A tiny house movement, azaz a miniházmozgalom jóval többről szól, mint a kisméretű lakhelyek méltatása – környezettudatos életmód, önkéntes egyszerűség, kreatív tértervezés egybegyúrva. A kilencvenes évek végén kapott szárnyra Amerikában, ma már világszerte ismerik a kis, 18-30 négyzetméteres, gyakran utánfutón vagy kerekeken szállítható mobilházakat. A Marie Claire májusi-júniusi számába Balázs Laura írt a mozgalomról, cikkében többen is megszólalnak, mesélnek a házak előnyeiről – és további előnyeiről.
A letisztult és egyszerű élet volt az egyik fő szempont egy fiatal német pár, Veronika és Jonas számára. Könnyen átálltak erre az életmódra, mivel korábban három évig biciklivel járták a világot. Azt mondják, azért szeretik többek között a tiny house-t, mert nem akarják, hogy az egész életünk a munkáról szóljon – szeretnének időt tölteni a barátaikkal, a családjukkal, utazni, egy szóval élni.
Az amerikai Jennifer Fuist számára a miniházba költözés óriási váltás volt a korábbi életstílusához képest, mivel régebben folyton garázsvásárokra, kiárusításokra járt, mindenfélét összevásárolt. Egy idő után annyira ellepték már a cuccok, hogy a takarításnak sem bírt nekiállni, és depressziós lett. Amikor rájött, hogy a holmijai uralkodnak felette, elhatározta, hogy minimalista életstílusra vált, és így költözött miniházba.
Szerepel még a cikkben egy Szlovákiában élő pár is, akik szerint miniházban élni felér egy párkapcsolati tréninggel, és akik mesélnek nekünk a több funkciójú tárgyakról, a mindössze fél órát igénybe vevő nagytakarításról, a napelemekről és a szűrt esővízről is. Végül olvashatunk a magyar Mini Ház Közösségről és a szintén magyarországi Hello Wood csapatáról, akik évek óta foglalkoznak kisházak tervezésével, építésével.
Fotó: Bujovszky Tamás
A májusi–júniusi Marie Claire-t már digitálisan is elérheted!
