12. nap: Szépen lassan beleszokunk ebbe a kifordult világba
Sziasztok! Jó reggelt Szicíliából!
Remélem, mindenki jól van. Szépen lassan beleszokunk ebbe a kifordult világba. Ma az elfogadásról szeretnék írni. Egyre több helyen látom, hogy egymásnak feszülnek különböző vélemények. Van, aki félvállról veszi a vírust, mások viszont nagyon komolyan betartják az előírt szigorításokat. Ki, miben hisz. Ha sokáig keresgélünk a közösségi média oldalain, előbb-utóbb találunk egy olyan cikket vagy videót, ami a saját nézőpontunkat támasztja alá. Nem nehéz. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem szabadna, hogy a véleménykülönbözet agressziót szüljön, és egymásnak fordítson embereket.
Szente Veres Adrienn és családja hét éve él már Szicíliában, a férjével, Gáborral mindketten a turizmusban dolgoznak, kisfiúk Benedek pedig már kint kezdte az iskolát. Az olaszországi koronavírus-járvány Adriennék életét is fenekestül felforgatta, a családnak házi karanténba kellett vonulnia, és be kell tartania a rájuk rótt szigorú szabályokat. Karanténnaplóját elsősorban saját maga szórakoztatására kezdte el Facebookon írni, pozitív hozzáállása és humoros bejegyzései azonban hamar felkeltették az emberek figyelmét.
Nálunk az egyetemen volt vitapraktikum nevezetű tanegység, ahol pont azt a készségünket fejlesztették, hogy hogyan kell egymás megbántása nélkül véleménykülönbözetet kifejteni. Utólag is nagyon hálás vagyok érte, hogy nem a felmenők szidásában merül ki a véleménykülönbözetem. Domján László, az agykontroll magyarországi meghonosítója is számos helyen ismételi a vezetett meditációkban, hogy fogadjuk el feltétel nélkül, hogy ugyanannak az intelligenciának különböző megnyilvánulási formája létezik. És ez így van. Nem könnyű, de csak magunkat mérgezzük, ha felhúzzuk magunkat azon, hogy mások ugyanazt látják másképp. Lehet, hogy közhely, de működik.
Két kutyám viselkedését szeretném ezzel párhuzamba állítani. Az egyikük imádja, ha birkakakiban fetreng, és úgy bűzlik, mint a trágya, a másik folyamatosan lefürdik a tengerben, amíg kutyamércével mérve illatossá nem válik. Mégis elfogadják egymás bogarait. Szó szerint tojnak barátjuk különös szokásaira.
Előbbi olyannyira szeret büdös lenni, hogy amikor belefetreng az orrfacsaró iszappakolásba, még a szomszédnak is meg kell fürdetnie a kutyáját, akivel előzőleg játszott. Talán ezért kapta a Szutyiló nevet. Nagyjából két méterről érezni, amikor megérkezik eau de birkasz@r illatú parfümmel befújva. Igazából én se kedvelem ezt a parfümöt, ezért tegnap úgy döntöttünk, hogy megfürdetjük Szutyilovat. Szegény annyira félt a víztől, hogy ez a tervünk csírájában meghiúsult. A nyakába akasztottunk egy zöldalma-illatú Wunderbaum illatosítót, hogy el tudjuk viselni a közelségét. Jó ötlet volt. Itt tudom tudományosan is alátámasztani, hogy a bolhák nem szeretik ezt a fajta illatosítót. Niagara-vízesésként spricceltek ki a mikroba nagyságú állatkák. Most legalább tudom, hogy a taxiban miért himbálózik mindig a visszapillantó tükrön a Wunderbaum. Valószínűleg így akarják távol tartani a kártevőket.
Olvasd el a karanténnapló korábbi bejegyzését is!
Másik kutyánk Hapci, aki rendmániás és nagyon kapzsi. A legutóbbi hazautazásunk alkalmával kikészítettem egy zsák kutyaeledelt az ajtó elé. Gondoltam, biztos, ami biztos, hátha elfelejti megetetni a szomszéd. Azt hittem, hogy majd Hapci szépen beosztja magának egy hétre a kutyaeledelt, amíg Budapesten vagyunk. Hibás feltételezés volt. Hapci felfalta az egész adagot, és akkora lett, mint Micimackó, amikor beszorult a barlangjába. Ráadásul az ajtó előtt feküdt, és nem tudtam miatta becsukni a spalettát, mert képtelen volt megmozdulni, miután túlette magát. Két gurtnit kellett kötni a lábaira, hogy el tudjuk húzni az ajtóból. Hát Hapci sem tökéletes, de melyikünk az?!
Biztos vagyok benne, hogy sokunknak vannak háziállatai, akiket pont a tökéletlenségük miatt szeretünk. Olyan jó lenne, ha ez nálunk, embereknél is működne! Legyen szép napotok! Vigyázzunk egymásra!
