Karanténnapló Szicíliából: “kilábalófélben vagyunk a krízisből”

2020. április 26. |

Hogy milyen az élet Olaszországban a koronavírus-járvány idején? Mennyire szigorúak a szabályok a házi karanténban, és hogyan lehet ezt a legkevésbé sem rózsás helyzetet humorral kezelni? A válaszokat a Szicíliában élő Szente Veres Adrienn hozza el nektek, aki hetente jelentkező karanténnaplójával próbál meg mosolyt csalni olvasói arcára.

10. nap: Kell ez a fűszer, ettől lesz olyan édes újra a szabadság íze

Sziasztok! Jó reggelt Szicíliából!

Hét ágra süt a nap, csiripelnek a madarak! Olyannyira itt a tavasz, hogy újra nyitott ablaknál lehet aludni! Sohasem gondoltam volna, hogy a nyitott ablak milyen hatással lehet a természet lakóira. Ma reggel berepült egy méhecske az ablakon, és konkrétan beleszeretett az epiltátoromba. Férfiak kedvéért leírom, hogy az epilátor egy elektromos lábszőrtelenítő női eszköz, ami zümmög. Nem összekeverendő egy másik eszközzel, ami szintén zümmög. Szegény méhecske annyira begerjedt erre a frekvenciára, hogy szinte sasként csapott le a kis gépre. Hiába vetett be minden udvarlási technikát, a gép nem szeretett volna közelebbi kapcsolatba kerülni vele. Ráadásul előbb-utóbb rá kellett döbbenjen, hogy hiába keresi a bibét, nem tudja célba juttatni a virágport, és kénytelen lesz teli pollenkosárral távozni.

Szente Veres Adrienn és családja hét éve él már Szicíliában, a férjével, Gáborral mindketten a turizmusban dolgoznak, kisfiúk Benedek pedig már kint kezdte az iskolát. Az olaszországi koronavírus-járvány Adriennék életét is fenekestül felforgatta, a családnak házi karanténba kellett vonulnia, és be kell tartania a rájuk rótt szigorú szabályokat. Karanténnaplóját elsősorban saját maga szórakoztatására kezdte el Facebookon írni, pozitív hozzáállása és humoros bejegyzései azonban hamar felkeltették az emberek figyelmét.

Mikor nagy nehezen alábbhagyott a lelkesedése, sikerült finoman kitessékelnem az ablakon, és a helyes útra terelnem. Ez a tavaszi szerelmi történet beteljesületlenül ért véget. Egyébként utánanéztem a méhek szaporodásának, hogy vajon milyen típusú méh szállhatott be hozzánk. A lerakott petéből háromféle méhegyed fejlődik: munkás méh, here és anya. Here nem lehetett, mert szegény párzás után elpusztul. Milyen szerencse ez azért rám nézve! Vizuális típus vagyok.

karantennaplo-szicilia

Szerencsére lassan javulnak Olaszországban a statisztikai adatok is. Szerintem már kilábalófélben vagyunk ebből a krízisből, ami megteremti számunkra a „szép új világot”. Utánanéztem  a „krízis” szónak is: görög eredetű, és választást jelent. Csakis rajtunk múlik, hogy ezt a válságot drámaként vagy lehetőségként éljük meg! Tudom, hogy nagyon sok ember számára gyakorlatilag kilátástalan ez a helyzet, és számtalan bizonytalanságot rejt magában: mikor lesz újra bevételem? Miből fogom fizetni az albérletem? Mégis kicsit olyan ez, mint az aranymosás. Megfogjuk az aranymosótálat, merítünk vele egyet az élet folyójában, és tisztán látjuk, hogy ki akad fent értéktelen kődarabként, és ki valódi aranyként. Tökéletes szűrő ez az időszak arra, hogy lássuk, kire számíthatunk a bajban. Tisztul a kép, és ez jó.

Olvasd el a karanténnapló korábbi bejegyzését is!

A válság továbbá egy olyan fűszer a boldogság húslevesében, amire elengedhetetlenül szükség van, hogy kihozza az igazán finom ízeket. Idáig természetesnek vettük, hogy bárhova eljuthatunk, ahova csak szeretnénk, és amit a pénztárcánk megenged nekünk. Most pedig ülünk a kis ketrecünkben, mint a borneói orángután, aki mindig olyan szomorúan nézett az állatkertben. Azzal a különbséggel, hogy hozzánk még látogatók se jönnek. Hiába huhogunk reggel, mint egy majom, és vakargatjuk a hasunkat, senki nem fog banánt dobni. Marad a bot, amivel verhetjük a ketrec rácsát türelmetlenségünkben – azt kérdezve, hogy mikor lesz már vége? Ne kérdezd! Vége lesz! Egyszer minden buli véget ért. Kell ez a fűszer, ettől lesz olyan édes újra a szabadság íze. Én már alig várom, hogy újra repülhessek, és meglátogassam Budapesten a szüleimet! Hányszor panaszkodtam, hogy mennyire zavar, amikor birkaként beterelnek a túlfűtött hernyófolyosóba, és fél órát kell várni, mire be tudok szállni a repülőbe. Most meg mennyire hiányzik! Most már a túlfűtött utashidat se bánnám, csak mehessek!

Zoránnak van egy nagyon szép dala, aminek a szövege már gyerekként megfogott: „Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.” Azt hiszem, ez most a legtalálóbb ebben a helyzetben.

Legyen szép napotok!

Adrienn karanténnaplóját a Facebookon is követheted!

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter