Mikor kezdtél el snowboardozni, és mikor döntöttél a versenyzés mellett?
Gyerekkorom óta jelen van a sport az életemben, snowboardozni anyukám hatására kezdtem el. Nagyon szerettem nézni, ahogy ő gyakorolt, szerettem volna én is olyan ügyes lenni, mint ő, ezért 9 éves koromban kértem egy deszkát a szüleimtől. Hamar beleszerettem a snowboardba, sokat gyakoroltam, és 11 éves koromban már kisebb versenyeken is részt vettem, de ekkor még nem köteleződtem el a sportág mellett, hiszen gyorskorcsolyáztam és táncoltam is. 13 éves koromban kezdett túl megterhelő lenni az, hogy három sportot is űzök, apukám azt mondta, hogy válasszak egyet, és én a snowboard mellett döntöttem. 3 évvel később, a kandai snowboard development team tagja lettem.
Mivel jár pontosan a versenyzés: heti hány edzésen kell részt venned?
Ebben a szezonban nagyon sokat utaztam, ezért nem volt olyan sok edzésem, mint korábban. De általában egy héten 5 napon edzünk, naponta 5 órát. A sok edzés miatt 16 éves korom óta magántanuló vagyok, az iskolai feladatokat online szoktam elvégezni, és magamnak osztom be azt, hogy mikor foglalkozom a tanulással. A napi edzések után igyekszem a barátaimmal lenni vagy olvasni, hogy feltöltődjek a következő edzések előtt.
Te vagy az első magyar snowboardos, aki olimpián indulhatott. Hogyan értékeled az elért eredményeket, mire vagy büszke, és mi az, amiben úgy érzed, hogy még fejlődnöd kell?
A szezon elején nem gondoltam, hogy el fogok jutni az olimpiára. Mindent azért csináltam, hogy tapasztalatot gyűjtsek, hiszen még csak 17 éves vagyok, nagyon sok mindent nem próbáltam ki, tapasztaltam meg a snowboardozásból.
A slopestyle pályán, mivel csak tartalékosként indultam, nem tudtam eleget gyakorolni, ezért nem tapasztaltam ki, hogy az ugratókon milyen tempóban érdemes menni. A selejtezőn elestem, ami nem fájt, de nem volt jó érzés így szerepelni. A félcső és a big air versenyszám, úgy gondolom, jól sikerült, megcsináltam azt, amit szerettem volna – például a félcsőben kipróbáltam egy új mozdulatot, amit meg is tudtam csinálni, ennek nagyon örültem.
Nem mindennapi, hogy egy 17 éves lány ennyi energiát fektet az élete egy specifikus területébe. Mi motivál abban, hogy mindennap haladj a céljaid felé?
Hajt a versenyszellem! Jó akarok lenni a sportban, a szakma krémjével együtt sportolni, és szeretnék a következő, 2026-os olimpiára is eljutni. Ehhez nagyon sokat kell még tapasztalnom, de mindent megteszek azért, hogy sikerüljön.
Mire kell figyelned cukorbeteg sportolóként?
Igyekszem egészségesen étkezni, de nem vonok meg semmit magamtól, amit kívánok. Természetesen azért figyelek arra, hogy mit és mikor eszem, mert ha magas a vércukrom az edzésen, nagyon nehezen tudok koncentrálni, nem mennek olyan jól a gyakorlatok. Szerencsére ez ritkán fordul elő. Inkább az okoz nehézséget, hogy a versenyek előtt nagyon izgulok, az adrenalintól pedig magas a vércukorszintem. Ilyenkor persze segít, amikor beadom magamnak az inzulint, és nagyon örülök, hogy cukorbetegként is snowboardozhatok. Remélem, ez más cukorbetegeket is inspirál arra, hogy ne adják fel az álmaikat.
Téged ki inspirál, ki a szakmai példaképed?
Julia Marino ötszörös X Games-érmes amerikai snowboardosra kiskorom óta nagyon felnézek. Szeretem, hogy különleges stílusa van a pályán, ami miatt jó nézni, mikor versenyez. Quebecben nyáron volt lehetőségem vele edzeni, így láttam, hogy egész nap gyakorol, mindig kipróbál valami új mozdulatot, ami borzasztóan motiváló. Emellett pedig nagyon kedves, szerethető személyisége van.
Kanadai–magyar kettős állampolgárként melyik hazádban töltesz több időt, hogyan néz ki egy Magyarországon töltött időszak az életedben?
Calgaryban élek, itt születtem, itt tanulok, és itt is edzem, mert sajnos Magyarországon nincs hó, és annyi gyakorlópálya se. De a családom Magyarországon van, ezért évente kétszer szoktunk hazalátogatni, ilyenkor általában 2-3 hétig maradunk a rokonainknál. Nagyon szeretek a Balatonnál lenni, és mindig eszem lángost is, amikor ott járok.
Milyen célokért fogsz dolgozni a mostani, olimpia utáni időszakban?
Idén szeretnék fejleszteni a technikámon, és megtanulni a swichback trükköt, amit már gyakorlok, de még nem tudom magabiztosan megcsinálni. Illetve szeretnék minél több versenyre eljutni, mert nagyon szeretek közel lenni a profi, sikeres snowboardosokhoz. A versenyeken mindenki nagyon segítőkész, és nagyon sokat tudok tanulni a tapasztaltabb sportolóktól.
Fotók: MSBSZ/Olescher Domonkos
