A szülői szeretet a legerősebb védőfaktor az online zaklatás ellen

2020. október 31.
Az online zaklatás egyre több fiatalt érint, de vajon kontrollálható-e a mai világban a neten töltött idő? Meddig tartson a bizalom, hol kezdődjön a tiltás? Nemrég jelent meg Szülők nagy mobilkönyve címmel egy átfogó, szakértői képet és praktikus tanácsokat is tartalmazó kötet, ez adta az apropót ahhoz, hogy a téma kapcsán R. Csekeő Borbálát, a Kék Vonal Alapítvány szakmai vezetőjét kérdezzük.

Idén nyáron a #nemvagyegyedül kampányban önök is felhívták a figyelmet az internetes zaklatás veszélyeire, milyen eredményeket hozott ez a projekt?

A 2018-ban indult kampányt 2020 júniusában folytattuk. Fő célunk az volt, hogy ismét nagyobb figyelmet kapjon a gyerekek biztonsága az online térben, aminek a digitális oktatási rend, illetve az online közösségi életnek a járvánnyal összefüggésben tapasztalható még nagyobb aránya adott szomorú aktualitást. A Kék Vonal közös kampánya az UNICEF-fel és a Generali Alapítvánnyal a társadalom szélesebb köréig is elért, az online bántalmazásról szóló üzenetünk – vagyis az, hogy a fiatalok nincsenek egyedül a bajban, számíthatnak a felnőttek és szakemberek segítségére – egy hónapon át intenzíven volt hallható a médiában. Számokban: több tucat országos hírportál tudósított a #nemvagyegyedül kampányról, a megosztott edukatív posztok, videók 570 000 fiatal facebookozót, és 1,6 millió Instagram-felhasználót értek el. A témáról szakemberek és influenszerek bevonásával készült élő talkshow-t pedig több mint 10 000-en látták. Egy-egy kampány persze nem hoz mélyre ható változásokat, de közvetíthet fontos üzenetet, és reflektorfénybe hozhat egy-egy problémát.

A statisztikák szerint hány gyereket érint a cyberbullying? Van arra rálátásuk, hogy Budapesten vagy vidéken gyakoribb ez a probléma? 

Hazai adataink alapján a 10–18 évesek 88 százalékának van profilja közösségi oldalon, ugyanakkor kb. 50% nem érzi biztonságosnak az internetet, és találkozott már olyan tartalmakkal, amiket nem értett. A Heliotis Kft kutatása (2015.) szerint a gyerekek 80 százaléka nagyon súlyos problémának tartja az online bántalmazást, súlyosabbnak, mint a fizikai vagy lelki erőszakot. Sajnos semmi okunk nincs remélni, hogy ez pozitív irányban változik. A Magyar Tinik a Neten c. felmérés szerint (Be Social, 2019.) a fiatalok 39 százaléktól kértek már erotikus képet (a 13 év alattiak 33 százaléktól), 7 százalékuk pedig teljesítette is ezt a kérdést. 71 százalékának van olyan online ismerőse, akivel még soha nem találkozott személyesen, és 90 százalékuk kapott már üzenetet idegenektől. A fiatalok 44 százaléka érezte már úgy, hogy zaklatták az interneten, és minden tizedik számolt be arról, hogy ez már többször is előfordult vele.

A cyberbullying a jó körülmények között élő gyerekeket ugyanúgy sújtja, mint nehezebb sorsú társaikat?

Igen. Ilyen különbség nincsen. Korábban még talán fordított rizikó jellemző lehetett: a jobb körülmények között élő gyerekekhez előbb eljutottak az első okoseszközök. A Kék Vonalhoz bejövő megkeresések alapján nagyon színes mind az áldozatok, mind az elkövetők köre. Mindennap megtapasztaljuk, hogy valóban bárkiből lehet áldozat. Amiben fontosak a különbségek, hogy ki mit tud ezzel kezdeni, felismeri-e, hogy éppen áldozattá válik, tud-e segítséget kérni, van-e kihez fordulnia…

Milyen esetekkel keresik meg önöket a leggyakrabban?

A Kék Vonal Lelkisegélyen mindennapra jut olyan megkeresés, amiben szerepet kap valamiyen online vetület. Az a tapasztalatunk, hogy a tizenévesek minden kapcsolatát, az életük minden színterét formálja az online világ, illetve a digitáliseszköz-használat. Nagyon gyakran az internet nem problémaként jelenik meg, inkább egy mellékszál: bántanak az osztályban, és már a közösségi médiában is. Nehezen ismerkedem, a netes társkeresésben is rossz élmények értek. Konfliktusok vannak a párkapcsolatomban, félek, mi lesz a sorsa a fotóimnak, ha szakítunk…. Gyakran megjelenik a szexting, a cyberbullying vagy az online ismerkedés árnyoldala.

Az online bántalmazás gyakran nagy közönség előtt történik, hogyan segíthet egy tanár vagy egy ismerős, aki szemtanúja egy-egy ilyen esetnek?

Az már önmagában nagy segítség, ha a bántalmazók kapnak egy finom, de határozott jelzést: ez nem vicces, ezt hagyd abba, ezt itt nem lehet. Sok esetben nem nyilvánvaló, hogy mi számít bűncselekménynek, és mi nem – arra is érdemes felhívni a zaklató figyelmét, hogy olyan dolgot tesz, amelynek akár jogi következményei is lehetnek. A következő lépés lehet az áldozat megszólítása, a meghallgatás, a beszélgetés felajánlása. Fontosak – bár önmagában nem hoznak megoldást – a technikai és jogi lépések is: a káros tartalmat, a zaklatást, a gyűlöletbeszédet jelenteni kell. A kortárs bántalmazásról szóló történetekben általában az offline és az online zaklatás együtt jár, és mindig közösségi problémák tünete. Ha egy tanár bullyingnak, cyberbullyingnak a tanúja, nem elég csak az elkövetővel vagy az áldozattal foglalkoznia. Az egész közösség értékeit és normarendszerét kell felülvizsgálni. Nagyon fontos a kortársak szerepe. A kortársak sokkal előbb érzékelhetik, ami történik, mint bármelyik felnőtt. A Kék Vonalnak is van egy akkreditált pedagógus-továbbképzése és kézikönyve, ami kortárs segítőprogramok mentorálást segíti. 

Nehezítheti a szülők dolgát az is, hogy a tinédzserek vannak leginkább kitéve az online bántalmazásnak, ők pedig alapból nehezebben kezelhetők, és inkább ellenőrzésnek veszik, ha a szülő bele akar látni az internetes szokásaikba. Hogyan lehet bizalmat építeni bennük, hogyan érthetik meg, hogy néha a szülőre is érdemes hallgatni?

Erre számtalan remek lehetősége van minden szülőnek a tinédzserkor előtt. Az a bizalomépítés, a sok közös program, a tapasztalatátadó, közösen felfedező beszélgetések ideje. A legfontosabb, hogy úgy vágjon neki minden gyerek a serdülőkornak, hogy tudja, a szülei mindig az ő oldalán állnak, bármivel fordulhat hozzájuk. Ha bajba kerül, nem a szemrehányást, a hibáztatást vagy a „prédikációt” fogja kapni, hanem megértést és segítséget. Nehezített pálya, ha ezt a bizalmat a kamaszkorban szeretnénk elkezdeni építgetni. A kamaszkor – az átmenet a felnőttkorba – éppen az elengedés időszaka, semmiképpen nem az ellenőrzésé. A tiltás, előírás, ellenőrzés helyett sokkal hasznosabbak a közösen hozott és mindenkire érvényes szabályok, a példamutatás és a sok-sok bizalmas beszélgetés, nem kifejezetten az internetes szokásokról, hanem általában az élet kisebb-nagyobb kérdéseiről, történéseiről, ami persze óhatatlanul érinthet internetbiztonsági kérdéseket is.

Olvastad már?

Az állandó virtuális jelenlétnek van egy másik hátránya is: a visszajelzésekre, megerősítésre vágyó kamaszok könnyen esnek a lájkokért való versengés csapdájába, ami erősen befolyásolhatja önbizalmukat. Miként erősítheti az iskola, a család a gyerek önértékelését, amivel elkerülhető lenne ez a fajta kiszolgáltatottság?

Talán közhelyesen hangzik, de nem tudok ennél eredetibet javasolni: a szülők a feltétel nélküli szeretetük megélésével és kifejezésével tudják a legnagyobb védőfaktort jelenteni. Az a gyerek lesz kevésbé kiszolgáltatott mások visszajelzéseinek, vagy akár rosszindulatú csábításának, aki abban nő fel, hogy engem elfogadnak, támogatnak, szeretnek, és ezért a szeretetért soha nem kell nekem szebbnek, jobbnak, okosabbnak lenni. Persze bármilyen háttérből is indulunk, azért még mindenkinek, megkockáztatom, nem csak a gyerekeknek vagy fiataloknak fontosak a külvilágtól érkező visszajelzések. Nincs azzal semmi baj, ha valaki figyeli, hogy a kitett fotó, szöveg, megosztott idézet vagy saját mondás, hány embernek tetszik, ki hogyan reagál rá. A gond pontosan akkor kezdődik, ha egy éppen identitását alakító kamasz csak a lájkokból nyer megerősítést, sikerélményt. Jó prevenció, ha minél több közösségben, minél több feladatban ki tudja magát próbálni egy gyerek, ha nem csak egy-két dimenzió – milyen tanuló vagyok, vagy mennyire tartanak szépnek a kortársaim – mentén tudja megmérettetni magát. Nagy védettséget adhat, ha sportban, zenében vagy más művészetekben is szerez sikerélményt, ha van olyan hobbija, ami segíti az önkifejezését. Fontosak a barátok. Szerencsés az a tizenéves, akinek nemcsak az osztály az egyetlen referenciacsoportja, hanem több helyről kerül ki a társasága.

Az Europol adatai szerint a szexuális tartalmú internetes zsarolásoknál az áldozatok 78%-a lány, 16%-a fiú, 6%-uknál pedig nem dönthető el a nem a bejelentés alapján. Az áldozatok átlagéletkora 15 év. Önökhöz futnak be olyan hívások, ahol valakit ilyen jellegű támadás ért? Milyen tanácsokkal tudnak ilyenkor segíteni?

Igen, sajnos találkozzunk ilyen történetekkel. A felnőttekhez hasonlóan, sok tizenéves is köt új ismeretségeket az interneten, és az is előfordul, hogy akár személyes találkozás nélkül fotókat cserélnek idegenekkel, ami később zsarolás alapjává válhat. Egy 15 éves gyerek esetében a legfontosabb, hogy tudjon segítséget kérni. Sokszor már az is elég a zsarolás leállításához, ha az elkövető észleli, nem egy magányos gyerekkel áll szemben, hanem egy gondoskodó családdal. Minden esetben fontosnak tartjuk – az érzelmi támogatáson és a helyzet feltérképezésén túl – az arról való informálást, hogy a zsarolás bűncselekmény, ráadásul kiskorúról készített szexuális tartalmú képek birtoklása, küldése, megosztása önmagában is kielégíti a gyermekpornográf felvétellel való visszaélés tényállását. Tehát semmiképpen nem túlreagálás a rendőrség bevonása. 

A Kék Vonal pedagógusoknak kidolgozott egy olyan óravázlatot, amelyet középiskolai osztályokban tudnak használni, és amelynek témája az online pornográf tartalmak kivédése. Mik a tapasztalataitok, mennyire nyitottak nálunk az iskolák és a tanárok a tananyag használatára?

Az online pornográf tartalmak hatásiról szóló óravázlatunk egy komplex program utolsó eleme. Nehéz elképzelni, hogy egy átlagos középiskola átlagos 10. osztályában minden előkészítés nélkül beszélgessen az osztályfőnök a pornóról. Azt hiszem, sajnos kivételnek számít az a közösség, ahol ez nem lenne meglepő és jól sülne el. Ezért is gondolkoztunk komplex anyagokban. Az óravázlatok egymásra épülnek, de elemeikben is használhatóak, részeletes elméleti hátteret és módszertani segítséget adó útmutatóval. Ez nem az első nehéz téma, aminek a feldolgozásában segíteni próbálunk. Megelőzte egy szexuális visszaélésekről szóló anyag, illetve a kifejezetten online kortársak közötti szexuális zaklatásról szóló csomag, amikről jó visszajelzéseket kaptunk, és az anyagaink használatát segítő workshopokon is nagy volt az érdeklődés. 

Sajnos nem valószínű, hogy mindenhová el tudnak jutni ezek a programok, de azt tapasztalajuk, hogy a bullying, az erőszak, a szexuális visszaélések vagy az internet árnyoldala mindenképpen ott van az iskolákban, és sokszor nem választás kérdése, hogy foglalkozni kell vele. Egy ideig lehet mindent a szőnyeg alá söpörni, de előbb-utóbb valaki orra bukik a rejtett halmokban. A Kék Vonalnál hiszünk benne, és nap mint nap tapasztaljuk, hogy megfelelő módon mindenről lehet és kell is beszélgetni a gyerekekkel. Legutóbbi pedagógusoknak szánt óravázlatokat is tartalmazó módszertani csomagunk az öngyilkosság megelőzésről szól, és közel 150 szakember követte az online bemutatását. 

Fotó: Zászlós Mariann

Olvass tovább!