A második feminista hullám – a hatvanas évek szexuális forradalmával szoros összefüggésben – az Egyesült Államokból indult útjára. Ekkor a politikai, szociális jogok kivívásán túlmutatva a nemi élethez és reprodukcióhoz kötődő szabályozottság, azaz a nő saját testéhez való jogának kivívása volt a legmeghatározóbb törekvés. Ez magába foglalta a fogamzásgátlás elterjesztésének, az abortusz legalizálásának, a szexuális zaklatás és a családon belüli erőszak büntetésének igényét.
Betty Friedan, a mozgalom meghatározó alakja és a National Organization for Women (NOW) vezetője veszélyesnek találta a leszbikus érdekképviseleti csoportok feminista mozgalomhoz való csatlakozását. Friedan úgy vélte, hogy az általa lavender menace-ként (levendula fenyegetés) emlegetett leszbikusság annyira megosztó, hogy rossz fényt vethet a mozgalomra, még nagyobb ellenállást ébreszthet a közvéleményben. Válaszul a leszbikus aktivisták, köztük Mae Brown és Karla Jay a női kongresszuson felszólalva kiemelték: elegük van abból, hogy a mozgalom nem szentel nekik figyelmet, majd kigombolták felsőiket, amik alatt „levendula fenyegetés” feliratú pólókat viseltek. A figyelemfelkeltő demonstráció hozzájárult ahhoz, hogy a NOW a leszbikus jogokat is napirendjére tűzze, Friedman pedig bocsánatot kért korábbi ellenérzései miatt.
Ugyanez a felirat jelent meg az első transznemű jogokért küzdő, 1993-ban alapított The Transexual Menance (A transzexuális fenyegetés) aktivistacsoport öltözetén: Riki Wilchins és Denise Norris aktivisták célja az volt, hogy a transzneműekkel szembeni előítéletekre és kirekesztésre hívják fel a figyelmet. A tömörülés vizuális védjegye a Rocky Horror Picture Show logóját idéző, gót stílusú ing volt, amit tüntetéseken viseltek. Maxine Wolfe, a Leszbikus Herstory Archívum koordinátora és a levéltár pólógyűjteményének őrzője szerint bár az egyes ruhadarabokon látható politikai üzenetek nem tűnhetnek komoly lépésnek, valójában az identitásteremtés és a figyelemfelhívás, a „láthatóvá válás” legkézenfekvőbb és feltűnőbb eszközei. Wolfe szerint rengeteg marginalizált csoport készített saját ruhadarabokat, többek között az USA legrégebbi fekete leszbikusokat képviselő szervezete, a Salsa Soul Sisters is. Az SSS megjelenése azért is fontos, mert a leszbikus és feminista aktivista csoportok szinte kizárólag csak fehér bőrű nőket üdvözletek tagjaik között – a rasszizmus a feminista mozgalmon belül is jelen volt.
A feminista szó megbélyegzése
A ’80-as évek végén gyakran gúny tárgya volt a feminizmus. Rengeteg meghatározó konzervatív közszereplő (például Rush Limbaugh amerikai médiaikon) használta a mozgalom tagjaira a feminazi kifejezést, ami széles körben is elterjedt. A női egyenjogúságért küzdők így már nemcsak céljaikért, hanem a feminista szó valódi jelentésének visszaszerzéséért is ki kellett, hogy álljanak. A Feminista Többség Alapítvány ekkor, 1992-ben jelentette meg a manapság is gyakran látható This is what a feminist looks like (Így néz ki egy feminista) feliratú felsőit. Bár ekkoriban a megkérdezett nők többsége feministának vallotta magát, a szervezet célja az volt, hogy a kifejezés népszerű legyen, a nők büszkék legyenek arra, hogy fontosnak tartják az egyenlőség elérését. Az „Így néz ki egy feminista” azóta a félreismert feminizmus elleni fellépés gyakran használt frázisává vált, 2016-ban Barack Obama a női szerepek fontosságát tárgyaló Women’s Submit megnyitóján ezt a mondatot használva jelezte: számára fontos a feminizmus ügye.
Az abortuszkérdés viselése
A divattermékekkel való határfeszegetés következő fontos állomása 2004-ben érkezett el, amikor a Planned Parenthood „abortuszom volt” feliratú pólókat kezdett árulni. A Chicago Tribute-nak nyilatkozó 24 éves Emily Steinperg elmondta, hogy bár nyilvánosan nem viselte felsőjét, az fontos szimbólum számára, ami „lehetővé teszi, hogy őszinte legyen önmagához”. A felsőt a 34 éves író és abortuszjogi aktivista Jennifer Baumgardner, a Speak Out: I Abortort című film rendezője tervezte. A művész kiemelte, hogy a film és a pólók célja a stigmák eltörlése, nem az abortusz bagatellizálása: „Nem az a szándékom, hogy az abortuszról beszéljek, hanem az, hogy jelezzem: ez egy hihetetlenül gyakori eljárás, mégis nagyon elszigeteltek egymástól az abortuszon átesett nők. A megbélyegzések egy részét pedig a témáról való hallgatás erősíti fel.” A Planned Parenthood vezetője, Gloria Feldt szerint a felirat célja, hogy megmutassa a választáselleneseknek: az abortuszon átesett nők nem szörnyetegek, hanem anyáink, lányaink, nővéreink és barátaink.
Több mint 10 évvel később ismét az abortuszra terelődött a közvélemény figyelme, mikor az Egyesült Államokban számos abortuszklinikát bezártak. A jelenségre való válaszként Viva Ruiz New York-i művész „Hála Istennek az abortuszért” feliratú pólókat készített, a felsőn kinyújtott kezek és egy szabadon repülő galamb látható. Ruiz célja az volt, hogy az abortuszról folytatott párbeszéd a bűn és erkölcs kérdései helyett a kiszolgáltatott, sokszor marginális helyzetben lévő nők felszabadulására összpontosítson. A felirat nagy port kavart, mivel azt sugallja, hogy a választáspárti hozzáállás a vallásos élettel összeegyeztethető.
Feminizmus a mainstreamben
2012-ben alapították a férfi ruhadarabokhoz hasonló termékeket áruló, de kimondottan nőket célzó Wildfang márkát, melynek célja, hogy megtörje a divatiparban uralkodó nemi sztereotípiákat. A cég rengeteget adott el a Wild Feminist (Vad Feminista) feliratú pólóiból, a szlogen pedig olyan népszerű lett, hogy később több cég is átvette azt. A Dior 710 dolláros We should all be feminists feliratú pólója is fontos szerepet játszott abban, hogy a fast fashionben megjelentek az aktivizmust hirdető felsők, hiszen az olcsóbb termékeket kínáló cégek gyakran a luxusmárkák kollekcióiból inspirálódnak. Az utóbbi pár évben már minden márka szezonális kínálatában találhattunk egyenjogúságot hirdető darabokat. Gyakran éri az ipart az a vád, hogy divatos kiegészítővé teszik a feminizmus fogalmát, ezzel depolitizálva azt. A profitorientált célból, gyakran alulfizetett női munkások által készített pólók bár nem helyettesítik a valódi aktivizmust, de egyes vélemények szerint azok viselése hozzájárul a feminizmussal kapcsolatos mindennapi tudatosság növeléséhez, a negatív sztereotípiák leküzdéséhez. Az biztos, hogy a női egyenjogúságról szóló üzeneteknek még mindig van helye a mindennapokban, de talán ideje lenne új szlogeneket kidolgozni – a közélet garantáltan szolgáltat elég inspirációt a frissítéshez.
Források: harpersbazaar.com, chicagotribune.com, wikipédia Fotó: gettyimages
