Egy japán matcha teával a kezében, jógaülésben fogadta a hívásomat Árvai Péter. A vörös színű amerikai államban, Utah-ban piheni ki férjével a tizenkét évnyi vezérigazgatói poszttal járó fáradalmakat. A világhírű, felhőalapú prezentációs szoftver alapítóját a beszélgetésünk alatt se a szomszéd fűnyírójának a zaja, se az internetkapcsolat meg-megszakadása nem zökkentette ki zen állapotából.
Minden reggel meditálsz és jógázol. Ez segít abban, hogy tisztán láss?
Igen. Ahhoz, hogy jógaülésbe tudjak helyezkedni, egyenes gerinccel és emelt fővel kell ülnöm. Hiszek abban, hogy ha kihúzom magam, a gondolataim is szabadabban áramlanak. A test és a lélek kapcsolatban állnak egymással. Azt tapasztaltam, ha feszülten görnyedek, a látásmódom is beszűkültebbé válik.
Én nem tudok meditálni, mindig gondolkodom közben. Te ki tudod kapcsolni az agyad?
Az nem baj, ha gondolkodsz közben, én sem szoktam teljesen kikapcsolódni. A kihívásaimra az elmélyüléseimkor kapok választ, sokszor meditáció közben születnek megoldások a problémákra.
Árvai Péter (fotó: Reviczky Zsolt)
Az iskolában svéd nyelven tanultál, és svéd gyerekekkel barátkoztál, de otthon Süsü, a sárkányt hallgattál kazettáról, és gulyás volt ebédre. Milyen volt ezzel a kettős identitással felnőni? (Péter Svédországban született – a szerk.)
A különböző kulturális buborékok segíthetnek a fejlődésben, de ugyanakkor gátak is lehetnek a kapcsolatépítésben. Attól függ, hogy áll hozzájuk az ember. Fiatal fiúként nehéz volt egy általános identitást megfogalmaznom magamról, kínlódtam a kettős tudattal, de felnőttként már csak a pozitív oldalát látom, nyitottságot ad, hogy mindkét kultúra nagyon mélyen a részem. Sok helyhez kötődöm érzelmileg, és sok hely része annak, ami vagyok.
Az ilyen emberekre mondják, hogy világpolgárok.
Én csak egy egyszerű Péter vagyok. (Nevet.)
Szoktak úgy hívni, hogy a prezis?
Persze! Sok megszólításra reagálok már, Magyarországon például lesvédeznek, Svédországban pedig magyarnak hívnak.
2008-ban a nagybátyád próbált lebeszélni a cégalapításról, mert szerinte Magyarországon nincs jövő. Erre elindítottad a Prezit. Neki, vagy magadnak szerettél volna bizonyítani?
Mindenkinek. Akkoriban egy szürke, szocialista kép élt az emberek fejében Magyarországról, mindenki hülyének nézett körülöttem, amikor ideköltöztem és vállalatot alapítottam. Nem csak a külföldiek gondolták azt, hogy itt nem érdemes álmodni, hanem a magyarok sem hittek nagyon önmagukban. Pedig rengeteg tehetséges ember él itt, csak kevés példánk van arra, hogy érdemes lépni. A közbeszédben is érezhető, hogy áldozat szerepében definiáljuk magunkat. Úgyhogy igen, bennem volt a csak azért is megmutatom érzése.
Édesapád váratlan halála is erőt adott a magyarországi újrakezdéshez.
Édesapám nélkül nem lenne Prezi. Mindig arról álmodozott, hogy nyugdíjas korára visszaköltözik Magyarországra, és Budapesten tölti majd szépkorát a barátaival. Erre két évvel a nyugdíjba vonulása előtt elhunyt. Ekkor döbbentem rá, hogy ha szeretne tenni valamit az ember, akkor most kell cselekedni, mert ki tudja, holnap lesz-e rá lehetőség. Szerettem volna felkutatni a magyar gyökereimet, és feltárni, mi volt az, amire papám ennyire vágyott.
A Prezi másik két alapítójával: Somlai-Fischer Ádámmal és Halácsy Péterrel
Édesanyád egy prezis munkahelyi vacsorán szembesült azzal, hogy milyen elismert vagy. Nem avatod be a sikereid részleteibe?
Ezt te honnan tudod? (Nevet.) Valóban így volt, nem szeretek büszkélkedni a mamámnak, és nem csak neki, senkinek sem. Dicsérjenek mások.
Tizenkét év után lezársz egy ciklust, hogy megnyithasd a következőt. Mennyire nehéz elengedni a jól menő cégedet, vezetőként átadni a stafétabotot?
Két és fél éve készülök erre a döntésre. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy felépítsem magamban, hogyan készítsem fel a céget a változásra, és hogy ki lesz az utódom. Hosszú szülés volt ez. Amúgy nem zárkózom el teljesen a Prezitől, hetente kb. tíz órát fogok vele foglalkozni, az igazgatótanács elnöke leszek.
Nem fordult veled elő olyan, hogy élőbeszédben is olyan logika mentén beszéltél, mint ahogy a Prezi kommunikál?
A mindennapokban is a lényegre törő, átlátható kommunikáció híve vagyok, ám vannak ennek mélyebb gyökerei is, mint maga a szoftver. Édesanyám, mielőtt elhagyta Magyarországot, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál (TIT) dolgozott, a hatvanas évek magyar TED-jénél. Az volt a feladata, hogy a magyar egyetemes tudást megismertesse a szélesebb közönséggel, ő volt az, aki megtanította a professzorokat arra, hogyan lehet audiovizuális technikával előadni és közvetíteni a gondolatainkat.
Ez hihetetlen, ugyanarra törekedett édesanyád, mint te a Prezivel?
Igen. De mondok ettől még durvábbat! Halácsy Péter cégalapító társam annak idején a TIT-nél tanult programozni. Somlai-Fischer Szabolccsal pedig egy egyetemen tanultunk Stockholmban, ráadásul ugyanabban az intézetben is, de soha nem futottunk össze, nem is tudtunk egymásról. Csak akkor ismerkedtünk meg, amikor már mindketten Magyarországon voltunk, és egy kávézóban tárgyaltuk a Prezi megindításáról.
A végén még kiderül, hogy a Prezi predesztinált.
Nem hiszek a véletlenekben, de a sorsban sem.
Ez paradoxon, nem?
Hatással tudunk lenni a körülöttünk zajló változásokra, viszont nem tudunk határtalanul hatást gyakorolni a környezetünkre. A Prezi a tudás szeretetéből jött létre, egy olyan vággyal, hogy jobb legyen a világ.
„Szervezetet vezetni értékek mentén van értelme” – nyilatkoztad egy korábbi interjúdban. Neked mik számítanak a legfontosabb értékeknek vállaltvezetés szempontjából?
Akkor jó egy vállalat, ha nem csak a felhasználóknak, hanem az alkalmazottaknak, a befektetőknek, és annak a közösségnek, ahol van, értéket termel. Persze, ezt nem egyszerű elérni, de fontos, hogy a vezető holisztikus szemszögből lássa, hogy cége hogyan érinti ezeket a szegmenseket. A legjobb vállalkozások törekednek arra, hogy minél több embernek tegyenek jót.
És a személyes kapcsolataidban mely értékeket sorolod előre?
A kreativitást, a kapcsolódást és a megértést. De az utóbbit nagyon.
Szerinted mennyire természetes az, hogy a Wikipédia-oldaladon is szerepel, hogy meleg vagy?
Az emberiség öt százaléka tartozik az LMBTQ-közösséghez. Régebben még azt sem nézték jó szemmel, hogy ha valaki bal kézzel írt, édesanyámat például átszoktatták jobbos írásra. Hasonló a hozzáállás a homoszexuálisokhoz is, nincs támogató kultúra. Soha nem felejtem el azt a rettenetes élményt 2008-ból, amikor életem első magyarországi Pride-ján kővel és tojással dobálták meg a felvonulókat.
Látod, még én is felhozom a témát az interjú során, az lesz a valami, amikor ez már abszolút nem kerül szóba.
Az majd két-három generációval később lesz. Most még beszélni kell róla, hogy természetessé váljon a létezésünk.
Évekig úgynevezett dream dinnereket szerveztél a Prezin belül, azért, hogy jobban megismerd az alkalmazottaidat. Ha tehetnéd, most kit választanál partnerül egy álomvacsorához?
Van egy listám, amelyen olyan emberek szerepelnek, akikkel szeretnék együtt dolgozni a jövőben. Közülük valamelyikkel. Elsőként mondjuk Christiana Figueresszel, a párizsi klímaegyezmény főtárgyalójával, és nagy valószínűséggel a klímaváltozásról beszélgetnénk.
Árvai Péter társadalmi felelősség-projektjei Magyarországon: Bridge Budapest Nyitottak vagyunk
Az online interjúban részleteket közöltünk az októberi Marie Claire-ben megjelent interjúból, valamint a print verzióból – helyhiány miatt – kimaradt kérdéseket és válaszokat is.
