Van Kiskunhalason egy református iskola, ahol megvalósulni látszik az, amiről a magyar oktatásban részt vevők évek óta csak álmodoznak: projekt alapon oktatnak, témaheteket tartanak, erdei iskolába járnak. Az ötödik és hatodik osztályosok úgynevezett tanyaprojektben tanulnak, aminek a vezértantárgya a természetismeret, de a projekt magába foglalja a rajzot, a technikát, a matematikát, a hon és népismeretet, az irodalmat és az angolt is. Az iskolában nyolc éve folyamatosak a témahetek, osztályokra szabva mélyednek el például az ókori görög kultúrában, a honfoglalásban, színházban. A felsőosztályosok pedig rendszeresen járnak erdei iskolákba és határon túli településekre, hogy közvetlenül megtapasztalva ismerjék meg a természetet és a kultúrát.
A kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium és Kollégium azonban nem egyedülálló a református iskolák között, amelyek elkezdtek nyitni más tanítási formák felé. Ehhez hasonló jó gyakorlatok összegyűjtésére és terjesztésére adta a fejét a Magyar Református Egyház. Az MRE Tananyagfejlesztő Csoportja megkereste saját iskoláiban azokat a módszereket, amelyek elrugaszkodnak a frontális oktatástól, és feszegetik a merev oktatási rendszer kereteit, vagyis nem tantárgyi alapon oktatnak. Az egyház nem csak felkutatta ezeket a tanítási formákat, de módszertant is kidolgozott hozzá, amiket aztán elvittek más iskolákba is. Segítségül egy kiadványt is készítettek, amit most az összes református iskolában terjesztenek, hogy minden tanár elkezdhesse alkalmazni az új technikákat.
Az MRE kiadványában hét iskola moduljai vannak leírva, amelyek vagy már korábban is hasonló módon oktattak, vagy a tananyagfejlesztő csoport pályázatára jelentkeztek. A modulokat a szerzők ötletekként ajánlják a többi, csaknem 100 református iskolának, és azt várják el, hogy azokat ténylegesen integrálják a tantervbe. Kiskunhalason már nyolc éve próbálgatják az új módszereket.
A tanyaprojektben mindenkinek megvan a feladata
,,Négy fős csoportokban meg kellett terveznünk egy tanyát, hogy hol legyen az állatok helye, a legelő, a gyümölcsfák. Év elején kaptunk egy gyümölcsöt, amit termeszteni kellett a tanyánkon, és mindent tudnunk kellett róla. Általában természetismeret órán dolgoztunk, de amikor például a házat terveztük, akkor azt rajz órán, a meghívót a szülőknek pedig technika órán csináltuk” – mesél a tavalyi projektről Fenyvesi Fanni hatodik osztályos tanuló.
A tanyaprojektben a diákonak azt is ki kellett jelölniük, hogy kinek mi a szerepe. Például Német Gábor hatodik osztályos diák csapatával a Leon tanyán laktak, ahol az egyik lány töltötte be az anya szerepét, a többiek pedig a gyerekek volt. Mindannyiukra jutott valamilyen ház körüli feladat és saját állat, amiről mindent tudniuk kellett, Gábornak ez a fácán volt. A család egy zöldséget is kapott, a káposztát, aminek ismerniük kellett a felépítését, hogy milyen termőföldet szeret, milyen sűrűn kell öntözni. Bár a gyerekek képzelőerejére is nagy szükség volt a projektben, kézzel fogható produktummal is készültek az év során. Például lekvárt főztek, csalamádét készítettek, a végproduktum pedig egy nagy tabló volt, amin minden információ szerepelt a tanyáról, amit a szülőknek is bemutattak egy előadáson. Hatodik osztályban a tanyaprojekt kicsit átalakul, ott a gyerekeknek fogadót kell létrehozniuk és megtervezniük. Étlapot szerkesztenek, amelyben az arra a tájegységre jellemző ételek sorolják fel, de technika órán agyagedényeket is készítenek a képzeletbeli fogadóba. A projektet gyakran egészítik ki tanulmányi kirándulások, amelyek során a diákok tájházakat látogatnak, hogy a saját tanyájuk, fogadójuk kellően autentikus legyen.
,,A tanyaprojektben a növények, állatok megismertetése a lényeg, ezt képzelik el, ezt élik meg a fantáziájukkal azáltal, hogy beleélik magukat a szerepükbe. Ha érzelmileg közel hozom a gyerekhez, akkor tudni fogja, mert magáénak érzi”
– magyarázza Gyenizse Ildikó, a természetismeret tanárnő.
Mindez hogyan kapcsolódik mégis a tantárgyakhoz? Mit tanulnak ebből a gyerekek?
Egyrészt a tanyákat megszabott településeken kellett létrehozni, amit a tanárok válogattak össze különböző magyarországi tájegységekről. A gyerekeknek mindent tudniuk kellett az adott településről, a gyümölcsöt, zöldséget, állatot is aszerint osztották ki, ami az adott területre jellemző volt. A csapatok a családnév megválasztásakor sem támaszkodhattak a fantáziájukra, ki kellett keresniük az adott településre jellemző vezetékneveket. Ezzel a gyerekek egy, a mai világban alapvető készséget sajátítottak el: az internethasználatot. A tanulók megtanultak hiteles információkat keresni, ezeket megszűrve leírni, forrást megjelölni, és mindezt feltölteni a Google Drive-ra.
Természetesen a tantárgyak követelményeit is magába foglalta a projekt. A természetismeret megjelent a tanyán lévő állatok és növények ismeretében, vagy a területre jellemző időjárás, talaj fajta megtanulásában. Az iskolában emelt óraszámban tanulják a természetismeretet, ezért két órát teljes mértékben a projektnek tudtak szentelni, de amikor a tanórán nem a projekttel foglalkoztak, akkor is igyekeztek kapcsolódni hozzá.
A különböző tantárgyak időszakosan csatlakoztak be a projektbe: a matematika a tanya időjárásának jellemzésénél, a középhőmérséklet, hőingadozás, a lekvár összetevőinek kiszámolásánál. Az irodalom a családtöréneti fogalmazásnál, az informatika a fogadó étlapjának Paintben és Wordben való elkészítésénél, a rajz és a technika a tanya vázlatának, tablójának megrajzolásánál. A hon és népismeret pedig az autentikus tanya megtervezésénél, így tanulták meg például azt, hogy mi az a vert padló. Idén az idegen nyelv is szerepet fog kapni a projektben, bizonyos elemeket angolra is lefordítanak majd a diákok.
Az, hogy milyen tantárgyak kapcsolódnak be a projektbe leginkább az adott osztály osztályfőnökén múlik, ő az, aki a természetismeret tanárral együtt összefogja a munkát. A tanárok az év elején előre leegyeztetik, hogy hol vannak azok a pontok, amikor valamilyen tantárgy részt tud venni a projektben.
Hogy miért éppen a tanya világa köré épül a projekt, arról Varga Judittal, az iskola igazgatónőjével beszélgetünk.
,,Azért pont tanya, mert az ötödikes természetismeretből ez jön ki. A kerti növények, állatok tanítása, Magyarország földrajza, időjárása, mindent bele lehet építeni, ami a tankönyben is benne van” – mondja.
Az igazgatónő hét évvel ezelőtt nem saját maga találta ki a tanyaprojektet, hanem a Deák Diák Általános Iskolából, Wágner Évától származik az ötlet, akit személyesen keresett meg, mert nagyon tetszett neki ez a módszer. Varga Judit igazgatónő korábban a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban tanított, ahonnan hozta magával a szemléletét is, ahogy ő fogalmaz: ,,nem kérdeztem meg a tanári kart, hogy akarnak-e témahetet, hanem csak annyit kérdeztem, hogy mikor legyen”. Az igazgatónő immár nyolcadik éve folyamatosan dolgozik azon, hogy az iskola minél inkább rugalmasabb legyen, erre pedig a Magyar Református Egyház szerencsére teret enged.
Az iskola idén az olimpiához kapcsolódó témahetet fog rendezni, amiben minden osztály részt vesz majd. Emellett az ötödökisek és hatodikosok tavasszal erdei iskolába mennek három vagy öt napra. Tavaly ez a Mátra és környéke volt, ahol rovarcsapdákat állítottak fel, vadkamerát néztek, időjárási jelenségeket jegyeztek fel, ezek pedig mind szorosan kapcsolódnak a tananyaghoz is. A hetedikesek pedig a Határon túl pályázat részeként a Vajdaságba fognak ellátogatni, hogy megismerkedjenek az ott élő magyarokkal és a kultúrával.
Nem igaz, hogy valaki megtanítja a teljes tananyagot
A projekt alapú oktatással, témahetekkel kapcsolatban legtöbbször az a kérdés merül fel, hogy de mi lesz a tananyaggal? Sok tanár csinál projekteket és témaheteket, de azt már nem tudják elképzelni, hogy csak ilyen alapon tanítsanak, mert akkor nem tudnának végigérni a tananyagon. Erről Varga Judit igazgatónőnek teljesen más elképzelése van.
,,Szerintem a mai magyar oktatásban, aki azt mondja, hogy megtanítja a teljes tananyagot, az nem mond igazat. Innentől kezdve miről beszélünk? Ha a tanár frontálisan kiáll és előadja, akkor azt a gyerek fogja tudni? Ha egy hét múlva számonkéri dolgozat formájában, akkor azt ő tudja? Szerintem ez egy hazugság, egy nagy össznépi cinkosság van az oktatásügyben. Azt gondolom, hogy amit a gyerek megtapasztal az az övé. Lehet, hogy mennyiségileg kevesebb, mint a frontális oktatással, de még három év múlva is fog emlékezni” – magyarázza.
Az igazgatónő szerint nem a tananyag számít, hanem az, hogy a gyerekek úgy mennek haza, hogy lelkesen mesélnek otthon az iskoláról. Varga Judit azt is belátja, hogy ez jóval több munkát jelent a pedagógusoknak, hiszen sokszor még péntek este is főzik a lekvárt az iskolában, ugyanakkor nekik is sokkal nagyobb élvezetet ad a tanítás.
A szülőket viszont néhány esetben megosztja ez a projekt alapú oktatás. Az igazgatónő úgy látja, hogy a szülők közül egyre több van, aki örül az új szemléletnek, de még sok olyan is van, aki szerint egy témahéten a gyerekek jóval kevesebbet tanulnak, mint kéne. Ők azok a szülők, akik ugyanazt várják el az iskolától, amit ők ötven éve kaptak az oktatástól, vagyis azt, hogy a gyerekeiket alaposan terhelje le az iskola. Olyan is volt már, hogy azt kérték, hogy sokkal több házi feladatot adjunk a gyerekeknek, hadd legyen feladatuk.
,,Minket a vezetőség mindig megynugtat és ösztönöz, hogy nem könyveket és húsdarabokat tanítunk, hanem gyerekeket és imsereteket. Nem fogják tőlünk számon kérni, hogy az 56. oldalt megtanítottad-e vagy sem, hanem készségekre kell rávezetnünk a gyerekeket” – mondja Rontó Luca, a nyolcadikosok osztályfőnöke.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az oktatási rendszer kimeneti követelményei, vagyis az érettségi miatt a projekt alapú oktatás legkönyebben általános iskolában valósítható meg, főként ötödik-hatodik osztályban, ahol a gyerekek már elég érettek, de még nem kell készülniük a középiskolai felvételire. Gyenizse Ildikó tanárnő szerint a természetismeret mint tantárgy különösen jó játszótér a projekt alapú oktatásra.
,,Természetismeret egy alapozó tantárgy, négy tantárgyat alapozok meg vele. Nekem a tananyag csak egy eszköz, hogy lelkesítsem és rákapassam a gyereket a kémiára, a biológiára, a földrajzra és a fizikára. Az a feladatom, hogy belelkesítsem a gyereket ezek iránt, ezért engem nem nyomaszt a tananyag, mert ha lelkesek, akkor úgyis kikeresik azt, ami érdekli őket, még ha én nem is tanítottam meg. Ez sokkal hatékonyabb, mintha lenyomnám a torkán még azt az utolsó leckét is. A frontális oktatás teljesen eredménytelen a természetismeretnél”
– vélekedik.
Jó tanárok mindenhol vannak, csak nem tudunk róluk
A Magyarországi Református Egyház Tananyagfejlesztő Csoportjának célja, hogy felhangosítsa az olyan jó gyakorlatokat, mint amilyennel például a kiskunhalasi iskolában is találkozunk. A Református Tananyagfejlesztő Csoport 2017-ben jött létre, célja a református iskolák pedagógusai számára szemléletformáló segédanyagok és tananyagok fejlesztése. A fejlesztés során nagy figyelmet fordítanak a nem tantárgyi, komplex tanulási formákra is.
,,Az egyházi és az állami iskolákban egyaránt rengeteg olyan intézményi szintű jó gyakorlat van, ami széles körben nem ismert. Mindenhol vannak innovatív pedagógusok, akik elhivatottak az új tanulási formák bevezetésében, csak ezek nincsenek kommunikálva. Sajnos a református iskoláknak is az az egyik gyengesége, hogy még saját iskolái felé sem kommunikálja kellően azokat a pozitívumokat, amikkel bír. Ezért mi most a saját intézményrendszerünkre fókuszálva gyűjtöttük össze ezeket az innovációkat.” – mondja Pompor Zoltán, a tananyagfejlesztő munkacsoport vezetője.
A cél, hogy a református iskolák között elinduljon a kommunikáció, új modulok, új ötletek szülessenek. Ezt egyrészt a gyakorlatokat összegyűjtő kiadvány terjesztésével szeretnék elérni, másrészt azzal, hogy az érdeklődő iskoláknak workshopot tartanak, ahol bemutatják a módszertant.
Még néhány jó példa
Az új tanítási formák egyik kipróbálója volt a Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium, ahol a projekt alapú oktatást és a kutatás alapú tanulást is megvalósították az előző tanévben. A programban részt vevő iskolák közül ez volt az egyetlen középiskola.
A kilencedikes kémia-biológia szakos osztály egy természettudományos szabadulószobát hozott létre, amit aztán az egész iskola kipróbálhatott. A projektbe elsősorban a biolgóia, a kémia tantárgyakat integrálták, de a diákok egy kis helytörténetet is belecsempésztek. Heti két órából heti egyen folyamatosan a projekten dolgoztak, hogy kitalálják a képleteken, állat- és növénytanon alapuló feladatokat. A szabadulószobában, amit egy üres iskola teremben alakítottak ki, különböző kódokat kellett megfejteni, amik lakatokat nyitottak, mígnem megtalálták az utolsó, végleges kódot.
A szoba alapsztorija, hogy egy 1800-as évekbeli laborban kitenyésztettek egy marhavész nevű vírust, ami veszélyes az egész emberiségre, a gyerekeknek pedig azt kell megakadályozniuk, hogy ez kiszabaduljon. A szabadulószoba tele volt állatpreparátumokkal, herbáriumokkal és kémcsövekkel, de még egy kórházi régi ágy is helyet kapott benne. A feladatok elsősorban kémia és biológia tudásra építettek, a játékosoknak képleteket kellett megoldaniuk, régi latin nevek alapján növényeket felismerniük, állatpreparátumokat sorrendbe rakni adott rendszertan alapján. Mindehhez a diákok a saját tudásukat, illetve a szobában elrejtett segédkönyveket használták. Tehát nem csak a projektet kitaláló osztály használta a kémia és biológia tudását, hanem azok is, akik játszottak a szabadulószobában.
Az iskolában futó másik új tanulási forma a kutatásalapú oktatás volt, amiben a diákok csapatokba szerveződve választottak egy-egy témát, amin szeptembertől egészen májusig dolgozhattak. A témák nagyon különbözőek voltak, pszichológia, a koráslabdázás története, vadgazdálkodás és elektoromos autók témájában is kutattak a csapatok. A diákok egyetemi hallgatóknak érezhették magukat, kutatásokat végeztek, elemeztek. A több hónapnyi munkát egy diákkonferencia zárta, ahol előadhatták kutatási eredményeiket.
A projekteket vivő pedagógusok Bíróné Varga Tünde és Nagy Tünde Mária is azon a véleményen vannak, hogy bár nagyon élvezték ők is és a gyerekek is az ilyen jellegű munkát, az érettségi miatt elképzelhetetlennek tartják, hogy csak ilyen alapon oktassnak, sokkal inkább csak egy színfoltként tekintenek a projektekre, amit az idei tanévben is fognak folytatni.
A gyulai Magvető Református Általános Iskolában a témahét valósult meg, ami teljes mértkében Mátyás király kora köré épült. A gyerekek a hét elején feliratkozhattak a különböző foglalkozásokra, amik adott tantárgyakhoz kapcsolódtak. Például lehetett íjászkodni, amibe egy kis fizikát csempésztek a pedagógusok, egy matematika tanár pedig Mátyás király reformjairól készített monopolyt. A tanulók nem csak részt vettek a témahéten, de az előkészítésében is segédkeztek, az egyik osztály létrehozott egy Mátyás kori lakóparkot trónteremmel együtt, ami még most is megvan, hogy oda a gyerekek félre tudjanak vonulni a szünetben.
Szerző: Fődi Kitti (Abcúg)
