Hat éve indult az első évad, lassan iskolába mennek az akkor született gyerekek. A nézők nagyon szerették az első hármat, Hadas Kriszta pedig személyes, baráti kapcsolatot alakított ki a filmben szereplő családokkal. Nem csoda hát, hogy Kriszta örömmel készült az új évad forgatására. Akkor még nem tudta, hogy a koronavírus-járvány felülírja az elképzeléseit. A tíz szülésből négyet tudtak csak leforgatni, és a járvány elején végtelen óvatossággal sikerült betekinteni a kismamák és az újszülöttek otthoni első napjaiba is.
Kétgyermekes anyuka vagy. Két apukától születtek a gyerekeid, a lányodat tíz évig egyedül, nagymamai segítséggel nevelted. A várandóság ideje alatt végig dolgoztál, és a szülés után nem maradtál otthon évekig GYES-en. Nem éppen szabályos történet a tied. Hogyan jött az ötlet, hogy az anyává válásról, a gyerekszülésről készíts dokumentumsorozatot?
Nem az én ötletem volt. A kisfiamat vártam, még a kilencedik hónapban is bejártam a tévébe dolgozni, lakást újítottam fel, csináltam a dolgomat. Nem olvastam kismamás cikkeket, oldalakat, bennem is, mint sokakban, élt egy előítélet, hogy a médiában az anyaságot rózsaszín cukormázzal leöntve tálalják. Én pedig nem ilyen vagyok, az életem sem szabályos, soha nem voltam és nem is leszek tökéletes anya. Egyik nap, nagy hassal ültem az irodában, amikor felhívott a Baba magazin főszerkesztője, és megkérdezte, mi lenne, ha babanaplót írnék nekik. Olvasta az írásaimat, tetszett neki a stílusom, pont azért gondolt rám, mert nem vagyok tökéletes. Belevágtam. Akkoriban még nem volt gyakori, hogy valaki a kismama lét nehézségeiről, a slamposságról, az idegbajról viccesen írjon. Három évig havonta írtam egy-egy karcolatot, humorral közelítettem meg a témát. Talán ezért lett nagy sikere a sorozatnak. A férjem unszolására ezekből az írásokból született egy könyv is, Egy tökéletlen anya naplója címmel, amit szintén szerettek az olvasók. Ezek után történt, hogy a Life TV akkori programigazgatója megkeresett a dokumentumsorozat ötletével. Tudta, hogy a doku, a riport műfaj képviselője vagyok, nem áll távol tőlem az egészségügy témája sem, hiszen addigra megcsináltam már az Igazi vészhelyzet című doku-sorozatomat, és érdekel az anyaság tematikája is. Létezik egy csomó külföldi formátum erre a sorozatra, a nézők nagyon szeretik. Felkértek hát, hogy csináljam meg a Hadas Kriszta-féle magyar változatot. Elkezdtem, és beleszerettem ebbe a munkába. Ekkor léptem ki a TV2-től, ez lett az első munkám mint szabadúszó. Egészen felszabadító érzés volt közel kerülni a családokhoz, jelen lenni az életük legfontosabb pillanataiban, baráti kapcsolatot kialakítani velük. Teljesen átértékeltem magamban ezt az egész témakört. Sőt, tavaly az Anyasors című második könyvemben folytattam tizenegy emblematikussá vált család történetét.
Ezt olvastad már?
Hadas Kriszta: “Ami ezeket a nőket összeköti, a küzdelem”
Hadas Kriszta Jön a baba című dokumentumfilm sorozata után Anyasors címmel írt könyvében tovább meséli szereplőinek történeteit. A kötet a legkülönbözőbb női és családi sorsokon keresztül mutatja be az élet nem mindig napos oldalát, ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a boldogságot a legapróbb dolgokban is meg lehet találni.Hány nőt kísértél eddig végig az anyává válás útján?
30 családot. Minden évadban tíz történetet mutattunk be. Fontos hangsúlyoznom, hogy családokról van szó, az apukák, a testvérek és a nagyszülők is fontos szereplői a történetnek. Elkezdtem a következő tíz részt, ha minden jól alakult volna, negyven család életébe tekintettünk volna be az évad végére. Voltak olyan családok, akik műsoron kívül, a tesók születéséhez is elhívtak. Azt mondták, akkor érzik magukat jól szülés közben, ha én és a szerkesztőtársam, Kéky Kira is jelen vagyunk.
A szülés intim történet, ami a családra és az orvosra tartozik. Szerinted miért akarják bemutatni a szülésüket a nagyközönségnek a sorozatba jelentkező anyukák?
Az első évad előtt a Life Network meghirdette egy spotban a lehetőséget a műsorban való részvételre. Már akkor több mint százan jelentkeztek, pedig nem tudták még, hogy mire vállalkoznak. Volt közöttük jó néhány bátor, egyáltalán nem önmutogató ember. 29 éves tévés karrier után elég nagy rutinom van abban, hogy megérezzem, ki az, aki benne akar lenni a tévében, és ki az, akinek valódi mondanivalója van. Szabálytalan sorsokat kerestem, nem a plakátcsaládokat. Már akkor jelentkeztek olyan anyukák, akik azt érezték, a sorsuk, az élethelyzetük erőt tud adni másoknak. Szerették volna megmutatni, hogy a terhességet, a szülést így is lehet csinálni. Például jelentkezett Tatabányáról egy bányászcsaládból származó anya, aki 46 évesen várta a harmadik párjától a negyedik gyerekét. Vagy egy olyan nő, aki autista kisfia születése után vállalt egy következő babát, egy másik, akinek petesejt-donációval lett gyereke. A második és a harmadik évadban az anyák többsége már tudatosan úgy jelentkezett, hogy el akarta mesélni a történetét, erőt adni másoknak. Sokan azért jelentkeztek, mert már látták az első filmeket. Megbíztak bennem, mert őszinte vagyok hozzájuk, ami a filmekből is kiderül. Nekem akarják elmesélni a történetüket, akkor is, ha tudják, én nem egy ember vagyok, hanem a kamerán keresztül a nyilvánosság.
Az orvosokat hogy tudtad rávenni a szereplésre?
Az első évad nehezebb volt, de az orvosok hamar rájöttek arra, most nem a kórházban levő viszonyokat, helyzetet akarom bemutatni. A főszereplők a kismamák, a középpontban az ő civil szüléstörténetük áll, illetve az első hat hetük otthon a babával. Most is vannak orvosok, akik előítéletesek a tévével szemben, azt mondják, nem akarnak „bohóckodni” a tévében, ezért néhány történetet sajnos el kell engednünk. De volt már olyan anyuka is, aki pont ezért orvost váltott. Ez a járvány azonban teljesen felülírt mindent.
Mi lesz ezzel a negyedik évaddal?
Már javában forgattuk a történetek elejét, amikor kitört a járvány. Még a veszélyhelyzet kihirdetése előtt sikerült négy szülést leforgatnunk, aztán bezártak a kórházak. Erősködhettem volna, hogy hadd folytassuk a többi szülés forgatását, de nem lett volna etikus, és biztos nem is engedték volna meg. A legtöbb kórházban az apuka sem mehet be mostanában a szülésre. A felelősséget sem vállalhattam volna, ha bármi történik. Szerkesztő kolleganőmmel saját költségünkön megcsináltattuk a koronavírus-tesztet, negatív lett, és az utolsó szülés után, maszkban, gumikesztyűben, két kiskamerával gyorsan visszamentünk a már megszült anyukákhoz felvenni az első otthon tölött napokat. Szerettük volna legalább ezt a négy részt befejezni. Hozzáteszem, ezekben a családokban az apukák mindenhol dolgoznak, nem engedhetik meg maguknak, hogy otthon maradjon mindenki, mert nincs annyi anyagi tartalékuk. Aztán lehúztuk a rolót. A héten szült két anyukánk, akik elküldték a szülésről a videoüzeneteiket, amiket felteszek a Jön a Baba Facebook-oldalára, de már nem lehettem ott a szülésükön. Akkor fogom tudni folytatni a történetüket, amikor ennek az egésznek vége lesz.
Nem irigylek senkit sem, aki mostanában kórházba kerül. A szülő nőket sem.
Határozottan állítom, hogy a szülészet Magyarországon normál helyzetben is sokkal jobb állapotban van, mint maga az egészségügy általában. Egyre több a baba-mamabarát kórház, sok helyen lehet alternatív módon szülni. Nem omlottak össze a szülészeti osztályok. Minden kórház meghozta a maga felelős döntését, és működik a rendszer, bár több helyen nagyon zsúfoltak a szülészetek. A várandóság, a szülés egy kiszolgáltatott helyzet, meg vannak bokrosodva a hormonjaid, van egy csomó lelki problémád, bizonytalan vagy abban, hogy jó anya leszel-e. Az apa, a lelki támaszod nem lehet ott a szülésnél, megszülöd a gyerekedet, és amíg ki nem tesznek a kórházból, egyedül vagy az újszülöttel. Mostanában, ha nincs baj a babával vagy a mamával, gyorsan hazaküldenek, volt olyan anyuka, akit császáros szülés után két nap múlva kitettek a kórházból, a másik azt mesélte, természetes szülése alatt végig maszkban vajúdott és nyomott, azért ez elég durva lehetett. Az igazi problémák akkor kezdődnek, amikor a frissen szült anyuka hazamegy. Otthon is egyedül marad bezárva a csecsemővel, esetleg még egy-két másik gyerek is ugrál a fején. A nagymamák, a segítő barátnők nem jöhetnek el hozzá, a védőnővel is csak telefonon beszélhet. Még magányosabbnak, magára hagyottnak érezhetik magukat a kismamák. Ne adj isten, ha valami problémájuk van magukkal, vagy a gyerekkel! Az egyik anyukámnak tejláza lett, 40 fokos lázzal ült otthon, és zokogott. A védőnő, szoptatási tanácsadó nem jöhetett ki hozzá, végül az ügyeletes kórházban kötött ki, ahol a szkafanderes orvosok, ápolók teljesen jól ellátták, de lelkileg nagyon megviselő volt számára ez a helyzet.
Most, hogy elkészült az első négy rész, és nem forgathatsz tovább, mit tudsz tenni még a Jön a baba Hadas Krisztával sorozat édesanyáiért?
A Facebook-oldalunkon elindítottam egy információs központot, ahonnan bárki – minden érintett és érdeklődő – információkra tehet szert, és átadhat információkat. Anyukák küldenek karanténvideókat, elmesélik például azt, hogyan lehet szülni az ország különböző kórházaiban, miként működik a védőnői hálózat, megkapják-e a csecsemők a kötelező oltásokat, hová forduljanak, ha szoptatási gondjaik vannak. Fontos, hogy a kismamák ne érezzék magukat egyedül, megkapják a válaszokat a kérdéseikre, segítsenek egymásnak. Nekem most ennek az oldalnak a működtetése a dolgom.
A Jön a baba Hadas Krisztával negyedik évada április 25-én indul a Spektrum Home-on, és május végén a Jön a baba YouTube-csatornán.
