A szombati munkanap és a reggel nyolc óra ellenére viszonylag nagy létszámban és lelkesen gyülekeznek a kecskeméti Autizmus Centrum pedagógusai, hogy részt vegyenek a TASZ MONDO-workshopján. A TASZ által kifejlesztett és Hitka Viktória grafikus közreműködésével készült MONDO kártyapakli sokaknak ismerős lehet: 2015-ben a sajtóban is többször bemutatták, szerepelt a Highlights of Hungary jelöltjei között, 2018-ban pedig közösségi gyűjtés szerveződött köré, hogy beindulhassanak a pedagógusoknak szervezett workshopok – egy ilyenre látogattunk el mi is még tavaly decemberben.
A tíz témakört feldolgozó pakli érthető, játékos formában igyekszik fejleszteni a gyerekek – elsősorban a fogyatékos gyerekek – jogtudatosságát, a workshopok azonban felnőtteknek szólnak: Környei Kristóf, a TASZ munkatársa és a workshop vezetője ugyanis már korán leszögezi, hogy ezek a kártyák csak a felnőttek iránymutatásával, az ő segítő jelenlétük mellett működnek, épp ezért szeretnék a pedagógusoknál kezdeni az oktatást. „A fogyatékos gyerekek rendszerszinten az iskolában jelennek meg, azonban gyakran a pedagógusok sincsenek tisztában vele, hogy mik a fogyatékos embereket megillető jogok pontos tartalma, vagy hogy hogyan készítsék fel a gyerekeket a jogtudatos viselkedésre. A MONDO kártyákat a halmozottan fogyatékos, mozgáskorlátozott gyerekekkel foglalkozó Csillagház Általános Iskolával közösen dolgoztuk ki, az ő tapasztalataikkal kiegészülve készült el a végleges pakli” – magyarázza Környei Kristóf. A tíz témakör között szerepel például az ápolás/gondozás, a párkapcsolatok, ügyintézés, bántalmazás vagy a szavazás témája is, az egyes lapok pedig egy rajzos illusztrációból és egy rövid üzenetből épülnek fel. Az egyik kártyán például az áll: „A segítőm és én egyenrangúak vagyunk, a segítőmnek tisztelettel kell megérintenie engem”, egy másikon ez: „Ha akaratom ellenére intézetbe küldenek, az jogsértés. Tehetek azért, hogy ne ott kelljen élnem”. A lapon szereplő kis jelek – egy pipa, egy felkiáltójel vagy egy áthúzott kör – azt jelzik, hogy az ábrázolt szituáció helyes, problémás vagy jogsértő-e, megmutatva a gyerekeknek, hogyan is kellene vagy épp nem szabadna lezajlania ezeknek az ő életükben is potenciálisan előforduló helyzeteknek.
„Szerettük volna az absztrakt, nehezen megragadható jogokat minél egyszerűbb formában a gyerekek nyelvére lefordítani. De fontos kihangsúlyozni, hogy a MONDO nem tud megoldást nyújtani minden helyzetre, konfliktusra, inkább komplex információs bázisként kell tekintenünk rá. A jogok bizonyos szempontból iránytűként működnek, megmutatják, merre kell haladnunk, és hogy milyen felelőssége van az államnak abban, hogy leépítsük a kirekesztő, jogfosztó struktúrákat – a MONDO ezt próbálja konkrét helyzetekben ábrázolni, hogy a gyerekek számára is érthető legyen. A kártyákon ugyan egyéni szituációkat látunk, de azok mögött mindig ott húzódnak a rendszerszintű problémák.”
Az elsődleges cél tehát a gyerekek jogtudatosságának növelése: miközben az iskolákban többnyire arra tanítják őket, hogy elsajátítsák azokat a készségeket, amikkel képesek beilleszkedni a társadalomba, illetve alkalmazkodni a többségi társadalomhoz, a MONDO szeretné megmutatni, hogy a fogyatékos gyerekek is kiállhatnak a jogaik mellett és elvárhatják ép társaiktól, hogy bizonyos dolgokban ők alkalmazkodjanak hozzájuk. Környei szerint ez azért is nagyon fontos, mert a gyakorlatban rengeteg a fogyatékossággal élőket érő jogsértés, épp ezért muszáj a lehető legkorábban felvértezni a gyerekeket ezek ellen. „Fel kell készíteni a gyerekeket, hogy vannak dolgok, amik nem történhetnek meg velük, és arra, hogy ha mégis ilyen helyzetbe kerülnek, vannak eszközeik, hogy megvédjék magukat. Ez az önálló döntéshozatal alapja is: a célunk, hogy a fogyatékossággal élő személyek kompetensen dönthessenek saját életükről, még akkor is, ha bizonyos területeken esetleg támogatásra szorulnak.”
Nagyjából ezzel, a Környei által hangsúlyozott emberi jogi gondolkodásmód bemutatásával kezdődik a workshop, amit látszólag sok pedagógus fészkelődve hallgat. A kártyákat érdeklődve adják kézről-kézre, elidőznek a rajzok és témakörök tanulmányozásán, de a jogok sorolásánál kicsit megfagy a levegő. Az egyik résztvevőből hamar kibukik a feszültséget okozó kérdés: a jogok rendben vannak, de mi a helyzet a kötelességekkel?
Jogok és kötelességek
Érezhetően sok sérelem kerül felszínre, mikor a kötelességek számonkérésére terelődik a téma. Az egyik pedagógus fanyarul jegyzi meg, hogy az ő jogai sem igazán érvényesültek, mikor az egyik autista gyerek nekitámadt egy dühroham során, egy másik bólogatva hozzáteszi, hogy az ő lábán még mindig kék és zöld foltok virítanak a múltkori iskolai program után. Környei empatikusan hallgatja őket és békítően igyekszik elmagyarázni, hogy miközben minden iskolapolgár jogainak tisztelete fontos, a MONDO a gyerekek szemszögéből értelmezi az egyes helyzeteket – ettől függetlenül a jogok nem légüres térben léteznek.
Később elmondja, hogy a kötelességek felsorolásának hiányolása minden egyes workshopon előkerül és ebben persze nincs is semmi meglepő: a fogyatékos gyerekekkel dolgozó pedagógusok többnyire nehéz körülmények között, alacsony fizetések és kevés támogatás mellett végeznek borzasztóan megterhelő munkát, és valóban nem ritka, hogy akár fizikai erőszak áldozatává válnak. És miközben nyilvánvalóan nem a sérült gyerekek bebörtönzését vagy bármilyen más módon történő megbüntetését követelik, érthető, hogy ők is igénylik a stressz- és erőszakmentes munkakörnyezetet. Ráadásul az autista gyerekekkel tényleg nincsen könnyű dolga a szakembereknek, hiszen bizonyos érintetteknél valóban előfordulhatnak olyan dührohamok amik a pedagóguson csattannak. Rövid időre élénk szakmai vita alakul ki arról, hogy mennyire kezelhető egy-egy ilyen eset, hogy a megfelelő pedagógiai módszerekkel mindig megelőzhető, felismerhető és gyorsan elsimítható-e az ilyesmi, vagy néha tényleg muszáj lefogni az úttesten hadonászó gyereket? Az egyik résztvevő megjegyzi, hogy ha közterületen történik ilyen atrocitás, még a járókelők ítélkezését is viselniük kell, akik sokszor csak egy „hisztis gyereket” és egy „erőszakot alkalmazó pedagógust” látnak. Anélkül, hogy megpróbálna igazságot tenni ebben a helyzetben, Környei inkább igyekszik visszakanyarodni a gyerekek jogaihoz, újra hangsúlyozva a sérült gyerekekkel való munkához szükséges empátiát. „Egy gyereknek nem lesz kevesebb joga akkor sem, ha szabályt szeg” – szögezi le. „A kötelezettségszegés nem von maga után automatikus jogkorlátozást, ettől függetlenül tény, hogy a jog valamelyest korlátoz is – például annyiban, hogy a saját jogaim védelme mellett tiszteletben kell tartanom a többi gyerek jogait is, az én viselkedésem nem sértheti azokat.”
A kritikák ellenére azért a workshop hangulata barátságos marad, a sérelmeken túllépve hamar visszaterelődik a téma a MONDO-ra, és leginkább arra, hogyan lehetne még inkább az autista gyerekek igényeihez igazítani.
Autistákra szabva
Az Autizmus Centrum folyosóján minden gyerek öltözőrészében személyre szabott napirendi kártyák vannak kiragasztva: az autizmus módszertanában nagyon fontos, hogy a gyerekeknek világos vizuális jelzésekkel jelöljék ki a nap menetét. Rajzolt kabát, alatta pedig cipő emlékezteti a gyerekeket az öltözködés fázisaira, de sok autista gyerek igényli, hogy szinte minden feladatsort ilyen egyszerű, vizuálisan ábrázolt kártyalapokra bontsanak. A MONDO tehát kimondottan jól passzol az autista gyerekek oktatásában használatos módszertanhoz, hiszen a legtöbben eleve ismerik és használják ezt a formátumot. De a szakértők szerint az ábrázolt helyzetek nem elég specifikusak az autisták számára, többen is úgy gondolják, hogy a folyamatábrák, az alaposabban meghatározott szituációk jobban működnének. Elsőre talán szőrszálhasogatásnak tűnhet ez az egész, pedig valójában az autista gyerekek képességeivel kapcsolatos fontos tapasztalatokból fakad: a mentalizációra, absztrakcióra nem vagy csak korlátozottan képes autista gyerekek számára tényleg borzasztóan fontos, hogy egyértelmű, világos információkat kapjanak egyszerű, tiszta vizuális jelzésekkel megtámogatva – az egyik pedagógus szerint például néhány autista tanulót már az is összezavarhat, hogy a MONDO kártyákon piros színű a pipa, hiszen ezt leginkább tiltószínként ismerik.
Még mindig kicsit ragaszkodva a korlátokhoz és kötelességekhez, sok szakember érvel amellett, hogy jó lenne azt is megtanítani, mikor jogos mondjuk a panasz az orvosnál, vagy – amellett, hogy a gyerekeknek joguk van párkapcsolatot kialakítani és szexuális életet élni – pontosan hol lehet önkielégítést végezni. „Jól jönne a témákhoz egy jogi szabálytár is, mert nekünk kereteket kell adnunk az autistáknak, nekik pedig sokat segít, ha ismertetjük a jogi hátteret, mondjuk meg tudjuk nekik mondani, hogy konkrétan melyik rendelet tiltja a közszeméremsértést” – ecseteli az egyik résztvevő. Az interaktív kártyamegbeszélés végső következtetése a pedagógusok részéről nagyjából az, hogy a jogok mellett néhány megkötés hangsúlyozására is szükség volna, és világossá kell tenni a gyerekek számára, hogy pontosan milyenek is egy adott helyzet körülményei. Függetlenül attól, hogy valóban ez lenne-e a legjobb irány, az egyértelmű, hogy ezek a pedagógusok nem alibiből ülnek itt, tényleg szeretnék használni a MONDO-t és tényleg arra törekednek, hogy az a lehető leghatékonyabban működhessen a szakterületükön. Néhányan még a workshop után is Környeihez lépnek, hogy további együttműködésről, fejlesztési irányokról beszélgessenek és az egymás közti beszélgetések is a pakli körül forognak. Azt azért muszáj hangsúlyozni, hogy ez az elhivatottság valószínűleg a speciális szakterületből is fakad: az autizmus spektrumzavar a gyógypedagógián belül (főleg Magyarországon) viszonylag fiatal és jelenleg nagyon élénken kutatott terület, így a legtöbb szakember frissen képzett, felkészült és motivált. Környei is elismeri, hogy nem minden workshopon ennyire lelkesek és együttműködőek a résztvevők – előfordulnak a MONDO-tól kifejezetten elzárkózó és a megközelítést támadó pedagógusok is. Ezek a visszajelzések azonban mind fontosak a TASZ számára, akik szeretnék, ha a MONDO tovább fejlődhetne és még inkább elterjedhetne a hazai oktatásban.
A játék felé
A jelenlegi tervek között szerepel a témakörök bővítése és egy társasjáték kifejlesztése is – azt ugyanis a TASZ is felismerte, hogy bár a MONDO használatához igyekeznek játékos környezetet teremteni, a kártyákkal most még nem igazán lehet tényleges játékokat játszani. A pakli egyébként nemcsak iskolákban, hanem otthon, családi körben is használható, és egy társasjáték valószínűleg tényleg sokat segítene abban, hogy a gyerekek és a szülők is szívesebben ismerkedjenek a kártyalapokkal. A közösségi finanszírozással összegyűjtött pénzből egyébként a TASZ összesen 40 iskolai workshopot tervezett be, de ez a folyamat sem áll meg, szeretnék még több intézménybe elvinni a MONDO-t. Környei elmondása szerint arra is nyitottak, hogy a fogyatékos gyerekekkel foglalkozó intézmények mellett ép gyerekek iskoláiba is ellátogassanak, (erre volt is már példa) már csak azért is, mert egyébként is fontosnak tartják, hogy a fogyatékossággal élők védelme ne csak az érintettek harca legyen.
Fotó: Bodnár Zsófi
