Egy korábbi előadásodon friss kutatási eredményekre (Common Sense Media, Ofcom felmérései alapján) hivatkoztál, amelyekből kiderül, hogy napjainkban az európai gyerekek átlagosan napi 7 órát töltenek képernyő előtt. Mi a tapasztalatod, a szülők tisztában vannak azzal, hogy ezt az időt milyen oldalak böngészésével tölti el a gyerek?
A digitális tér ma már természetes és szerves része életünknek, azonban ha képernyő előtt töltött időről beszélünk, azalatt nem csak az online jelenlétet értjük – ide kell számítani a televízió előtt töltött időt, a számítógép, mobil és tablet használatát is. Ha meglepődünk a gyerekek képernyő előtt töltött idején, akkor egy pillanatra érdemes átgondolni a saját képernyőhasználati időnket: ha mobiltelefonunkra kelünk, átpörgetjük a híreket a reggeli kávé mellett, a mobilunkkal parkolunk, számítógép előtt dolgozunk, majd utána este megnézünk egy sorozatot – könnyen azon kapjuk magunkat, hogy a fél napunkat képernyő előtt töltöttük. Annál is inkább érdemes ezen gondolkozni, hiszen ahogyan a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság néhány évvel ezelőtti felmérése rávilágított: 10 felnőttből 6 úgy érzi, függ a digitális eszközeitől. Mint az élet minden területén, a gyerekek a digitális eszközhasználat terén is a felnőttektől tanulják azokat a mintákat, amiket normaként elfogadnak – ezért is van komoly felelőssége a gyerekeket körülvevő felnőtteknek ezen a téren is.
Olvastad már?
Az ún. digitális gyermekkor mikor kezdődik, életkor-specifikus, hogy miként kezeljük az internet negatív hatásait, veszélyeit?
Az elmúlt évtizedben a gyerekek olyan világba születtek, ahol a számítógépek mellett jelen voltak az okostelefonok, a tabletek, okosórák, mindenféle digitális eszközök. Az, hogy egy-egy család mennyit használ ezekből az okoseszközökből, természetesen hatással van a gyerekekre, és arra is, hogy az ő digitális gyermekkoruk mikor kezdődik. Azokban a családokban, ahol például egy csecsemő etetése mellett a háttérben szól a tévé, vagy a telefont nyomkodja a szülő, hatással van a gyerekre. Ha a digitális eszközök használata eltereli a szülő figyelmét, a babák nem értik, hogy gesztusaikra miért nincs válasz a szülőtől, miért csak egy „statikus” arcot látnak. Az elmúlt években ezért különösen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy felhívják a szülők figyelmét az ajánlások arra, hogy kifejezetten nem ajánlott a két év alatti gyerekeknek semmilyen képernyős, digitális eszközzel találkozniuk. Ez alól nem lehet kivétel sem alvás előtti mesenézés, sem pedig az unaloműzésre használt telefonnyomkodás.
Mindenképp javasolt átgondolni a következőket is: vajon az jó-e hosszú távon, ha a digitális eszközök használata eszköze lesz a jutalmazásnak vagy a büntetésnek: ha egy piros pontért cserébe fél órával többet nézheti a gyerek a mesét lefekvés előtt, egy rosszabb jegyért viszont lekapcsoljuk estére a routert. Abban az esetben, ha digitális tér a színtere a jutalmazásnak vagy a büntetésnek, akkor egy olyan ajtót nyitunk, ami veszélyeket rejt magában. Sokkal nehezebb lesz odajönnie hozzám, és elmondania a gyereknek azt, hogy valaki bántja a neten, mikor én úgy tudom, hogy éppen nem netezhet, mert büntetésben van.
Milyen gyakran és milyen módszerrel beszélgessünk a gyerekkel az internetezési szokásairól, tapasztalatairól?
Az internetről és a digitális eszközök használatáról nem elég egyszer beszélgetni. Az edukáció egy folyamat, ami nagy valószínűséggel sokkal hamarabb elkezdődött, mint ahogyan a szülő ebben tudatos lett volna. A gyerekeket oly sok mindenre apránként, az életkorukhoz megfeleltetve tanítjuk, legyen ez így az online világ bemutatásával is. Üljünk le, és beszéljük meg vele az internet előnyeit – a tanulástól a közösségi média használatán át a szórakozásig és az új lehetőségek megteremtéséig. Az a legjobb, ha a szülő és a gyerek együtt fedezik fel, hogy milyen módon szélesítheti az internet az ember látókörét. A beszélgetés keretében készíthetünk reális tervet arra nézve is, hogyan lehet a család számára optimális mederben tartani az internet használatát. Ha egy gyerek már használja az internetet, meg lehet kérdezni tőle, hogy milyen webhelyeket és alkalmazásokat használ, ezek hogyan működnek, és volt-e velük bármilyen problémája (pl. jelölés idegenektől, zaklatás). Fontos beszélgetni arról is, hogy ha valaki kényelmetlen érzést vált ki benne, bántó vagy sértő dolgokat mond neki vagy róla az interneten, nyugodtan elmondhatja. Fontos, hogy meg merje osztani egy felelős felnőttel a negatív online tapasztalatokat is, és tudja, hogy mindenképpen számíthat a segítségre.
Rendszeresen tartasz előadásokat és tréningeket a gyermekbántalmazás felismerése és megelőzése, a gyermekjogok, valamint a digitális gyermekvédelem területén. Vannak olyan visszatérő problémakörök, amelyek kiemelten jellemzőek, és fontos róluk minden alkalommal beszélni, felhívni rájuk a szülők figyelmét?
Egyrészt a gyerekjogokkal kapcsolatban sokszor azt gondolják a felnőttek, hogy ez valami nagyon földtől elrugaszkodott jogterület. Éppen ellenkezőleg. A gyermekjogok nem szólnak másról, mint alapvető gyermeki szükségletekről. Ezért is gondolom azt, hogy a gyermekjogok ismerete olyan fontos tudás, amely segíti a világban való eligazodást, a kötelességek eredményesebb betartását, emellett pedig fontos védelmi szerepe is van. Azok a gyerekek, akik ismerik a jogaikat, azt is tudják, hogy mit nem tehetnek meg másokkal, mi a megengedett, és mi a megengedhetetlen bánásmód velük szemben; hogy hol vannak a saját határaik; hogy mi az a pont, amikor már segítséget kell kérniük. Ez a tudás segíthet abban is, hogy társaikon is észrevegyék, ha baj van, illetve tiszteljék egymás jogait.
Megoldás lehet, ha megszabjuk az interneten tölthető időt? Egyáltalán hogyan akadályozhatjuk meg a mai világban az online függőség kialakulását?
Sokszor kérik tőlünk az előadások, tréningek alkalmával, hogy mondjuk meg: mennyi az egészséges interneten töltött idő, mi az, ami már túl sok. Nincsen recept arra, hogy pontosan hány óra az, ami már függőségnek számít. Az nagyon jó és fontos mozzanat, ha a családban már feljön ez a téma, és beszélgetnek róla a családtagok. Közösen, a gyerekekkel együtt. Jó kimenetele lehet a közös gondolkozásnak, ha internetes házirendet írunk, ami mindenkire vonatkozik – a családra vonatkozó pontok mellett érdemes átgondolni benne, hogy mit vállalunk szülőként, és mit vállal a gyerek. Pár támpont, hogy milyen fogadalmakat érdemes tenni, de természetesen a család igényei szerint ezek alakíthatóak: KÖZÖS FOGADALOM „Mi, akik ebben a családban élünk, ígérjük, hogy az étkezést és a netezést mindig elválasztjuk, jelszavainkat rendszeresen cseréljük, tiszteletben tartjuk a másik magánéletét, levelezését.” SZÜLŐK FOGADALMA „Szülőként vállaljuk, hogy a házirend ránk is érvényes, az internetet nem használjuk büntetésként/jutalmazásként, a digitális eszközöket nem használjuk bébiszitternek.” GYEREKEK FOGADALMA „Gyerekként vállalom, hogy nem írok olyat senkinek, amit nem szeretnék, hogy nekem írjanak, ha észreveszem, hogy valakit a neten zaklatnak, szólok egy felnőttnek, úgy megyek el otthonról, hogy a telefonom fel van töltve.”
Ha már fény derült arra, hogy gyermekünket valaki zaklatja a neten, melyek a legfontosabb lépések, amelyeket azonnal tehetünk?
Lehetőség szerint tanítsuk meg a gyerekünket az online konfliktusok erőszakmentes megoldási technikáira. Például hogy bántó, sértő tartalmakra ne reagáljon azonnal (indulatból), hanem aludjon rá egyet. Ez a „24 órás szabály” segíthet elkerülni egy konfliktus eszkalálódását. Szintén hasznos, ha a gyerek tudja hogyan lehet egy-egy alkalmazáson belül valakit törölni, elrejteni vagy letiltani. Tudnia kell, hogyan jelezheti adott webes felület vagy alkalmazás üzemeltetőinek a sértő tartalmakat, hamis profilokat, bántó kommenteket. Biztassuk arra őket, ha valami bántja őket – forduljanak egy olyan felnőtthöz, akiben megbíznak. Hasznos információ minden gyerek számára, ha tisztában van a tettei jogi következményeivel is. Beszéljünk a gyerekekkel arról, hogy ha betöltötték a 14. életévüket, akkor büntetőjogi felelősséggel tartoznak mindazért az online térben elkövetett bántalmazásért is, amit egy másik gyerek (vagy felnőtt) sérelmére követnek el. A zaklatás, a zsarolás, a fotókkal, videókkal vagy más adatokkal való visszaélés, valaki profiljának feltörése, más nevében kamuprofil létrehozása, és ott sértő tartalmak megosztása, a másik emberi méltóságának megsértése mind-mind alapja lehet büntetőeljárásnak. Azok a gyerekek pedig, akik úgy érzik, hogy nincs körülöttük olyan felnőtt, akiben megbíznának, gyerekeknek szóló segélyvonalakon is kérhetnek segítséget. Magyarországon ilyen segítséget kínál a www.kek-vonal.hu és a www.yelon.hu.
