Mikor, és milyen indíttatásból kezdtetek el önkénteskedni?
Sándor Piroska: Egyetem alatt kezdtem önkénteskedni, de akkor még nem köteleztem el magam hosszú távra. Az egyik kollégám, Szakadát Sára roma telepen kezdett el önkénteskedni, és azt látta, hogy az ottani gyerekek lemaradása nem csak az iskolai tananyagra, hanem az érzelmi fejlettségre is kiterjed. Azt láttuk, hogy a gyerekek jó iskolai beválásához a kulcs a saját és mások érzéseinek jobb felismerése és az érzelemszabályozás fejlesztése. Ezért dolgoztuk ki a MESEcsoport programját, ami a mentalizációra épül.
Kolozsváry Fanni: Én az egyetem mellett kerestem szakmai önkéntes programot, mert szerettem volna az elméleti hangsúlyú képzés mellett szakmai tapasztalatot is szerezni. 5 éve csatlakoztam a Hogy Vagy Egyesülethez, és megkaptam azt, amit kerestem: sok gyakorlatot, erős szakmai alapokat és mintát a későbbi munkámhoz.
Milyen helyzetekben alkalmazható a mentalizáció a mindennapokban?
Sándor Piroska: A mentalizáció, mint kifejezés nagyon tudományosan hangzik, de valójában tudatos vagy nem tudatos formáját mindannyian használjuk a mindennapokban. A tudatos mentalizáció azt jelenti, hogy belegondolunk, hogy a másik és mi magunk miért viselkedünk úgy ahogy, ezáltal pedig jobban megértjük a körülöttünk lévő embereket és magunkat is. Egy mindennapi példa a mentalizáció egyszerűbb, automatikus formájáról, hogy amikor valaki kinyitja a hűtőt, akkor eszünkbe jut, hogy az adott ember valószínűleg éhes vagy szomjas. Ez segít értelmezni a másik viselkedését.
Kolozsváry Fanni: Ennél nagyobb tudatosságot igényel például egy olyan szituáció, amikor az egyik barátunk hirtelen lemond egy találkozót és nagyon szűkszavúan kommunikál a lemondás okáról. Ilyenkor könnyen leegyszerűsíthetjük a helyeztet a fejünkben, és azt gondolhatjuk, hogy az adott ember megsértődött ránk. Emiatt mérgesek és szomorúak lehetünk. De, ha teszünk egy tudatos erőfeszítést annak érdekében, hogy őt mentalizáljuk, sok más ok is eszünkbe juthat: lehet, hogy a barátnak nehéz napja volt, vagy fáradt. A valódi okot persze nem tudjuk meg az ő megkérdezése nélkül, de azáltal, hogy nyitva hagyjuk a lehetőségét annak, hogy kiderüljön mi történt és kíváncsiak maradunk a másik belső állapotára nem jutunk elhamarkodott következtetésekre, melyek a kapcsolatnak árthatanak, és bennünk is sok negatív érzést hagyhatnak. A mentalizáció ezen keresztül segít hosszútávon is a lelki egészség megőrzésében.
Piroska már mesélt egy picit arról, hogyan született meg az Egyesület létrehozásának gondolata. Hogyan alakult ki a mostani működésetek?
Sándor Piroska: Úgy láttuk a módszer kidolgozása után, hogy Budapesten is lenne igény a fejlesztésekre, és szerettük volna elhozni a módszert a lakhelyünkre. Ennek hatására 2016-ban alapítottuk meg egyesületünket.
Kolozsváry Fanni: A 8. kerületben kezdtük el dolgozni, munkánkat rendszer szemléletben végezzük. Amellett, hogy a gyerekeknek heti rendszerességgel MESEcsoportot tartunk az óvodákban, a pedagógusoknak is tartunk mentalizációs keretre épülő esetmegbeszélő csoportokat,az önkénteseinknek pedig szupervíziót biztosítunk.
A szupervíziók alkalmával az önkéntesek elmesélhetik a terepen való munka során felmerülő nehéz szakmai helyzeteket, majd közösen átgondoljuk szakmai és egyéni fejlődési lehetőségeket. A szakmai önreflexiót, az gyengeségek erősséggé alakítását nagyon fontosnak tartjuk, ezt megtapasztalva az önkénteseink -akik többnyire egyetemi hallgatók egy olyan szemlélethez szoknak, amit a későbbi munkájuk során is tudnak hasznosítani.
Kiemelten foglalkoztok a mentalizációval, ami saját viselkedésünk megfigyelésén keresztül tanít önismeretre. Hogyan épül fel egy foglalkozás?
Kolozsváry Fanni: A csoportos foglalkozások mindig megszabott keretben zajlanak. Ez azért fontos, mert a gyerekeknek kiszámíthatóság- és biztonság érzetet ad. Minden alkalmat egy köszönési rituáléval kezdünk, utána mesélik el önkénteseink a mesét, amin keresztül különböző módokon alkalmazzuk a mentalizációt. Egyrészt, a meseszereplők érzésein, motivációin gondolkodunk: azon, hogy a mese adott pontján mit érezhetett, milyen vágyai, gondolatai lehettek. Az érzések azonosításakor néha megállunk és a gyerekeknek is segítünk saját érzéseiket, viselkedésüket értelmezni és akár érzelmi címkével is ellátni. Ha például az egyik szereplő szomorú, a gyerekek elmondhatják, ők mikor szoktak szomorúak lenni, az önkéntesek reflexiói pedig rávilágítanak arra, hogy időnként mindenki lehet szomorú, dühös vagy félhet. Ez segít a gyerekeknek abban, hogy összekössék a saját érzéseiket viselkedésükkel és a többi ember viselkedését azok belső állapotaival
A mesélés az alkalmak felét teszi ki, a hátralévő időben a gyerekek lerajzolnak egy általuk választott jelenetet a meséből. Ez segít az esetleges feszültségek levezetésében, emellett sok megerősítést, egyéni figyelmet kapnak a rajzokra adott pozitív visszajelzéseken keresztül. Az alkalmakat elköszönési rituáléval zárjuk.
Mit adott, változtatott az életeteken a Hogy Vagy Egyesület?
Sándor Piroska: A saját pszichológusi identitásom mellé felépült egy civil identitás is, aminek része a társadalomért való felelősségvállalás. Az Egyesület a szakmám felé is adott egy kritikus szemléletet, látom, hogy a pszichológusok mennyire nem elérhetőek a hátrányos helyzetű emberek számára. A magánéletemben más hatását is tapasztalom az egyesületi munkának: mivel friss anyuka vagyok, jelenleg éjjel-nappal az a dolgom, hogy türelmesen mentalizáljak egy másik embert, aki még nem tudja az érzéseit kifejezni.
Kolozsváry Fanni: Nagyon meghatározónak tartom azt, hogy még az egyetemi éveim alatt kerültem az Egyesülethez, kiemelten fontos szakmai standard lett az itt végzett munka. A szupervízióknak, az önreflexiót elősegítő közegnek köszönhetően egy nagyon fontos szemléletmódot kaptam, arra nézve, hogy hogyan érdemes végezni a szakmát. Emellett, Piroskához hasonlóan, szociálisan is érzékenyebb, tudatosabb lettem az elmúlt 5 évben.
Mik a tapasztalataitok, mennyire tabu ma Magyarországon a mentálhigiéniával foglalkozni?
Sándor Piroska: Egyre több kollégának van tele a praxisa, látható egy növekvő igény a mentális egészséggel kapcsolatos foglalkozások iránt. A társadalmi vállalkozás keretében tartott fizetős foglalkozásaink után sokszor beszélgetünk a szülőkkel, és megmutatjuk nekik, hogy kisebb elakadásokkal, kérdésekkel is nyugodtan fordulhatnak szakemberhez, akivel őszintén beszélhetnek a problémáikról, akitől egy kívülálló szemet, és megértést kaphatnak. Ha azt látjuk, hogy egy szülőnek segítségre van szüksége, tudunk általunk ismert, jónak tartott szakembereket ajánlani. Mi ezt is fontos feladatunknak tartjuk, hiszen célunkként tűztük ki, hogy a lelki egészséget közelebb hozzuk mindenkihez.
Mi gondoltok a legnagyobb kihívásnak az egyesület működtetésében?
Kolozsváry Fanni: Pénzbeli és emberi erőforrásokból is hiányt szenvedünk, ami természetesen nem könnyíti meg a munkánkat. Sokan önkéntesként, munka mellett dolgozunk itt, és sokszor nehéz úgy szervezni a működésünket, hogy megtartsuk azt a szakmai sztenderdet, amihez ragaszkodunk. Az egyesület működtetése emellett rengeteg jogi, pénzügyi, kommunikációs szakértelmet igénylő feladat ellátásával is jár. Mi főként pszichológusokból álló csapat vagyunk, ezért kihívást jelent olyan szakértőket találni, akik hosszú távon, önkéntes alapon tudják támogatni a munkánkat.
Mit tartotok az eddigi legnagyobb sikereteknek?
Sándor Piroska: Önmagában az, hogy az egyesület az alapítása után 5 évvel is működik, nagyon nagy büszkeségünk. A civil szférában olyan magas színvonalú szolgáltatást raktunk össze, amit a szerencsésebb helyzetben lévők számára el tudunk adni. Ez szintén nagy büszkeséggel tölt el minket.
Kolozsváry Fanni: A csapatunk működésére is büszkék vagyunk. Nagyon elkötelezett önkénteseink, munkatársaink vannak. Sokan egyetemistaként csatlakoznak hozzánk és még munka mellett is velünk maradnak. Azt látjuk, hogy erős szakmai szemléletformálás megy végbe az önkéntesség során , amit a szakemberként tovább tudnak vinni saját munkájukba is.
Ha egy dolgot emelnétek ki az Egyesület jövőbeli céljai közül, mi lenne az?
Sándor Piroska: Több célunk is van, ami az egyesület fenntartását és fejlesztését szolgálja, ezeket minden évben átbeszéljük közösen. Emellett ahogy a mottónk is mondja, fontosnak tartjuk, hogy a lelki egészség családi háttértől és anyagi helyzettől függetlenül jár mindenkinek- ennek megfelelően szeretnék a lehető legtöbb családhoz eljutni.
