A kacsa egyre fontosabb szerepet tölt be az asztalunkon. Igazán közismertnek a káposztával és krumplipürével kínált kacsacomb vagy az éttermekben felszolgált rózsaszínűre sütött mell számít. Ha egy kicsit körülnézünk ugyanakkor a világban, számtalan „kacsaklasszikusból” inspirálódhatunk.
A sokszínű kínai konyha emblematikus fogása a pekingi kacsa, amelynek megkóstolása egy autentikus étteremben a hús rajongóinak kötelező bakancslistás elem. A franciák kacsarilette-je már sokkal könnyebben reprodukálható otthon, és egy pohár borral francia hangulatot hoz egy hétköznap esti vacsorába is.
A kacsa a többi szárnyassal ellentétben inkább vörösboros kíséretet igényel. Nem kell azonban átesnünk a ló túlsó oldalára, ide azok a vörösek kerülhetnek, amelyek a legközelebb állnak szerkezetükben a fehérborokhoz, azaz nem túlzó tanninokkal, inkább savgerinccel rendelkeznek.
A kettő közötti különbséget úgy érzékelhetjük, hogy míg a tannin azt az érzést okozza, amely a szánkban, ínyünkön összehúzza a bőrt, addig a savas borok megindítják a nyálelválasztást. Most három olyan bortípust ajánlunk, amelyik remek választás kacsához.
Weninger Kékfrankos 2017
A kékfrankos klasszikusnak számít az elegáns kék szőlők között, ráadásul itthon bőven akad belőle. Kiemelt termőhelye Sopron, ahonnan ha egy formabontó kékfrankossal szeretnénk megismerkedni, bátran keressük a Weninger pincészetet. Franz Weninger édesapjától vette át a birtokot, ahol ma a Rudolf Steiner által felvázolt rendszer szerint, biodinamikus gazdálkodásban műveli a szőlőt. A bor derítés és szűrés nélkül került palackba. A 2017-es évjárat tükrözi Sopron hűvös karakterét, főként az olyan savasabb bogyós gyümölcsök a meghatározóak benne, mint a kökény, a meggy és a csipkebogyó.
Bussay Zalai Pinot Noir Charmes 2017
Nekünk itt a kadarka és a kékfrankos, ha filigránabb vörösbort keresünk, a világ nagy részén erre a kérdésre a pinot noir a válasz. A borászat, amely még mindig a hátán viszi az egész Zalai borvidék nevének építését, a közelmúltban megújította borainak megjelenését. A pinot noir volt az első kékszőlő-fajta, amelyet telepítettek, és készítésénél igyekeznek is hűek maradni azokhoz az érdemekhez, amiért ezt a fajtát szeretjük. Visszafogottság, közepes savak és cseresznyés, avaros, fűszeres asszociációk jellemzik.
Vida Szekszárdi Bikavér 2016
A szekszárdi Vida család eltökélt az igazán szekszárdi karakterű borok készítésében. Tűnhet úgy, hogy a könnyebb test, a kisebb koncentráció és az alacsonyabb alkoholtartalom visszalépés, de a mi szemszögünkből inkább előre történő elmozdulás az elegancia felé. A 2016-os bikavér kékfrankosbázisú, ezt merlot, cabernet franc és kadarka egészíti ki. Jó arányú, kiegyensúlyozott bor, amelynél az az érdekes érzése van az embernek, hogy bár a gyümölcsből és a hordós érlelésből származó aromák tisztán felfedezhetőek, összességében mégis alázatos a bor, engedi majd a mellé tálalt kacsát a főszerepbe kerülni. Ez pedig ritka erény.
Fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
