Hétköznapi hősök: Kovács Henrietta, az Autistic Art ügyvezetője

2020. május 08. |

Kicsivel több mint tíz éve csöppent bele a civil szervezetek világába önkéntesként, mára már el sem tudja képzelni magát máshol. Eredetileg magyar-angol szakos tanár, aki az Autistic Art elhivatott ügyvezetőjeként munkatársaival rengeteget tesz az autista fiatalok és felnőttek életminőségének javításáért. Kovács Henriettával beszélgettünk.

Ha jól tudom, nem a civil szektorban tevékenykedtél az Autistic Art előtt. Kérlek, mesélj egy kicsit magadról, a személyes indíttatásotokról, illetve az alapítványnál betöltött szerepedről!

Amíg az egyetemeken és/vagy a főiskolákon nincs civil szektor szakirány, addig ide messziről érkezel, nem mindig célirányosan. Érdekes és tanulságos témákat rejt a civil szervezetek világa. Mindig érdemes „idelátogatni”, csak egy dolog nagyon fontos: maradj, és sokáig maradj, illetve higgy abban, amit teszel, válj nagykövetévé annak a célcsoportnak, akit az adott szervezet, egyesület vagy alapítvány támogat és erősít. Ezt az utazást nagyon tudatosan kell tervezni. A mai világunkban az élet minden területén létfontosságú fogalom a tudatosság. Úgynevezett társadalmi ügyek mindig is voltak és lesznek is. És nem az a probléma, hogy ezek léteznek nehéz sorsú emberek, hanem az, hogy engedjük, hogy ne boldoguljanak, hogy nem állunk ki mellettük felelősségteljesen, hogy nem figyelünk oda tudatosan a környezetre, amiben élünk, hogy nem vagyunk tudatos állattartók, hogy el tudjuk fordítani a fejünket egy-egy nehéz sors láttán, és vannak társadalmi csoportok, amelyekre még haragszunk is. Vannak előítéleteink. Hozzáteszem, ez sem baj. Az igazi probléma akkor kezdődik, ha azon az első benyomáson, ami negatív, nem tudunk, vagy ami rosszabb, nem is akarunk változtatni…

Én picivel több mint tíz éve látogattam el a civil szervezetek világába mint önkéntes, és maradtam. Megérintett. Mára már el sem tudom képzelni magam máshol, egyszerűen megtaláltam a helyem, kiteljesedtem, és ebben óriási szerepe van a családomnak is, a férjemnek és a három srácomnak, akik 18, 17 és 11 évesek. Ők elnézik nekem, hogy a munkám szerelmese vagyok, mindamellett, hogy persze nagyon igyekszem jó feleség és anyuka lenni. Annak idején nem tudtam a civil szektor szakirányt választani, végül magyar-angol tanári szakon végeztem, így ezzel a tanári attitűddel tudok itt jelen lenni, és remélem, átadni egyfajta tudást.

Tanárként talán még erősebb benned a küldetéstudat az edukálás, az érzékenyítés, a fiatal kortól való tudatosságra nevelés iránt…

Bizony. Mindannyian hallottuk már a tézist, hogy a jó tanár megszeretteti a hallgatóival a tárgyát, felkelti iránta az érdeklődést. Szeretnék jó tanár lenni, és az emberek tudatos érdeklődését felkelteni a civil szektor, a társadalmi ügyek felkarolása iránt. Véleményem szerint már az általános iskolában el kell kezdeni ezt az „oktatást”, így a még nagyon fogékony fiatalok figyelmét felhívni arra, hogy hogyan kell segíteni, hogy mit jelent felelősen állni egy ügy mellett, hogy azt ne pillanatnyi fellángolás vezérelje, hanem rendszeres és mindenképpen tudatos attitűd.

Van egy álmom (de egyelőre nem fordítok rá elég időt), hogy bevezessük már az általános iskolai életbe, mondjuk jótékonyság tantárgy címszó alatt azt a programot, amikor a kicsik és a nagyok egyaránt, heti rendszerességgel megismernek más, az átlagtól, a hétköznapitól nagyon eltérő sorsokat. Azokat tanulmányozzák, majd ők maguk kiválasztják a szívükhöz közelállót, és kidolgoznak egy projekttervet, akár többen is közösen, amely a választott ügy megsegítéséről, támogatásáról szól hosszú távon.

Nagyon sok civil szervezeti kezdeményezés van már most is, amely az ifjakat szólítja meg (Hősök Tere, UNICEF…), és kell, hogy erről sokat beszéljünk, rendszeressé tegyük, mert csak így válhat a kultúránk részévé, csak így nőhetünk fel azzal az érzéssel, amelyre még a szüleinket is megtaníthatjuk, hogy igenis kell visszaadnunk, kell, hogy legyen egy saját társadalmi ügyünk, amelyet mi magunk választunk, és annak leszünk rendszeres és tudatos támogatói. Fontos, hogy sokszor tudjunk priorizálni, kapott helyzetünket megfelelően értékelni, és az énről a mire fókuszálni. Egész egyszerűen adni jó, hiszen, amikor adsz, te is kapsz, bőven!

Olvastad már?

Hogyan segít a művészet abban, hogy a sokszor beszélni sem tudó, egyéb értelmi fogyatékossággal élő fiatal és/vagy felnőtt autisták a saját lakhatásukhoz járulhassanak hozzá?

Tudatos szándék vezérelte az Autistic Artot, amikor előállt azzal az innovatív ötlettel, hogy a rajzolást mint művészeti ágat eszközül hívja. Célja volt, hogy a nem beszélő autista fiatalokat megértse, tőlük, róluk, belső világukról információt nyerjen. Meglátva a színes, beszédes, kortárs művészeti értékkel is bíró alkotásokat, újabb tudatos döntés következett: megmutatni ezt a nem autista világnak is, felhívni az ott élők figyelmét arra, hogy az autizmus univerzumában csodás alkotások születnek. Ők ugyan nem beszélnek, de nekünk üzennek a rajzok által, és ezzel a közlésmóddal egyrészt maradandó értéket teremtenek, másrészt csatornát nyitnak a két világ között.

Akkor pedig, amikor az izgalmas rajzaikból készült kreatív grafikai elemekkel díszítjük dizájntárgyainkat, akkor igen, a saját lakhatásukhoz is hozzájárulnak, hiszen az azok értékesítéséből származó összeg jelentős részével az ő lakóotthonaikat támogatja az alapítvány. Az alapot azonban soha nem szabad figyelmen kívül hagyni: ezek a rajzfoglalkozások pozitív terápiás hatással bírnak az azon résztvevő fiatal autistákra. A foglalkozások által idegrendszerük fejlődik, lelkiállapotuk stabilizálódik, kifejezőkészségük bővül, így egyéb fejlesztő terápiákba is könnyebben, partnerként bevonhatók. A foglalkozás mindenképpen egy kedvelt időtöltést jelent a számukra, azon szeretettel vesznek részt. 

Több magyar dizájn- és divatmárkával működtetek együtt az utóbbi években. Hogyan alakultak ki ezek a kooperációk, és mit gondoltok a divat, a dizájn és a társadalmi ügyek kapcsolatáról?

Következő tudatos döntésünk az volt, hogy az autista fiatalok rajzaival díszítettünk egyéb termékeket is, olyanokat, amiket már a magyar piac ismer, mert azokat a tehetséges, magyar dizájnerek bevezették. Hozzunk tehát létre együttműködéseket, amelyek mindenki számára előnyösek lesznek, amikor a szereplők tényleg érzik a win-win hatást! Az új termékek kiválasztásakor mindig az vezérel minket, hogy minőségi produktum szülessen. Ez fontos szempont akkor is, amikor a vásárlót kiszolgáljuk, hiszen cél, hogy elégedett legyen, máskor is tőlünk vásároljon. És cél akkor is, amikor az autizmus ügyét szeretnénk társadalmunkban pozícionálni, hiszen szeretnénk, ha sokkal több figyelmet, megértést és elfogadást kapnának, a jelenleginél mindenképpen megbecsültebb szintre szeretnénk őket helyezni.

Szerencsére mára már az kihangsúlyozható, hogy egyre nagyobb figyelmet kapnak a civil szervezetek munkái, fókuszban a közös társadalmi felelősségvállalással, így elmondható, hogy a megszólított dizájnerek igenis nyitottak voltak a kínált kooperációra: tudták, hogy egyedi grafikát kapnak, hogy együttműködésünkkel egy transzparens ügyre hívják fel a figyelmet – támogatva is így azt –, mi pedig tudtuk, hogy tőlük egy minőségi és egyedi, gondos tervezés útján elkészült munkát kapunk. Ebben a történetben mindenki győztesen van jelen, és az a jó benne, hogy nem kell, hogy véget érjen, hiszen a kreativitás határtalan: a dizájner és/vagy művész szeret megújulni, nekünk pedig mára már több mint 15 000 darab izgalmas, autista fiatal által készített rajzunk van.

Céljaitok eléréséhez a fentebb említett projektek is minden bizonnyal nagyban hozzájárulnak. Milyen egyéb módokon igyekeztek felhívni a figyelmet az autizmussal élők helyzetére?

Azon túl, hogy a fiatalok rajzait saját, vagy dizájner és művész által tervezett (mű)alkotásokon is megjelenítjük, amely egy segítő vásárlási formát eredményez, sok-sok mikrodonációs programot indítunk, természetesen a már egyébként is létező, és minden felelős állampolgár számára könnyedén elérhető támogatási lehetőségek mellett.

Utóbbival az 1% felajánlásának a fontosságára szeretném felhívni mindenki figyelmét, hiszen mintegy 3 millió ember az, aki erről nem rendelkezik, pedig ez tényleg nem kíván tőlünk különösebb erőfeszítést, csak azt a bizonyos tudatos gondolkodást, tervezést. Szomorú tény, de több mint 13 milliárd forint nem kerül így felajánlásra, pedig ez óriási lehetőség a civil szervezetek számára. Ennek töredékéből tudna az általunk támogatott 11 lakóotthon még nagyobb nyugalmat és harmóniát teremteni annak a mintegy 250 érintett fiatalnak, akik ezekben az otthonokban élnek majd akkor is, ha szüleik már nem lehetnek velük. Ezek az otthonok tényleg állandó létminimumon működnek, folyamatos egzisztenciális nehézségekkel kell szembenézniük. Létük azonban elengedhetetlen, nagyon sok családon segítenek, ezért már pár ezer ember 1%-os felajánlása is óriási segítséget biztosít számukra.

Jótékonysági aukciót szervezünk minden évben, ahol kortárs művészeti alkotások mellett saját Autistic Art termékek, magyar dizájnerek, valamint ékszertervezőkkel koprodukcióban készített kreációk kerülnek kalapács alá. Minden évben igyekszünk megújulni, és mind több használati cikkel bővíteni ezt az egyedi tételsort: egy-egy kerékpárral vagy akár egy-egy pár cipővel…

Beszéljünk erről picit bővebben! Mik a konkrét tapasztalataitok az évente megvalósuló aukciótokkal kapcsolatban?

Tizenegy jótékonysági aukciót szerveztünk már. Érdekes ez a szám, pont 11 lakóotthont támogatunk. Szép lenne, ha az önálló életvitelre nem képes autista fiatalokat segítő lakóotthonok száma úgy növekedhetne, ahogy a megtartott aukciók száma, szépen, arányosan. De valljuk be, még akkor is kevés lenne. Igen magas a várólista a meglévő otthonok esetében. Nem is sejtjük, de hihetetlenül sok az érintettek száma. A legszerényebb becslések is azt mutatják, minden 100. ember a társadalmunkban autizmusban érintett.

Az aukciók megszervezése, annak sikere egy nagyon fontos szempont számunkra, hiszen az itt befolyt pénzbeli támogatási összeg adja azt az alapot, amellyel mi az említett 11 otthont támogatjuk. Célunk, hogy az ezen az eseményen összegyűlt összeg évről évre több legyen. A tavalyi esztendő csodás rekorderedménnyel zárult, több mint 35 millió forint gyűlt össze, így a legmagasabb támogatási összeget tudtuk a számlájukra átutalni az év végén.

Gondolom, nem árulok el titkot, erős az aggodalmunk, hogy 2020 őszén, amikorra terveztük/tervezzük a jótékonysági aukciónkat, már nem zárunk ilyen szép eredménnyel, sőt. Most ki tudja megmondani, mit hoz a jövő? Ennek ellenére aktívak vagyunk, tervezünk, szervezünk, felkészülve minden eshetőségre…

Olvastad már?

A koronavírus-járvány és az ezzel kapcsolatos intézkedések hogyan érintik az autizmussal élőket a lakóotthonokban, illetve a családjaikat?

A koronavírus megjelenésével mindenki, egyszerre egy váratlan és eddig nem ismert világban találja magát, mindenkitől, még közeli szeretteitől is távol él, ahol ki kell alakítania egy rutint, egy normát, amivel élhetővé teszi a maga és szűkebb családja hétköznapját. Nagy segítség lehet ebben a tudatos és jól szervezett hozzáállás, a személyes biztonság megőrzése, az önállóság megteremtése a kellő jókedv fenntartásával, harmóniában.

A fenti sorok lefestik egy átlag család hétköznapjait a koronavírus-járvány idején. Ismerős mindannyiunknak, igaz? Nos, pontosan ilyen körülmények között élik hétköznapjaikat az autizmusban érintett, önálló életvitelre sajnos nem képes fiatalok, akik támogatott lakóotthonainkban élnek. Most érezhetjük át igazán, hogy milyen is lehet ez a zárt világ. De nagyon körültekintőnek kell lennünk, amikor véleményt alkotunk, és a félreértések elkerülése végett fontos is hangsúlyoznunk, hogy ők ezekben a lakóotthonokban nagyon boldogok, nekik ez a zárt környezet jelenti a biztonságot. Itt van minden feltétel biztosítva számukra, ami által fejlődhetnek, amik segítségével önállóságukat megőrizhetik, ahol egy kortárs, hasonló érdeklődési körű társaságra, így barátságra és még szerelemre is lelhetnek.

Ezt nem szabad egy hagyományos, és nagyon leegyszerűsített módon összehasonlítani: vajon hol jobb egy autista fiatalnak, otthon vagy a lakóotthonban? Értsük meg, egy hihetetlen bizalmi kapocsról van itt szó, hiszen a családok rábízzák az otthonokra, azok vezetőire és szakembereire saját gyermeküket annak érdekében, hogy ők biztonságban és harmóniában élhessenek akkor is, amikor szüleik már nem lehetnek velük, mert, mondjuk ki konkrétan, ők már távoztak az élők sorából. Az autista fiatalok és felnőttek számára ezt a lakóotthoni állapotot kell fenntartanunk, ezért nagyon fontos, hogy az emberek ezt átérezzék, és saját lehetőségeikhez mérten az ő jövőjüket segítsék az alapítványunk számlájára érkező pénzbeli donációval, amelyeket mi eljuttatunk hozzájuk.

Mindannyian nehéz időszakon megyünk most keresztül. Egyedül kell megküzdenünk egy bizonytalan helyzettel. De vannak, akiknek az átlagosnál is nehezebb ez a periódus. A koronavírus-járvány miatt alapítványunk jótékonysági lehetőségei elapadtak. Elmaradnak a vásárok, fesztiválok, a jegyvásárlásokhoz, rendezvényekhez kötött adományozások, amelyek eddig bevételt termeltek a fiatal autisták számára. És miközben az eddigi források elapadnak, a járvány miatt az otthonokban megnövekedett egészségügyi eszközigény is jelentkezik.

A 11 lakóotthon mintegy 250 lakójának és 80 dolgozójának sorsra most még nehezebb, még több segítséget kell nekik nyújtanunk, hiszen ez a küldetésünk. Ehhez keressük támogató partnereinket a nem autista világból.

Úgy vettem észre, hogy a kortársaim, illetve a fiatalabb generáció tagjai ma már mintha aktívabban reagálnának a civil szervezetek felhívásaira, tudatosabbak a jótékonysági ügyek kapcsán – akár, ha az anyagi támogatásokat vesszük, akár, ha az önkénteskedést. Persze, ez a dolog elég összetett és messzire nyúlik, annyi azonban bizonyos, hogy a legjobb az lenne, minden egyes embernek lenne egy társadalmi ügye, amiért kiáll…

Igen, bennem már régóta megfogalmazódott egy konkrét vágy, amelyet szeretnék még több emberrel megosztani, és ha tudok, akkor annak megvalósításában is segíteni: legyen sokunknak egy társadalmi ügye. Szándékosan nem mondom azt, hogy mindenkinek, mert ez naiv kijelentés lenne, és egyelőre még nem is megvalósítható. Az viszont reálisan elérhető, hogy legyünk mind többen, akik visszaadunk. Szuper lenne egy ilyen csoportot is létrehozni: „Társadalmi üggyel már rendelkezők köre”. Ja, és azt talán mondanom sem kell, egyszerre több ügyed is lehet!

Szerintem azt kell elhinnünk végre, hogy az ebbe a körbe való tartozás nem csak a pénzről szól. Tehát egy ilyen kör tagjait nem csak és kizárólag a tehetős emberek alkotják. Halljuk meg azt, hogy kevés összeggel is lehet segíteni, ilyen az 1% felajánlása is például. De ilyen kezdeményezés az is, amikor a civil szervezetek azt kérik, álljanak mellettük többen, akik havi rendszerességgel, kisebb pénzösszeg eljuttatásával segítik munkájukat. Ez megint csak a tudatos gondolkodást hozza a fókuszba…

És igen, azt látom, a mai fiatalok már tudatosabban élik és tervezik létüket. Sokan közülük érzékenyek, és keresik a kapcsolódást a civil szervezetek világával. Felajánlják tudásukat, szabadidejüket, ergo önkénteskednek, és még a szüleiket is edukálják, hiszen eme jó cselekedeteiket megosztják otthon. Ezek mind-mind előbbre viszik társadalmunkat, amire igenis ráfér a fejlesztés, át kell azt empátiával itatni. Fontos a legkisebbekkel és a fiatalokkal – tinédzserekkel, 20-as éveikben járókkal – felvenni a kapcsolatot, velük tervezni, és ha lehet, közösen gondolkodni. Úgy járnak-kelnek az online térben, hogy az elképesztő. Ez pedig a civil szervezeteknek egy óriási előny lehet: légy jelen online, juss el minél több emberhez!

Ha valaki úgy dönt, hogy az ő „ügye” az autizmussal élők lakhatásának támogatása, milyen módokon tud segíteni?

Felajánlja az alapítvány számára adója 1%-át, honlapunkon, biztonságos utaláson keresztül támogat minket, választ termékeink közül szeretteinek, munkatársainak, saját magának. Csapatépítést szervez kollégái körében, amely alkalommal 11 lakóotthonuk közül bármelyikbe ellátogathat. Segítünk abban, hogy ezt előkészítjük, az igényeket felmérjük és megszervezzük. Ha valaki hosszútávú stratégiai partnerségben gondolkodik, annak részleteit velünk közösen kidolgozhatja, jószolgálati követünkké válhat, így abban segíthet, hogy mikródonációs kampányaink sikerrel záruljanak. Avagy önkéntesként áll mellettünk, felajánlva nekünk szakértelmét és szabadidejét…

Szerző: Zahorján Ivett

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter