Ha nem utaztam volna el Costa Ricába, azt gondolnám, ez az ország csak a mesékben létezik, valahol az Óperenciás tengeren túl. Azonban a Karib-tenger és a Csendes-óceán ölelésében a valóságban is ott fekszik az a kis közép-amerikai régió, amely teljesen kiszorította az országból a környezetszennyezést, elképesztő növény- és állatvilágnak ad otthont, és az utak háromnegyedét esőerdők indái szövik be. Mindenki úgy köszön egymásnak, hogy pura vida, amely tiszta életet jelent. Ezt a tisztaságot találta meg Csernoch János szivargyáros is a trópusi földnyelven.
Costa Rica valóban a tiszta életet megtestesítő ország: dzsungeljei hangosabbak az autóknál, zacskó helyett banánlevélbe csomagolják az ételt, ébresztőóra híján bőgőmajom üvöltése ébreszt. Esőben nincs internet, csokoládét a kerti kakaófáról leszüretelt babból készítenek, és nincs szükségük semmi másra, csak strandpapucsra, fürdőruhára és mosolyra.
Lajhár fénysebességgel
Nem léteznek utcanevek és címek, ezért a helyiek instrukciói és a józan ész diktál közlekedéskor. Bottal és elemlámpával érdemes útnak indulni, a fény azért kell, mert már délután ötkor besötétedik, és sok helyen nincs közvilágítás, a bot pedig azért, mert ahogy nyugszik a nap, úgy ébred az erdő. Ebben a kis közép-amerikai országban az esőerdők élővilága annyira érintetlen, hogy teljesen normális, hogy túrázás közben vagy akár bevásárláskor találkozol egy fénysebességgel száguldó lajhárral, a tarajával kérkedő zöld leguánnal, egy barátságos tapírral vagy egy csöppet sem barátságos viperával.
Tengeren túli legendák szerint a karibi teknőstojás potencianövelő, ezért koktélokba keverve fogyasztják a nőstényteknősöktől illegálisan begyűjtött nyers tojásokat. János a Csendes-óceán határolta déli partszakaszon járőrözött éjszakánként, hogy megakadályozza a barbarizmust. „Mivel többen szeretnének tojásos koktélt venni, mint amennyi teknős kikel, ezért félő, hogy az emberiség hedonizmusa miatt ki fog halni ez a gyönyörű karibi hüllő” – magyarázza János.
A cikk folytatását keresd március lapszámunkban!
