„Egy kedves lány nem erőlteti rá az emberekre a véleményét. Egy kedves lány mosolyog és integet, és azt mondja, köszönöm. Egy kedves lány nem hoz kényelmetlen helyzetbe azzal, hogy elmondja, mit gondol” – vezette le az életét és a munkásságát sokáig meghatározó szabályrendszert Taylor Swift a róla szóló, Miss Americana című Netflix-dokumentumfilmben. Swift tinédzserként robbant be a zeneiparba, és sokáig úgy tűnt, hogy ő a cuki tehetség, aki fülbemászó countrydalokat ír a szerelemről és a csalódásról, éneklés közben lobog a szőke haja, miközben a közönség felváltva visítozik és sírja el magát a számain. Hiszen mindenki volt már szerelmes, és mindenki volt már csalódott – a fiatal énekes ismerős húrokat pengetett. És mindezt vérprofin csinálta.
A vonzerejét részben az adta, hogy mindenki azt vetíthetett rá, amit akart, mert ő csak arról énekelt, amit érzett, de arról nem mondott semmit, amit gondolt. Ez a fajta hallgatás pedig kifizetődött. „Minden alkalommal, amikor fiatalként nem beszéltem a politikáról, megtapsoltak érte” – mondja a 85 perces dokumentumfilmben. És bár az elmúlt években ez radikálisan megváltozott, egy évtizeden át ő volt a megtestesült politikai misztérium.
Amire senki sem számított
Taylor Swift sokáig tartotta magát ahhoz, hogy neki csak énekelnie kell, és nem véleményt nyilvánítania. Sokan ebből azt a következtetést vonták le, hogy a világhíres popsztár titokban megrögzött Trump-rajongó. Ezt a mítoszt rombolta le egyetlen Instagram-poszttal, amellyel 2018-ban, az amerikai időközi választások előtt lépte meg a politikai coming outját. A bejegyzés, amelyet a republikánus jelölt, Marsha Blackburn nő- és LMBTQ-ellenes politikai nézetei és lépései kapcsán írt, kis híján bedöntötte az internetet. Az énekes szépen levezette, hogy a politikusnő a nők elleni erőszak visszaszorítását célzó törvény ellen szavazott, hogy ellenzi a melegek egyenlő jogait, és mindezt a keresztény értékekkel álcázza, így mindent el kell követni, hogy ne nyerhesse meg az időközi választásokat Tennessee államban. Vagyis a demokrata jelöltre kell szavazni. Ez több mint egyértelmű politikai állásfoglalás. Olyan, amire senki sem számított Taylor Swifttől.
A Miss Americánának az egyik legfeszültebb jelenete az, amely a politikai kiállást megelőző családi vitát rögzíti. Taylor Swift a kanapén ülve arról beszél a szüleinek, hogy már két évvel korábban, az elnökválasztás idején fel kellett volna szólalnia Trump ellen, de nem tette, és bár azon már nem tud változtatni, most „a történelem jó oldalán” kell állnia. Az apja minden erejével próbálja lebeszélni őt az Instagram-posztról, nem azért, mert nem ért egyet a tartalmával, hanem mert tudja, hogy ezzel mekkora kockázatot vállal a lánya – biztonsági szempontból és a karrierje szempontjából is. A pakliban benne vannak a halálos fenyegetések, és az is, hogy elveszíti a rajongótábora felét – az apa aggódása tehát jogos. Swiftet azonban nem lehet megingatni, minden kockázatot kész vállalni. Az pedig már szinte meg sem rázta, hogy a politikai kiállásáról maga Donald Trump is véleményt nyilvánított: azt mondta, mostantól 25 százalékkal kevésbé kedveli majd a zenéjét.
Férfiruhában
Taylor Swift a karrierje nagy részében megbízhatóan hozta az úgynevezett lányos és nőies kliséket. A dalainak a témái (szerelem, mi más?) tökéletesen illeszkedtek mindahhoz, amit a korához (fiatal) és a neméhez (nő) kapcsoltunk, és sokáig semmi jelét nem mutatta annak, hogy ebből az ideálból ki kívánkozna törni. De a karrierje egyben fejlődéstörténet is. Igaz, 2014-ig kellett várni, hogy kijelentse magáról, feminista – korábban még visszautasította ezt a címkét – , hogy aztán 2020-ban már férfinek öltözve és maszkírozva hirdesse a The Man című videoklipjében, hogy férfiaknak áll ez a világ, a szexista kettős mércét pedig olyan ismerős jelenetekben bontja ki, ahol viszont látjuk a saját privilégiumaitól megrészegült férfit, aki terpeszkedik a metrón, átgázol másokon, és a legkisebb erőfeszítéssel is képes érvényesülni.
A popsztár közéleti kinyílásában nem kis szerepe volt annak a pernek is, amelyet egy denveri DJ ellen indított, aki 2013-ban megfogta az énekesnő fenekét. Mármint az akarata ellenére. És ez szexuális zaklatásnak minősül. (Az incidens idején Swift 23, David Mueller 52 éves volt.) Az esetről ráadásul egy elég könnyen értelmezhető fotó is készült. Az ügyet egyébként először még csak nem is az énekesnő terelte jogi útra, hanem DJ, aki hárommillió dollárra perelte be Swiftet azért, mert állítása szerint a hamis vádak miatt elvesztette az évi 150 ezer dolláros fizetéssel járó állását. Swift ezek után döntött úgy, hogy akkor ő is perel, és 1 dolláros kártérítést kért a zaklatásért. Nemcsak a kártérítési összeg volt jelképes, hanem az énekes kiállása is: többször beszélt arról, hogy azok nevében is ment a bíróságra, akik nem merik perre vinni az ilyen ügyeket.
Hogyan folytatódott Taylor Swift karrierje? Cikkünket keresd a májusi–júniusi Marie Claire-ben!
Szerző: Vándor Éva
Fotó: Getty Images
