9. nap: Nem tudom, hogy meddig tart még ez a rossz álom
Sziasztok! Jó reggelt Szicíliából!
Van egy jó hírem! Kinyitott a sarki pincészet, más néven a gazdabolt. Nem tudom, hogy milyen jogszabályra hivatkozva tekintik magukat alapvető szükségletnek, de az biztos, hogy senkinek nem származik belőle hátránya. Személy szerint örülök neki. Vashiányos lévén így legalább nem kell többet rozsdás szöget nyalogatnom.
Szente Veres Adrienn és családja hét éve él már Szicíliában, a férjével, Gáborral mindketten a turizmusban dolgoznak, kisfiúk Benedek pedig már kint kezdte az iskolát. Az olaszországi koronavírus-járvány Adriennék életét is fenekestül felforgatta, a családnak házi karanténba kellett vonulnia, és be kell tartania a rájuk rótt szigorú szabályokat. Karanténnaplóját elsősorban saját maga szórakoztatására kezdte el Facebookon írni, pozitív hozzáállása és humoros bejegyzései azonban hamar felkeltették az emberek figyelmét.
Ami nekem kicsit furcsa, hogy a rendőrségi jelenlét erősen fokozódik. A nagyobb boltok előtt kommandós autók sorakoznak, ami ugye egyrészről biztos jó, másrészről nem túl megnyugtató látvány. Nem tudom, hogy meddig tart még ez a rossz álom, de a vírus gazdaságai hatásai lassan megnyitják a pokol kapuit Szicíliában. Állítólag tegnap Palermóban verekedés tört ki, amikor egy 16 fős csoport fizetés nélkül akart távozni. Azt mondták, hogy „nekik is enni kell” – és ezzel az érvvel szerintem senki nem tud vitatkozni.
Mivel teljes kijárási tilalom van – a bevásárlást és a patikát leszámítva –, így futni se szabad kimenni. Áthidaló megoldásként futva járok a kisboltba. Hátizsákomból kilóg egy csirkeláb, kezemben két vaj, nyakamban egy napraforgóolajos doboz. Az, hogy kicsit lihegek bevásárlás után, szerintem nem jogszabályellenes. Mindezt azért képzeljétek el maszkban és gumikesztyűben. Nem mertem fotót csatolni, mert félek, hogy könnyen Bíró Mari sorsára jutnék.
Gondolom, most sokan az otthon töltött idő nagy részét főzéssel, takarítással töltik. Itt szeretném felhívni mindenki figyelmét a takarítás veszélyeire: nálam a fürdőkád kitisztítása majdnem a teljes lakópark felrobbanásával végződött. Két vegyszert tartok otthon: zsír- és vízkőoldót. Úgy gondoltam, hogy a kád kimosásánál előbb vízkőoldóval indítok, majd ráeresztek egy kis zsíroldót – biztos, ami biztos. Az agyamban valahogy úgy rögzült, hogy a vízkőoldóra forró vizet kell önteni, a zsíroldóra meg hideget. Tévedtem. Pont fordítva kellett volna.
Olvasd el a karanténnapló korábbi bejegyzését is!
Megküldtem a kádat a sósavval, és ráengedtem a forró vizet. Olyan füst keletkezett, hogy a gőzben szinte megjelent Kóbor János szelleme, és hirtelen egy Omega-koncerten éreztem magam. Ijedtemben rálocsoltam gyorsan a zsíroldót, mert az töményebbnek látszott ugye. A két anyag reakcióba lépett egymással, és izlandi gejzírként kitörő, robbanó hangokat hallatott. A kád zománcozott része elkezdett egy darabként lepattogzani, hullámzó mozdulatokkal. Itt már tudtam, hogy ha nem csinálok azonnal valamit, akkor ez nem egy Omega-koncert lesz, hanem egy Charlie búcsú… „Nézz, nézz az ég felé. Lehet, hogy az égen látod, ahogyan a kádam egy felhőn száll.”
Gyorsan felhívtam az egyik vegyész ismerősöm, hogy segítsen: „Adrikám! Kizárólag hideg vízzel tudod semlegesíteni a vegyszereket, de előtte vegyél fel egy gázmaszkot!” Itt jutott eszembe, milyen szerencse, hogy megőriztük Jürgen gázmaszkját. Legalább végre hasznát veszem. Jürgen visszatér! Végül nem robbantottam fel a lakóparkot, de az azért megfordult a fejemben: lehet, hogy a Covid-19-et is egy kémiában nem jártas szőke nő szabadította a világra takarítás közben. Úgyhogy a mai tanácsom nektek: ha nem stimmel a kémia, azonnal hagyja abba a kavarást! Ölelés, Adri
