„Segítek eldönteni az embereknek, hogy akarnak-e gyereket. Ezek a tanácsaim”

2021. június 23. |

Egy amerikai terapeuta elmesélte, hogyan, milyen tanácsokkal szokott segíteni azoknak a pácienseinek, akik a gyerekvállalás kérdésében maguktól nem tudnak dűlőre jutni.

Félek, hogy elhagy a férjem. Ő szeretne gyereket, én viszont nem tudom, hogy mit akarok. Azt hiszem, nem igazán vágyom gyerekre.

Rettegek, hogy a gyerekvállalással le kell mondanom a saját szabadságomról, kényelmemről és az önálló identitásomról. De attól is félek, hogy ha végül nem lesz gyerekem, később megbánom majd a döntésemet.

Mindig is vágytam egy gyerekre, de nem biztos, hogy ebben a ökológiai helyzetben helyes döntés lenne szülnöm.

Ezek azok a kételyek, félelmek és bizonytalanságok, amelyekkel Ann Davidman házasság- és családterapeuta az elmúlt 30 évben nap mint nap találkozott. Kifejezetten a gyerekvállalás kérdésére specializálódott, nőkkel és férfiakkal, egyedülállókkal és házasokkal egyaránt foglalkozik, munkájának célja, hogy segítse a pácienseit életük talán legfontosabb kérdésében elhatározásra jutni: döntést hozni arról, hogy akarnak-e szülők lenni, vagy sem. A következőkben a terapeuta vallomását tolmácsoljuk.

terapeuta

Akik megkeresnek, általában az gondolják, hogy egyedül vannak a kételyeikkel, hogy csak ők nem tudnak egy ilyen fontos kérdésben döntést hozni. Rögtön meg szoktam mindenkit nyugtatni, hogy még véletlenül sincsenek egyedül. Rengetegen emberben dúlnak ambivalens érzések a gyerekvállalással kapcsolatban, de mivel társadalmunk ebben a témában nem igazán tűri meg az ellenvetést, a legtöbben még beszélni sem mernek róla.

Egy olyan pronatalista világban élünk, ahol az a ki nem mondott szabály, hogy minden egyes embernek vágynia kell a gyerekre, és kötelességük is világra hozni ezeket a gyerekeket. A legtöbb országban ez az alapvetés, ez a status quo, amivel szemben jött létre és növekszik folyamatosan a tudatosan gyermektelenek mozgalma. Ők azok, akik saját akaratukból határoznak a gyerektelen élet mellett, biztosak a döntésükben, aminek bátran hangot is adnak. Véleményem szerint az ő döntésüket ugyanúgy el kell fogadni és tiszteletben kell tartani, mint a gyerekvállalókét. Ám van egy harmadik csoport is, akikről alig beszélünk. Ők a bizonytalanok. Azok az emberek, akik nagyon nehezen tudják eldönteni, hogy mit akarnak. Sokan csak legyintenek rájuk, mondván, hogy ez csak egy átmeneti állapot, és ha belépnek egy bizonyos korba, úgyis úrrá lesz rajtuk az anyai vagy apai ösztön, ami miatt ők sem fognak tudni ellenállni a gyerekvállalásnak. De a valóságban ez az elképzelés nem több mint egy mítosz.

A szomorú igazság, hogy a pácienseim, mielőtt hozzám fordulnának, van, hogy 10-15-20 évig is küzdenek a gyerekvállalás kérdésével. Közülük ráadásul sokan vannak olyanok, akikben még csak nem is tudatosul, hogy valójában mennyire bizonytalanul állnak ehhez a témához. Hiába mondogatják maguknak évekig, hogy egyszer majd ők is szülni fognak, vagy éppen azt, hogy nekik sosem lesz gyerekük, ha egyik nap hirtelen döntéshelyzetbe kerülnének, nem tudnának mit csinálni. Ezek az emberek nem vágynak tiszta szívből a gyerekre vagy a gyerekmentes életre, inkább csak a félelmeik irányítják őket.

Az első dolog, amit megpróbálok nagyon egyértelművé tenni minden ügyfelem számára, az az, hogy a gyermekvállalás, a gyermeknevelés vagy a gyermek nélküli élet minden ember saját döntése kell, hogy legyen, amit más nem tud meghozni helyettük. A saját életükről csak ők magunk hozhatnak döntéseket, még akkor is, ha társadalom, a család, a környezet folyamatosan megpróbál nyomást gyakorolni rájuk. Persze az sem kizárt, hogy végül egy kierőszakolt döntésnek is lehet jó vége. Találkoztam már olyanokkal, akik valójában nem akartak szülők lenni, de végül nemcsak, hogy belejöttek az új szerepükbe, de kifejezetten élvezték is – és mellettük olyanokkal is, akik vágytak ugyan a gyerekre, de a gyereknevelés mégsem okozott számukra annyi örömöt, mint várták. Az ilyen esetekben csak a véletlenen múlik, hogy mi lesz a történet vége – a gyerekvállalás kérdését azonban nem szabadna a véletlenre bízni.

A másik dolog, amiért a pácienseim gyakran érzik magukat döntésképtelennek, mert túl sok mindent akarnak egyszerre: megpróbálják kitalálni, hogy mire vágynak, és rögtön meghozni a döntést is. Pedig fontos lenne látni, hogy az emberek vágyai és döntései sok esetben egyáltalán nincsenek összhangban egymással, és nem is kell, hogy ez legyen a cél. A cél, hogy tisztába kerüljenek önmagukkal. Ehhez pedig a legjobb út, ha egy időre megszabadulunk a döntési kényszertől, és kizárólag a vágyainkra próbálunk meg koncentrálni. Azon vagyok, hogy egy félelem, ítélkezés és szégyen nélküli környezetet biztosítsak a pácienseimnek, hogy megérthessék, valójában nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés. Egy ilyen közegben önmaguk tudnak lenni, és képessé válnak jobban a mélyére ásni saját személyiségüknek és vágyaiknak.

Kezdésnek mindenkinek azt szoktam tanácsolni, hogy az alábbi öt pontot vegyék sorra:

  1. Első lépésként tarts egy 1-3 hónapos szünetet, ami alatt egyáltalán ne beszélj a témáról a partnereddel. Ha egyedülálló vagy, akkor ne gondolkozz rajta, ne beszélj róla másokkal sem. Iktasd ki a gyerekvállalás kérdését az életedből.
  2. Fogadd el, hogy a határozatlansággal nincs semmi baj, és veled sincs az ég világon semmi gond.
  3. Ne próbálj meg ellenne/mellette listát készíteni, nem segítene a döntésben, csak még jobban egy helyben ragadnál miatta.
  4. Készíts listát három olyan döntésedről, amiket az ösztöneidre hallgatva hoztál meg. Néhány mondattal írd le, hogy milyen – remélhetőleg jó – érzés volt ezeket a döntéseket meghozni. Hasonlót kell majd érezned akkor is, ha a végül meghozod a gyerekvállalással kapcsolatos döntésedet.
  5. A vágyakat és a döntéseket külön kell kezelni – addig nem szabad döntést hoznod, amíg nem kerültél tisztába a vágyaiddal. Ehhez előként írj egy listát a döntéssel kapcsolatos összes félelmedről. Majd egy másik listán sorold fel azokat a tényezőket az életedben, amik foglalkoztatnak, amiken mindig gondolkodni szoktál. (Például egészség, párkapcsolat, karrier, életkor, stb.) Ezután tedd ezt a két listát egy borítékba, és a borítékot tedd el szem elől. Ne nézz rá, ne is gondolj rá addig, amíg nem tisztáztad magadban a vágyaidat. De ne csak tudd, hogy mit akarsz, hanem azt is, hogy miért akarod. A miért nem azért fontos, mert bárkinek is magyarázattal tartoznál, hanem, mert ha őszinte szeretnél lenni saját magaddal, akkor igenis tudnod kell, hogy mi hajtja a vágyaidat.

Ezek a gyakorlatok segíthetnek, hogy döntéskényszer nélkül felfedezhessük a legbelsőnket. Ha megértjük, milyen belső mechanizmusok mozgatják a vágyainkat, sokkal tudatosabb döntéseket tudunk hozni. De mindezek mellet nem szabad elfeledkezni egy további nagyon fontos tényezőről sem: a kiszámíthatatlanságról. Bármilyen tudatos döntést is hozzunk, sosem tudhatjuk előre, hogy milyen lesz majd az életünk gyerekkel, vagy éppen gyerek nélkül.

Forrás: Vox Fotó: Getty Images

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter