Nemcsak a járvány miatt nem tudtunk személyesen beszélgetni, de a köztünk lévő fizikai távolság is az online térbe terelt minket. Andrea Villányból, a saját otthonából jelentkezett be, mostanában kisbabája mellől ritkán jön Budapestre. Én pedig, bármennyire is szerettem volna elutazni hozzá, nem sikerült megszervezni a kirándulást. Laptopunk képernyője előtt ülve, bekapcsolt kamerával kezdtük el a beszélgetést. Andrea mesélt, én hallgattam, és pár perc alatt Villányban, a szőlőtőkék közé képzeltem magam. Gondolatban együtt szüreteltem a családjával, kóstoltam a borokat, élveztem a pincészet megnyugtató hangulatát, az éttermük ízletes fogásait. Olyan idillinek tűnt ott az élet, mintha nem is ebben a furcsa valóságban élnének. Persze ezt a nyugalmat, sikertörténetet nem adják ingyen, rengeteg munka, erőfeszítés van a háttérben. De megéri, mert a felépített Gere birodalom tényleg olyan, mint egy tündérmese.
Ha valaki megkérdezi tőled, mi a foglalkozásod, mit válaszolsz?
Borászattal foglalkozom, de nem mondhatom, hogy borász vagyok, mert nincs borász végzettségem. Közgazdásznak tanultam, ezért szakmámat tekintve közgazdász vagyok, a hivatásom pedig a borászkodás.
A családod a Villányi borvidék egyik legismertebb borász családja. Amikor megszülettél, a családod mennyire komolyan foglalkozott a borászattal? Mennyire volt evidens az, hogy te is ezen az úton indulsz majd el?
Édesapám édesanyám révén lépett kapcsolatba a szőlészettel és a borászattal. Apám családi ágán két generáció teljesen abbahagyta a borkészítést, édesanyáméknál ez folyamatos volt. Amikor összeházasodtak, nászajándékba kaptak a nagypapától egy kis területet. Apukám nem volt nagy borivó, akkoriban nem is voltak igazán jó magyar borok, a borkészítés a nagyüzemi gazdálkodásról szólt. Apa, amikor megkóstolta nagypapám borát, rácsodálkozott, hogy mégis csak létezik jó bor itthon. Amikor megszülettem, abban az évben kezdett el apukám azon gondolkozni, hogy érdemes lenne komolyabban is foglalkozni a szőlővel. A rendszerváltásig párhuzamosan vitte a szakmáját, az erdészetet és a borászatot. Én ebben nőttem fel.
Gyerekként végigkövethetted, hogyan fejlődik ez a vállalkozás.
Igen, és nagyon hálás vagyok érte. Szerintem fontos, hogy az ember lássa a kezdeti lépéseket. Amikor még minden nagyon piciben megy. Látni, hogy a szülők mennyi erőfeszítést tettek bele, honnan indult, és hova nőtte ki magát a vállalkozás. S mennyi munka van mögötte. A fiamnak nehezebb lesz ezt megérteni, mert ő már a készbe csöppent bele. Mi a szőlőben nőttünk fel. Vannak fényképeink, amelyeken pelenkába csomagolva ülök a szőlősor végén, ott játszottunk az unokatestvéreimmel, amíg a szüleink dolgoztak. Akkor még a családom szüretelt, összehívtuk a rokonokat, gyerekként hatalmas élmény volt. Akkor még nem lehetett tudni, mi lesz ebből. A rendszerváltásig a szőlészet be volt korlátozva, nem lehetett területet vásárolni. A ’90-es években, amikor kinyíltak a lehetőséget, édesapa ott hagyta az erdészetet, és csak a szőlővel és a borral kezdett el foglalkozni.
Ha ilyen nagy hatással volt rád gyerekként a szőlő, miért nem választottad rögtön a borászatot, amikor tovább tanultál?
A ’90-es évek elején a szüleim vendéglátással is elkezdtek foglalkozni, ők építették az első panziót Villányban. Nekem ott is mindig segítenem kellett, szerettem csinálni. Felmerült, hogy olyan középiskolában tanuljak tovább, aminek köze van a vendéglátáshoz. Úgy voltam vele, hogy ha ezt választom, kikövezett úton mennék előre, nem voltam biztos benne, hogy csak ezzel szeretnék majd foglalkozni. Végül a gimnáziumot választottam, gondoltam, hogy innen lehet másfelé is dobbantani.
Ezt olvastad már?
Mi bizonytalanított el a döntésedben? Láttad, hogy a szüleid mennyit dolgoznak?
Nem voltam biztos abban, hogy szeretnék a szüleimmel együtt dolgozni. Féltem a generációs különbségektől, attól, hogyan találjuk meg a közös hangot. Könnyen kialakulhatnak feszültségek, és ha az ember bebetonozza magát a családi vállalkozásba, nehezen tud elmenekülni. Örök életemben jó kapcsolatom volt a szüleimmel, mégis ez okozta a dilemmát.
Időhúzás volt a részedről, hogy közgazdásznak tanultál?
Gondoltam, a közgazdász tanulmányaimat otthon is hasznosíthatom, ha úgy adódik, hogy mégis hazamegyek. Budapesten jártam a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, méghozzá adó, vám és illeték szakra. Már az első félév után feltettem magamnak a kérdést, mit keresek én itt. Túlságosan száraz volt nekem ez téma, én ennél egy sokkal extrovertáltabb ember vagyok. Már akkor távolinak éreztem az egészet, de becsülettel befejeztem a tanulmányaimat. Mellette elkezdtem különböző boros iskolákat elvégezni. Akkor már elérhető volt egy-két sommelierképzés, borismereti kurzus Magyarországon, szépen lassan az összeset elvégeztem. Akkor már éreztem, ez lesz az én utam. De nem adtam meg magam olyan gyorsan, a tanulmányaim befejeztével még másfél-két évig Budapesten maradtam, és kipróbáltam magam a szakmámban. Egy adótanácsadó céghez kerültem, aztán egy filmforgalmazó cégnek lettem a pénzügyi vezetője. Közben a szüleim kértek tőlem segítséget azokban a dolgokban, amikhez nem értettek, mint például a marketing vagy a honlap, borleírás készítése. Láttam, hogy egyre nagyobb szükség van rám, és ha hazamegyek, meg fogom találni a helyemet. 2003 nyarán végül hazaköltöztem, és eldöntöttem, a családi vállalkozásban fogok dolgozni.
Londonban elvégeztél egy neves borászati iskolát. Milyen emlékeket őrzöl ebből az időszakból?
Ez egy kétéves iskola volt, a nemzetközi borakadémia. A Master of Wine képzés előszobája. Rengeteget tanultam itt. Kőkemény volt az iskola, minden angolul folyt. A vizsgákon, ha nem jönnek zsigerből a mondatok, akkor bajban vagy, mert kifutsz az időből. Teljesen más, amikor nem az anyanyelveden tanulsz, viszont nagyon élveztem.
Kint is éltél akkor?
Nem, távoktatásban zajlott a tanulás. Öten jártunk egy évfolyamba Magyarországról, még egy borászlány és néhány szakíró. Közösen készültünk a vizsgákra. A kóstolás része igen nehéz volt, de izgalmas, különböző borvidékek borait kellett kóstolni. A vizsgákon vak kóstolás folyt, fel kellett tudni ismerni, hogy az adott bor melyik borvidékről jött, milyen szőlőfajtából készült. Külföldről rendeltük meg közösen a borokat, volt egy szakmai mentorunk, aki már előttünk elvégezte ezt a borakadémiát.
Engem mindig érdekelt, hogy a kóstoláshoz kell-e egy érzék, egy tehetség, vagy sok gyakorlással megtanulható?
Nem árt, ha az embernek van érzéke hozzá, de a nagy része a kóstolásnak tanulható. Ha egy laikusnak elkezdem mondani, hogy ebben a pohár rozéban érezni fogja a málna, a szamóca, a meggy ízét, azt válaszolja majd: most, hogy mondod, már érzem, de magamtól nem vettem volna észre. Ha valaki rendszeresen kóstol, szagolja a bort, minél többször találkozik az impulzussal, idővel felismeri az ízeket, illatokat.
A nők és a férfiak között van különbség, ahogyan érzik az ízeket? A nők miben erősebbek a férfiaknál?
A férfiak előszeretettel figyelnek a bor strukturális dolgaira. Milyen a teste, milyen a tanninszerkezete, milyen hosszú az utóíze, milyenek a savai a bornak. Inkább a technikai paraméterekre figyelnek. A nők sokkal jobban le tudnak írni egy bort, ki vannak élezve a finom nüanszokra, mint például arra, milyen fűszerek vannak a háttérben, milyen gyümölcsöket érzünk. Könnyebben be tudják ezeket azonosítani.
Soha nem gondoltál arra, hogy megcsináld a saját borodat? Legyen egy Gere Andrea bor?
Úgy érzem, én minden borban benne vagyok. Nem érzem, hogy minden áron meg kellene mutatnom magamat egy borban. Benne vagyok az összeállításában azoknak a boroknak, amelyek a Gere név alatt megszületnek. Ugyanúgy kóstolom őket, az én szavazatom ugyanúgy számít. Főleg, amikor a nagy borokat állítjuk össze. Azok kiemelten fontos részei a munkánknak. A mi pincénk mindig is Gere Attila pincészete lesz, mivel az édesapám alapította.
Édesapád ikonikus borász, mindenki ismeri őt. Hogy érzed, az emberek mennyire hasonlítanak hozzá téged?
Nekem az édesapám a példaképem. Csodálom őt azért, ahogy ezt a vállalkozást összerakta, látom, hogy mennyit dolgozott érte. Rengeteget tanultam tőle. Meg is fogalmaztam magamban, hogy nekem olyannak kell lennem, mint ő. Úgy gondoltam, az emberek is ezt várják el tőlem. Sokat kellett magamban dolgoznom azon, hogy másképp lássam magam. Pont ettől lesz a borkészítés színes, mert megjelenik a női vonal, finomság, elegancia. Jó, hogy más vagyok, mint az apukám. Biztos, hogy nem tudom majd pont úgy csinálni, ahogy ő csinálja, amikor már nem lesz aktív. Biztos, hogy kicsit más lesz a pincészet akkor, de a minőséghez való hozzáállás, az elköteleződés, a szakma iránti alázat biztos, megmarad. Mert én ezt tanultam tőle, ettől működik jól az egész.
Közben férjhez is mentél, és megszületett a kisfiad. Nehéz a férjednek beilleszkedni a Gere családba? Elfogadni, hogy a munka frontján férfiként ő csak másodhegedűs szerepet játszik apukád mögött.
Nem egyszerű. Ha én lennék a férfi és ő a nő, sokkal egyszerűbb lenne. Világos volt a kapcsolatunk elején, hogy aki az én párom lesz, el kell fogadnia, hogy én ide tartozom. Biztos, hogy nem fogom itt hagyni a borászatot, és nem megyek el valakivel máshová. Nekem olyan társat kellett találnom, aki be tud csatlakozni ebbe a történetbe. Irányító típusú ember vagyok, irányítom a céget, a kollegáim munkáját. A párkapcsolatban ehhez intelligensen kell hozzáállni. Mi most együtt dolgozunk, és nagyon jól megtaláltuk a közös hangot a munka frontján is. Szerencsém van, mert édesapám ebből a szempontból is fantasztikus ember, szabad kezet ad nekünk a terveink megvalósításához. Tudja jól, hogy egy férfinak kell mozgástér a munkájában, így áll hozzá a férjemhez. A férjem pedig nagyon tiszteli az apukámat, szeretne tőle még többet tanulni. Mondhatom azt, hogy hárman vezetjük a céget, mindenki más platformért felel. Jelenleg a kisbabánkkal itthon vagyok, a férjem a munkám jó részét átvette. Ő csinálja a marketinget, ő tárgyal a kereskedőkkel, szőlészeti munkákkal kapcsolatos ügyeket is intéz. Apa egyre több mindent tol át ránk. Ő is szeretne már többet pihenni.
Mit szólt hozzá édesapád, amikor elmondtad neki, hogy kozmetikumokat akarsz gyártani? Hogy adtad be neki az új tervedet?
Meg fogsz lepődni, apukám erre is teljesen nyitott volt. A szőlőmag jótékony hatását ő is megtapasztalta, jól ismerte. Amikor elkezdtünk szőlőmagőrleményt és szőlőmagolajat előállítani, kutatásokat készítettünk, és azokból egyértelműen kiderültek a pozitív hatások. A mi szőlőnk teljes egészében biogazdálkodás, nem terheljük túl a szőlőtőkéinket, kevés fürtöt nevelünk egy tőkén, ez emeli a szőlő minőségét, és így a szőlőmagét is. Apukám bátorított, hogy vágjak bele, pedig nem egy kis beruházásról volt szó. Először a szállodában, a wellnessrészlegünkben kezdtünk el beautykezeléseket végezni a saját szőlőmagőrleményünkkel. Az ottani kreatív kozmetika keretein belül, helyben használtuk a készítményeket, nem lehetett őket hazavinni. A vendégeinek nagyon tetszettek, felmerült az igény, hogy otthon is szeretnék használni őket. Így indult el a folyamat, végül három évet áldoztunk az előkészületekre.
Iszonyatosan telített a piac, nagyon sok világhírű, régóta létező, luxuskozmetikai márka van már. Nem féltetek attól, hogy nehéz lesz majd betörni erre a piacra?
Dehogynem. Ráadásul tapasztalatunk sem nagyon volt a kozmetikai piaccal kapcsolatban. Persze végeztünk piackutatást, de az soha sem ugyanolyan, mint amikor a saját bőrén tapasztalja meg az ember a piac helyzetét. Volt benne rizikó, de mi hittünk a termék egyediségében. Nem volt kérdés, hogy a prémiumszegmensben valósítjuk meg a terveinket. A Gere névhez mindenki a minőséget, a megbízhatóságot társítja. Nem akartunk egy felemás, olcsóbb termékkel kijönni, mert azzal nem lettünk volna önazonosak. Felmerült bennünk a kérdés, hogy magyar termékért ki fognak-e majd ennyit fizetni. Mi tudjuk, hogy a minőség ott van mögötte, meg kellett győzni az embereket erről, akik néha szkeptikusak. Svájcban gyártattuk, ott is fejlesztették ki a készítményeket. Ennek az országnak nagyon erős a szakmai háttere ebben a témában. A borászattal nekünk már van egy történetünk, ez annak egy szép folytatása, csak más ágon. Szeretnénk megmutatni, hogy mennyi mindent lehet egy fürt szőlőből kihozni.
Gere Andrea bor nincs, de kozmetikum létezik. A kozmetikai márka a te nevedet viseli. Ha ne adj Isten, elbukik a márka, te is buksz vele, ha szárnyakat kap, te is osztozol a sikerében.
Elég sok dilemmám volt ezzel kapcsolatban. Nem én akartam így hívni a terméket, eszem ágában sem volt a nevemet adni hozzá. Először A.Gere márka lett volna, mint a boraink. De aztán meggyőztek a dizájnerek, akik a csomagolást tervezték és a termékcsaládnak a Grapelove nevet is kitalálták. Rá kell jönnöm arra, hogy akkor lesznek hitelesek a készítmények, ha nem a borászatban ismert nevet viselik. A kozmetikumoknak teljesen más üzenetük van, más csatornán kell futtatni őket, nem feltétlenül csak a borászaton át. Hozzá kellett szoknom ehhez. A nevem eddig elsősorban a borászathoz kapcsolódott, attól is féltem, hogy ezek után csak a kozmetikumokkal azonosítanak, holott elsősorban borász vagyok. Nálunk a borászat van a piramis csúcsán.
Most több időt töltesz a kisfiaddal, de ha általában nézed a munkádat, a tevékenységeidet, melyeket szereted a legjobban?
Nagyon sok szép része van a munkámnak. Ha a borokról beszélünk, egyértelmű, minden a szőlőben dől el. A munkánk legfontosabb része, hogy a lehető legszebb szőlőt tudjuk leszüretelni, mert abból lehet szép bort készíteni. Imádom a természetet, abból töltődöm, rengeteget megyek ki a szőlőbe, túrázni az erdőbe. Mégis a munkámban legjobban a borok összeállítását szeretem, amikor végigkóstoljuk a hordókat, megnézzük, hogy mi kerülhet bele mondjuk az új Kopár cuvée-be, ami a zászlós borunk. Két hónapos munka egy évjáratot összeállítani. Fantasztikus érzés nyersen kóstolni a borokat, s beléjük látni a jövőt.
Mi az, ami a legnehezebb?
A humánpolitika. Közel százan dolgoznak a cégnél, a fele a borászatban, szőlészetben, a másik fele a vendéglátásban. Emberközpontú cég vagyunk, szeretünk családi hangulatban dolgozni a kollegákkal. Minden részlegnek megvannak a vezetői, de természetesen rajta tartjuk mindenen a szemünket, mert akkor lesz olyan az eredmény, amilyet mi szeretnénk. A mi feladatunk összekovácsolni a csapatot, biztosítani, hogy a részlegek jól működjenek egymással.
Meddig lehet ezt a birodalmat tovább fejleszteni úgy, hogy a családi jelleg megmaradjon? Vagy szeretnétek nagyvállalattá alakulni?
Nem nagyon szeretnénk már tovább nőni. Méretben biztosan nem. Nem akarunk még több szőlőterületet művelni, még több bort készíteni. Ez már nem prioritás. Sok lábon állunk, van egy gourmet éttermünk, abban például fejlődhetünk tovább. Szeretnénk a Gere életérzést továbbadni az embereknek. Aki eljön hozzánk, olyan, mintha a Gere családot látogatná meg. Mi is szeretjük a gasztronómiát, megmutatjuk, milyen ételeket, milyen borokat szeretünk. A szállodánk berendezése a mi ízlésvilágunkat tükrözi, a munkánk minden mozzanatában benne vagyunk. Ezt szeretnénk még fényesebbé tenni.
10 év múlva hol szeretnéd magadat és az egész Gere birodalmat látni?
Ha meg tudom őrizni a Gere pincészetet olyannak, mint amilyen most, elégedett leszek. Értéket, értékeset szeretnék teremteni, ahogy eddig is tettük. Remélem, édesapám még itt lesz velünk, és tevőlegesen részt vesz a hétköznapokban. Megvallom őszintén, úgy szeretnék élni, ahogy most élek: a család együtt van, mindenkinek megvan a feladata, az életének van értelme, célja. Hagynak minket békeségben, nyugalomban dolgozni, fejlődni.
Olvass tovább!
Fotó: Molnár Böbi
