a klub előtt egy ismerősöm mutatott be Marsalkó Dávidnak.
Rögtön egymásra hangolódtatok?
Elég késő volt már, hogy érdemi beszélgetés alakuljon ki közöttünk, de néhány nap múlva chaten, e-mailen, telefonon folytattuk az akkor elkezdett beszélgetést, és onnantól nem telt el olyan nap, hogy ne beszéltünk volna egymással.
Szerinted mitől alakult ki rögtön az elején ez a jó kapcsolat?
Dávid pont abban az élethelyzetben volt, hogy akkor már kijött a Feneked a gyengém című száma, ami elég erős rádiós és YouTube-sikereket hozott, mégis minden menedzser, akit megkeresett, nemet mondott neki. Én voltam az egyetlen, aki elvállaltam a menedzselését.
Miért mondtál igent neki?
Ismertem a dalait, engem nagyon meggyőzött, amilyen formában kifejezi a gondolatait. Hittem, hogy – ahogy ő szokta mondani, nemcsak a „segges csávó”, hanem – sokkal több van benne. Nagyon szerettem volna segíteni neki, hogy még több ember megismerje.
Most mint a zenekar menedzsere, miből áll konkrétan a munkád?
Minden zenekarnál másképp épül fel a menedzsment. Nálunk csak mi ketten vagyunk benne Dáviddal, nincs külön sajtósunk, marketingesünk, vagy olyan, aki a szponzorációval foglalkozna. Minden hozzám tartozik. A marketing részében Dáviddal szorosan együtt működünk, de a többit én csinálom. A koncertek lekötésétől kezdve odáig, hogy az adott koncerten ki lesz a fotós, és ő hányra érkezzen. Természetesen sok technikai ember vesz körül minket, akik segítenek, de minden szál nálam fut össze, én koordinálom a csapatot.
Mi a legnagyobb élmény számodra a munkádban?
Amikor ott vagyunk a koncerten, és minden működik. Nem volt még olyan fellépés, ami előtt ne izgultam volna, legyen az egy kicsi klubkoncert, vagy egy telt házas Aréna-koncert.
Volt olyan eset, hogy indokolt volt az izgalmad?
Tavaly a Volt Fesztivál előtt egy-két héttel jött az ötlet, hogy hívjunk fel néhány rajongót a színpadra. Elég meredek mutatvány volt, amikor több száz ember megindult a színpad felé és szabályozni kellett, hányan is mehetnek fel. Szerencsére, semmi baj nem történt, de azt hiszem, akkor izgultam a legjobban.
Mi a legnehezebb a munkádban?
Az tud a legjobban frusztrálni, hogy nem csinálhatok én mindent. Nem mondhatom meg a világosítóknak, hogy ez vagy az így legyen, vagy nem vehetem ki a technikusunk kezéből a pult irányítását, hogy én nyomkodjam a gombokat, mert nem értek hozzá. Úgy vagyok a munkákkal, hogy ha nem én csinálom meg, úgy érzem, nem lesz tökéletes. Abszolút kontrollmániás vagyok, ezért nincs asszisztensem, gyakornokom sem volt még soha.
Ez azt jelenti, hogy soha nem tudnál egy megamenedzsment részese lenni, ahol nem lehet már mindent egyedül csinálni?Attól függ, milyen feladataim lennének. Tavaly belefogtunk az Arénák koncertsorozatba, ami nekem egy régi álmom volt. Azelőtt soha nem csináltam ekkora méretű koncertet, főleg ha a Budapestire gondolok. Nagy kihívás volt, de sikerült.
A Halott Pénzen kívül más munkáid is vannak. Külföldi zenekaroknak szerveztek koncerteket Magyarországon a társaddal. Milyen különbséget látsz a külföldi és a magyar zenekarokkal való munka között?
Sokféle különbség van. 2011 óta létezik a New Beat nevű koncertsorozat, amit Horváth Mátéval, a társammal szervezünk. A Dürer Kert kisterméből indultak az első koncertek, de ma már az Akvárium NagyHalljába és a Budapest Parkba is hozunk zenekarokat. Együtt ötletelünk, de a munka nagy részét – főleg az utóbbi években – Máté végzi, ő köti le a művészeket, én alapvetően a marketing és pr részébe folyok bele, illetve a helyszíni szervezésben veszek részt, amikor csak tudok. Sok szempontból könnyebb külföldiekkel dolgozni, mert nekik nagyon konkrét elképzeléseik vannak mindenről, amiktől mi nem térhetünk el. Egy magyar zenekarnak, legyen bármekkora, sajnos előfordul, hogy valamilyen szinten alkalmazkodnia kell a helyi adottságokhoz. Egy külföldi fellépő esetében ez szóba sem jöhet. Olyan nincs, hogy nem azt kapják tőlünk, amit kértek, legyen szó s kedvenc kávétípusukról, vagy a backstage-be berendelt plüssállatokról.
Reggeltől estig talpon vagy, a koncertek gyakran belenyúlnak az éjszakába. Hogy lehet ezt fizikailag bírni?
Ember- és alvásigény-függő. Én nagyon jól elvagyok minimális alvással. Szerencsére nincs minden este koncert, a szabad estéken tudok regenerálódni.
Mit ajánlanál a fiataloknak, akiknek esetleg megtetszik a munkád és ők is szeretnének betörni a zenei piacra, és menedzserként dolgoznának? Hogyan induljanak el?
Több utat is választhatnak. Első jó tanács: forgolódjanak jó sokat zenészek társaságában. Fontos a személyes kapcsolatok kiépítése. Elmehetnek ők is a Majdnem Híres Rocksuliba tanulni, azóta ők már menedzserképzéssel foglalkoznak. A legfontosabb szerintem, hogy mindig tartsák szem előtt: nem csak a zenészeknek, a művészeknek is szükségük van alázatra ahhoz, hogy sikereket érjenek el, de a menedzsernek sem szabad elfelejteni, hogy hol van az ő helye.
Az üzleti tárgyalások alkalmával a menedzsernek sokszor határozottan kell fellépnie. Megy ez neked?
Még a saját stábom is meg szokott lepődni, amikor felemelem a hangomat. A zenekarral együtt 20-25 fiú tartozik hozzám, meg tudnak szeppeni, amikor előveszem a keményebb énemet.
Nőként egyedül ennyi férfivel szemben. Hogy tudtad elfogadtatni magadat velük?
Folyamatos küzdelem volt, és most is az. Időről időre előjön a probléma, hogy én lány vagyok, ők pedig fiúk. De mindig megoldjuk valahogy.
Be szoktál vetni nőcis trükköket, ha el akarsz érni valamit náluk?
Ha arra gondolsz, hogy szoktam-e sírni vagy hisztizni, hát nem. A munkámban soha, a magánéletemben ezt nem állítanám.
Változtatott valamit a mentalitásodon, hogy ennyi férfival dolgozol együtt?
A lelkemet alaposan megedzette, már nem vagyok annyira érzékeny, mint korábban voltam. Nem veszek mindent magamra.
A magyar zenei szakmában sokan vagytok női menedzserek?
A menedzserek inkább férfiak, de egyre több a nő is. Aminek nagyon örülök, hogy olyan nagy produkciókban, mint Ákos vagy Rúzsa Magdi, nők intézik a menedzseri feladatokat.
Van menedzser példaképed, akitől tudsz tanulni?
Egy konkrét ember nincs, de figyelem a többiek munkáját, és elő szokott fordulni, hogy megtetszik valakinek az ötlete, és én azt tovább fejlesztem a saját zenekaromra.
Hogy látod a magyar könnyűzenei világot? Kis ország vagyunk, kicsi piaccal, kevés fellépési lehetőséggel. Nagy a harc a zenekarok között?
Jelenleg nyugi van, de vannak olyan időszakok, amikor megy a harc. Például a fesztiválszezon előtt – nem mindegy, hogy melyik zenekar milyen idősávot kap a fellépésre. Szerencsére a Halott Pénz már ott tart, hogy egy fesztiválszervezőnek is fontos, hogy jó időpontban lépjen fel a zenekar. De ez nem volt mindig így.
Most indul a Halott Pénz turnéja. Milyen állapotban van a zenekar?
A zenekar tagjai már be vannak sózva, nagyon hiányoztak egymásnak, szeretnének újra együtt úton lenni és a színpadon állni. Ilyenkor a lendület viszi előre őket, aztán persze idővel el fognak fáradni egy kicsit, de ez teljesen normális. Ebben az évben sokkal több koncertet vállaltunk el a nyári szezonban, mint 2018-ban. Ráadásul olyan szempontból is különleges ez az év, hogy Dávid 15 évvel ezelőtt kezdett el Halott Pénz néven dalokat írni, ezt a jubileumot is fogjuk ünnepelni. A Volt Fesztiválon egy nagyon extra, sok vendéggel tarkított 15 éves szülinapi koncertre készülünk, aminek az év második felében is lesz folyatása.
Meddig lehet ezt csinálni? Előfordulhat, hogy tovább állsz, és az itt szerzett tapasztalataidat más területen kamatoztatod majd?
Folyamatosan agyalok azon, hogy hogyan tovább. A zenekari menedzselést – akár a Halott Pénzzel, akár más zenekarral – soha nem hagynám abba. De hogy mellette mit vállalok még el, az éppen most formálódik. Az biztos, hogy nem szeretnék sem kiadót, sem hatalmas menedzsment céget létrehozni.
Elképzelhető, hogy külföldön is kipróbáld magad?
Amikor még egy lemezkiadónál dolgoztam, volt ilyen álmom. De ma már nincs. Arra jutottam, hogy én itthon szeretnék valamilyen változást elérni. Sok szempontból elszomorít az embereknek a kultúrához, azon belül a zenéhez való hozzáállása, van bennem egy elhivatottság, hogy a magam módján segítsek ezen változtatni.
:
