Hétköznapi hősök: Tirk Emőke, a Gyüttment Fesztivál önkéntese

2020. február 18. |

Vidéken, a természet közelében nőtt fel, felnőttként már nagyvárosokban élt, de a vidéki gyökerek erősen visszahúzzák a természetbe, hogy magához és a nélkülözhetetlen emberi kapcsolatokhoz is visszataláljon. 2017 óta önkéntesen segíti a természet lágy ölén megrendezett Gyüttment Fesztivál megvalósítását. Tirk Emőkével beszélgettünk. 

Honnan jött a fesztivál ötlete?

Pár fiatal „gyüttment” fejéből pattant ki a gondolat, hogy jó lenne hasonló gondolkodású emberekkel találkozni, tapasztalatokat és a tudást megosztani, illetve egymást segíteni. A gondolatot tett követette, így jött létre 2015-ben az első Gyüttment Fesztivál Csobánkapusztán. A fesztivál megvalósításáért azóta már évi közel 200 ember dolgozik, újak és visszatérő segítők egyaránt. 100-150 főből áll az építőtábor, ők gondoskodnak arról, hogy a rendezvény felépüljön, és a fesztivál alatt azon is dolgoznak, hogy gördülékenyen menjen minden. Mintegy 50 fő pedig szervezőként, önkéntes alapon segít.

Gyüttment Fesztivál:  Mi, a vidéken újrakezdők, a környezettudatos vidéki életet, értékrendet választók, tájba illeszkedők azért találkozunk, hogy egymással megosszuk, kicseréljük tudásunkat, tapasztalatainkat, mindezt fesztiválkörnyezetben, fesztiválhangulatban. A vidéken újrakezdéshez kapcsolódó számtalan előadás, program mentén egyesületek, alapítványok, közösségek mutatkoznak be, de egyéni utak, választások, és azok eredményei is megismerhetők. Egy helyszínen, négy nap alatt elérhető minden tapasztalati úton szerzett tudás, amire a komfortzónán túl szükséged lehet.
https://gyuttmentfesztival.hu/
2020. augusztus 27–30.
Helyszín: még szervezés alatt

Te hogy kapcsolódtál be a munkába?

A 2016-os Gyüttment Fesztivál után kaptam egy hírlevelet, amelyben önkénteseket kerestek a 2017-es fesztivál megszervezéséhez. Úgy éreztem, hogy megszólított ez a levél, mert az előző években rengeteg változás történt az életemben: több év után hazaköltöztem külföldről, új munkahelyen kezdtem dolgozni, dolgozó anyuka lettem, ráadásul egyedülálló dolgozó anyuka, mert a kislányom édesapjával is különváltak az útjaink. Bennem is sok változás zajlott, kerestem a helyemet. Ezek következményeként úgy éreztem, hogy elfogyott körülöttem a levegő, egyedül éreztem magam, és kapcsolódásra, közösségre vágytam. A fesztivál pedig számomra nagyon jó élmény volt, ez is inspirált, hogy jelentkezzek önkéntesnek.

Hogyan emlékszel vissza az első Gyüttment Fesztiválra, amely megalapozta ezt a döntést?

Az akkor két és fél éves kislányommal mentem el egy nagy hátizsákkal és sátorral felpakolva úgy, hogy senkit nem ismertem a fesztiválon. Bár vidéki lányként, a szüleim kertjében a barátnőimmel gyerekkoromban is sátraztunk, mert jó poén volt, sose voltam az a túrázós-sátrazós lány. Ennek ellenére elmentünk a fesztiválra, és nagyon jól éreztük magunkat. Imádtam a hangulatot: erdőben lenni, mezítláb mászkálni, vidám, nyitott emberekkel találkozni, csillagos ég alatt a fűben feküdni, tábortűz mellett a gyerekkel a hátamon zenére mozogni. Szabadságot éreztem. Béke volt, mindig szólt valahol egy hangszer, kutyák szaladgáltak, gyerekek kacagtak, emberek beszélgettek egymással vagy előadásokat hallgattak. A kislányom azóta is imád sátrazni, szuper, hogy ez volt az első ilyen élménye.

Hétköznapi hősök: Rébi Marianna, a TASZ önkéntese

Hétköznapi hősök: Rébi Marianna, a TASZ önkéntese

A TASZ-nál több mint három éve önkénteskedik, ahol a kiszolgáltatottak segítése olyan mélyen megérintette, hogy 60 évesen a Károli jogi szakára is beiratkozott, hogy még hatékonyabban segíthessen a jogtalanságok felszámolásában.

Felmerült benned, hogy vidékre költözzetek?

Most Budapesten élünk. Szeretem a lakásunkat, vannak dolgok, amelyeknek élvezem az előnyeit itt, de úgy érzem, hogy már nem köt ide semmi, vágyom a vidéki létre. A kislányom szeptemberben kezdi az első osztályt, Budapesten kívüli iskolát keresek neki.

Tudatosan azt szeretnéd, hogy ne Budapesten járjon iskolába?

Egy tokaj-hegyaljai 1200 fős faluban, Rátkán nőttem fel, Sárospatakra jártam középiskolába, vidéki lány vagyok. Most már picit többet éltem nagyvárosokban, mint amennyit vidéken, mégis nagyon értem és érzem azt az angol mondást, hogy „You can take the girl out from the village, but you cannot take the village out of the girl”. A vidéki gyökerek, értékek és érzések máig nagyon mélyen bennem élnek. Szerintem gyerekként csodálatos vidéken, a természet közelében felnőni. Szeretném, hogy egyedül is elsétálhasson vagy elbiciklizhessen a lányom az iskolába, ismerje a szomszédokat, a boltos nénit, érezze a közösség megtartó erejét. Számomra fontos az emberközeliség, Budapesten a mai napig nem nagyon tudom megszokni az emberi közönyt. Nekem teljesen természetes, hogy a buszvezetőnek köszönök, amikor felszállok, ezek az emberi kapcsolatok, odafigyelések nagyon hiányoznak.

Milyen hatással volt rád a fesztivál?

Abban segített, hogy a fesztiválon látok mintákat és példákat. Nagyon inspiráló, amikor egy városlakó úgy dönt, hogy kintebb költözik, például Budapestről akár csak az agglomerációba. A legtöbben félnek, hogy „úristen, mit fogok én ott csinálni!”.

A fesztiválon nagyon jó példákat látni arra, hogy bárhol, például egy jurtában a hegyen is mennyire harmóniában és boldogságban lehet élni. Nem kell feltétlenül és minden áron ragaszkodnunk ezekhez a város adta kényelmekhez, amelyek néha kicsit csak illúziók. Tévesen azt hisszük, hogy ezek nélkül nem tudnánk megállni a helyünket, nem tudnánk élni, nem tudnánk boldogulni a mindennapokban, pedig de!

A fesztiválon kipróbálhatod magad, hogy rád hogy hat, ha sátorban alszol, komposztbudit használsz, minimális vízzel tisztálkodsz, egyáltalán nem szemetelsz. Valószínűleg komfortzónán kívül kerülsz, mert a városi létben ez nem jellemző, de itt megtapasztalhatod, és tesztelheted magad.

Van olyan, akinek nem jön be ez a természetközeliség?

Biztosan van. Az egyik fesztiválra jött velem egy barátnőm pár éve önkénteskedni, neki ez például sok volt. Túlságosan kívül esett a komfortzónáján, de mindannyian mások vagyunk.

Mi hiányzott neki?

A komfort, amit megszokott a városban. Hogy hol alszol, hogyan tisztálkodsz, itt nincs kirakva tükör, nem tudsz minden nap belenézni, és komposztbudi van, ami egyébként nagyon tiszta és higiénikus. A csillagos ég alatt zuhanyozol hideg vízben, ami profin el van kerítve, de a teteje szabad. Én imádok a csillagos ég alatt friss, hideg vízzel zuhanyozni!

Fesztiválszezonon kívül milyen programokat szerveztek?

Decemberben a Gólyában szerveztünk karácsonyi vásárt. Tavaly másodszor rendeztük meg a Dürerben az Egy Nap – városi ökobandázás elnevezésű programot, ami lényegében egy mini Gyüttment Fesztivál a városban. Tavaly két előadást tartott Vágvölgyi Gusztáv (Pabló) a valódi közösségekről, idén pedig egy ötrészes előadássorozat indul Konfliktus hangoló címmel.

Hétköznapi hősök: Elek Imola, a Heti Betevő önkéntese

Hétköznapi hősök: Elek Imola, a Heti Betevő önkéntese

Vendéglátóhelyével, a Kőlevessel másodikként került a Heti Betevőt támogatók közé. Egyszer az ő főztjét eszik a rászorulók, máskor az osztáson jeleskedik. Ami tőle telik megteszi, nem is keveset, bár az, közösséget épít, helyszínt biztosít a vidéki társszervezetek együttműködéséhez és néha főz, szerinte csekélység és az élet természetes része. Mottója, hogy nem a problémát kell keresni, hanem a megoldást!

Milyen feladataid szoktak lenni a Gyüttmenten?
A legjobb helyre kerültem, Harazin Dorottya, az egyik főszervező mellett vagyok segítő. Tényleg azon a területen tudok a legtöbbet segíteni, amiben jó vagyok: a programszervezésben és a kreatív feladatokban. Az első évben az általános programszervezői feladatokban segítettem Dorkának, a következő évben „A gyerekek terét” szerveztem meg és alakítottam ki. Itt olyan témák kaptak teret előadások és kerekasztal beszélgetések formájában, amelyek szívügyeim: az alternatív oktatás, az alternatív lehetőség a szülésben, vagy az erőszakmentes kommunikáció. Tavaly a Gyógyító Rét megszervezését vállaltuk a szervezőtársaimmal – Bata Edinával és Leél-Őssy Tamással – az ötleteléstől egészen a helyszínen való kialakításig és felépítésig. Sok jó és értékes emberrel lehet egy-egy ilyen alkalom során találkozni és együtt dolgozni.

Mi alapján kerestek helyszínt?

Olyan helyet keresünk, ami természetközeli, ugyanakkor biztosítható mindaz, amire ezer embernek négy napig szüksége lehet – legalábbis „gyüttmentes” keretek közt. Ez elegendő áramot és vizet jelent, valamint árnyékos, lehetőleg sík terepet az előadásoknak, a sátortábornak. Amitől még nehezebb, de még szebb a kihívás, hogy helyi közösséget is keresünk. Szeretnénk velük kapcsolódni, és támogatni őket azzal az energiával, amit a helyszínre viszünk. Szeretnénk olyan építményeket felhúzni, amit később a közösségük használni tud, de az odaérkező, hasonló gondolkodású, nyitott emberekkel való kapcsolódást is tudnák kamatoztatni. Ezen dolgok együttállása okozza a legnagyobb nehézséget, hogy legyen helyi közösség, ugyanakkor a terület adottságai is megfeleljenek.

Idén hol rendezitek a fesztivált?

Ezt még mi sem tudjuk. Kiadtunk egy helyszínkereső felhívást, február 21-ig lehet jelentkezni házigazdának.

Úgy hallottam, ez a legjobb fesztivál gyerekeknek és gyerekekkel is.

A gyerekek tényleg nagyon jól feltalálják magukat. Aki eljön erre a fesztiválra, jellemzően már érdeklődik, és a világnézetétől ez a fajta életmód egyébként sem esik távol. Egy olyan felnőtt vagy gyerek számára, aki egész nap a virtuális világban él, nem biztos, hogy eléggé ingergazdag ez a környezet. Minden évben egy külön helyszínt szentelünk a gyerekeknek: foglalkozások, játékok, mese, kézműveskedés, előadások, zene várja a családokat. Illetve működik egy gyerekmegőrző is.

A honlapotokon azt írjátok, hogy a vidékről álmodók találkozópontja is a fesztivál.

Igen, a fesztivál egyik küldetése a tudásmegosztás mellett az emberek összekapcsolása, a közösségek kialakulásának az elősegítése.

Van egy romantikus bája bentről, a kandalló mellől nézve a vidéki gazdálkodó, önfenntartó életnek. A mindennapokban így élni azonban kőkemény munka és feladat. A fesztiválon tudsz találkozni olyan emberekkel, akik így élnek.

Valós tapasztalatokat hallasz arról, hogy mik az előnyei és hátrányai. Tudsz inspirálódni, és utána meglépni vagy nem meglépni, ami neked való. Én például tudom magamról, hogy szívesen elmennék élni az erdő közepére egy jurtába, de ennek most még nincsen itt az ideje.

Az én következő lépésem az, hogy Budapesttől kintebb költözünk, ahol lesz kertünk, lesznek állataink. De amíg ez nem történik meg, Budapesten is tudom csökkenteni a szemetemet, haladok a zero waste életmód felé. Tudok piacon vásárolni, textilszütyőket vinni magammal, visszautasítani a műanyag szívószálat vagy szelektíven gyűjteni a hulladékot. A harmadik emeleten lakom, a komposztot a Humusz Házba hordom a 11. kerületbe, de Budapesten több közösségi komposztáló is található.

Mit jelent neked az önkéntesség?

Szívügyem, hogy tudjak kapcsolódni a természethez és a közösségekhez. A legtöbb embernek a foglalkozása nem a hivatása. Nekem is van egy pénzkereső foglalkozásom, amiért nagyon hálás vagyok, de nem az a hivatásom.

Az embereknek szükségük van arra, hogy valamit szívből-lélekből csináljanak, hogy jobbá tegyék a saját világukat és ezáltal másokét is.

Őszintén, az önkéntességet magam miatt csinálom. Amikor önkénteskedsz, rengeteget kapsz. Megtölti a lelkedet és felemel, észreveszed, hogy nem egyedül vagy ezen a bolygón, hanem mindannyian egy közösségben élünk. Az ember társasági lény, nem természete, hogy egyedül húzza az igát. Nagyon fontos, hogy segítsünk egymásnak és együtt tegyünk valamit egy jó ügy érdekében. Az önkéntesség ebben remek lehetőség bárkinek, bármilyen formában. Lehet közösségben is segíteni, de segíthetsz a szomszéd néninek is bevásárolni. De már az is elég, ha felszeded a szemetet az utcán, amikor elmész mellette. Bármilyen kis lépés és kis tett, ez is fontos. Ha mindannyian hozzáteszünk egy picit, akkor az összegyűlik a nagy kosárban. Egymás és a magunk életét is jobbá tudjuk tenni, ha nem vagyunk közönyösek.

Mennyi elfoglaltságot jelent neked az önkéntes munka?

A fesztivál előtti 2-3 hónapban a programszervezőknek már elég sok időt és energiát kell fordítani a szervezésre: meg kell keresni az előadókat, össze kell gyűjteni az anyagokat, témákat. Egyeztetni kell a különböző munkafolyamatot végzőkkel: kommunikációért felelős önkéntesekkel, építőkkel, dekorosokkal. A fesztivál előtt ki kell alakítani, fel kell építeni a többi önkéntessel a programhelyszínt. A fesztivál alatt végig ott vagyunk, ott is alszunk, nekünk kevésbé szól a szórakozásról és a kikapcsolódásról ez a fesztivál, mert igazából akkor dolgozunk. Amióta szervezőként veszek részt, nem viszem magammal a kislányomat, mert nem tudok egyszerre szervezőként és anyaként is ott lenni, valamelyik szerep akkor csorbul.

Szerinted miért fontos visszatalálni a természethez?

Azért, mert akkor visszatalálsz önmagadhoz is. Az a gond a mai világban, hogy elszakadtunk a természettől. A természet alatt nemcsak azt értem, hogy már nem jurtákban élünk, hanem önmagunk természetétől is elszakadtunk. Amikor visszamész a természetbe, akkor sokkal könnyebb kapcsolódni önmagadhoz is. Letisztul, hogy mi az, ami önmagában fontos. A mindennapokban, a városban nagyon könnyű elveszni. Csak megyünk a mókuskerékben, és kiesnek a valódi, fontos dolgok. A természettel harmóniában élni, tisztelni, hogy ő is ad nekünk. És ha önmagunk felé is tisztelettel fordulunk, akkor embertársainkhoz is tisztelettel tudunk majd fordulni.

A Hétköznapi hősök sorozat korábbi részeit ITT olvashatod el!

Fotó: Gyarmati Zsuzsi

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Az emberiség arcképe: Portrait of Humanity fotó

Az emberiség arcképe: Portrait of Humanity